tag:blogger.com,1999:blog-65812526272179426582024-02-02T14:33:58.464-08:00Sakura-Myanmarnu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.comBlogger144125tag:blogger.com,1999:blog-6581252627217942658.post-71450837339203122222011-03-09T08:33:00.000-08:002011-03-10T08:01:41.261-08:00ၾကည့္မိတဲ့ သတင္း (၄-၃-၂၀၁၁)<div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;"> အုိဆာကာကုိ ေရာက္လာျပီး ၁ ႏွစ္ေက်ာ္ေက်ာ္ေလာက္အထိ က်မတုိ႔ အိမ္မွာ တီဗြီ မရွိပါဘူး။ သူေရာ က်မပါ ကြန္ပ်ဴတာ တစ္ေယာက္ တစ္လုံးနဲ႔ပဲ ေနျဖစ္ခဲ့တာ။ အဲဒီတုန္းက ေတြးမိတာကေတာ့ တီဗြီမရွိလည္း ေနလုိ႔ျဖစ္တယ္ေပါ့။ ေနာက္ပုိင္း တီဗြီ ၀ယ္ျပီးေတာ့လည္း ပိတ္ထားျဖစ္တဲ့ အခ်ိန္က ပုိ မ်ားပါတယ္။ ရုံးဖြင့္ရက္ဆုိရင္ ရုံးက ျပန္လာျပီး ထမင္းစားရင္း ခဏတျဖဳတ္ေလာက္ပဲ ၾကည့္ျဖစ္တာ။ တီဗြီကေန ဘာအစီအစဥ္ေတြ လာတတ္လဲ ဆုိတာေတာင္ ေသခ်ာ မသိခဲ့ဘူး။ တစ္ခါတေလမ်ား တျခားဂ်ပန္ေတြနဲ႔ စကားစျမည္ ေျပာျဖစ္လုိ႔ ဘယ္ တီဗြီ အစီအစဥ္ေတြ ၾကိဳက္လဲ၊ ၾကည့္ျဖစ္လဲလို႔ ေမးရင္ မေျဖတတ္ဘူး။ </span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">တကယ္တမ္းေျပာရရင္ ဂ်ပန္ကလႊင့္တဲ့ အစီအစဥ္ေတြထဲမွာ အလကား ၾကည့္လုိ႔ရတဲ့ channel ေတြက စိတ္၀င္စားဖုိ႔ မေကာင္းလွပါဘူး။ အဂၤလိပ္လို အစီအစဥ္ တစ္ခုမွ မရဘူး။ ေနာက္ေတာ့ က်မတုိ႔ ေနတဲ့ တုိက္ မွာ J-com company က 0 yen campaign ဆုိျပီး cable line လာတပ္ေပးတယ္။ အခန္းတုိင္း အလကား လာတပ္ေပးတာဆုိေတာ့ အပ်င္းေျပ ၾကည့္စရာ channel ေတြ ပုိမ်ားလာတာေပါ့။ အဲဒီေတာ့မွ CNN Japan, Fox, Disney Cartoon, Discovery Japan စတဲ့ လုိင္းေတြနဲ႔ movie နည္းနည္း ပါးပါး ၾကည့္လုိ႔ရလာတာ။ </span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;"> သမီးေလး ေမြးျပီးတဲ့ ေနာက္ပုိင္းေတာ့ အိမ္မွာပဲ ေနျဖစ္တာမ်ားတာနဲ႔ တီဗြီ ၾကည့္ျဖစ္သြားတယ္။ ဘယ္အခ်ိန္မွာ ဘယ္လုိ အစီအစဥ္ေတြ လာတတ္လဲဆုိတာပါ တျဖည္းျဖည္း သိလာေတာ့ ကုိယ္ၾကိဳက္ႏွစ္သက္မိတဲ့ အစီအစဥ္ေလးေတြဆုိ တကူးတကကုိ ေစာင့္ၾကည့္ျဖစ္တာမ်ိဳး ျဖစ္လာတာေပါ့။ အမ်ားဆုံး ၾကည့္ျဖစ္တာက ခရီးသြားတဲ့ အေၾကာင္း (ဂ်ပန္ျပည္တြင္းေရာ တျခားႏုိင္ငံေတြ အေၾကာင္းျပတာမုိ႔ မေရာက္ဖူးေသးတဲ့ က်မအတြက္ေတာ့ စိတ္၀င္တစားကုိ ၾကည့္ျဖစ္တယ္။)၊ သမီးေလး ၾကိဳက္တဲ့ NHK က ျပတဲ့ ကေလးအစီအစဥ္၊ ဟင္းခ်က္တဲ့ အစီအစဥ္ နဲ႔ ဂ်ပန္က celebrities ေတြရဲ႕ အတင္းပေဒသာ ေတြကုိ အမ်ားဆုံး ၾကည့္ျဖစ္တာေပါ့။ </span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;"> အဓိက ေျပာခ်င္တာက ဒီက သတင္းေတြအေၾကာင္းပါ။ ဒီမွာက Hot ျဖစ္တဲ့သတင္းတစ္ခုကုိ တီဗြီလုိင္းတုိင္း လုိလုိက ျပတာမုိ႔ မသိခ်င္လည္း သိေနရတာပါပဲ။ ဘယ္လုိင္းပဲ ေျပာင္းၾကည့္ၾကည့္ သတင္းဆုိတာနဲ႔ လက္တေလာ Hot ျဖစ္တဲ့ သတင္းနဲ႔ စတာ။ ဒါေၾကာင့္ ေန႔လည္ဘက္ မၾကည့္မိလုိ႔ မသိလိုက္ရင္လည္း ညဘက္သတင္းမွာ ျပန္ျပတတ္ပါတယ္။ အဲဒီလုိမွ မသိေသးရင္လည္း ပိတ္ရက္မွာ တပတ္အတြင္း သတင္း လုိမ်ိဳး အားလုံးစုျပီး ျပန္ျပတတ္တယ္။ က်မအတြက္ေတာ့ သတင္းၾကည့္တယ္သာ ေျပာတာပါ၊ ကုိယ္က ဂ်ပန္စကား လည္လည္၀ယ္၀ယ္ နားလည္တာ မဟုတ္ေတာ့ သူတုိ႔ေျပာတာကုိ မွန္းသမ္းျပီး ကုိယ္နားလည္ သလုိ ယူဆ လိုက္ရတာပါပဲ။ </span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;"> တစ္ခါတေလေတာ့လည္း သတင္းေတြ ၾကည့္ရင္း "တခ်ိဳ႕ အေၾကာင္းေတြက သိျခင္းထက္ မသိျခင္းက ပုိေကာင္းပါလား" ဆုိျပီး ခပ္ေၾကာင္ေၾကာင္အေတြးေတြ ၀င္လာမိျပန္တယ္။ အခု လက္ရွိ Hot ျဖစ္ေနတဲ့ သတင္းက ၃ ႏွစ္သမီးေလးကုိ အသက္ ၂၀ တကၠသုိလ္ေက်ာင္းသားက သတ္လိုက္တယ္ဆုိတဲ့ သတင္းပါ။ ျပီးခဲ့တဲ့ ေသာၾကာေန႔ ေန႔လည္ေလာက္က တျခား တီဗြီအစီအစဥ္ ၾကည့္ေနရင္း Breaking News လုိမ်ိဳး အေပၚမွာ စာတန္းေတာ့ ထုိးလိုက္ေပမယ့္ က်မ ေသခ်ာ နားမလည္လုိက္ဘူး။ ညဘက္ NHK အဂၤလိပ္ သတင္း နားေထာင္ေတာ့မွ အေၾကာင္းစုံ သိရေတာ့တယ္။ </span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;"> အသတ္ခံရတဲ့ ေကာင္မေလးက မိဘေတြနဲ႔ အတူ super market မွာ ေစ်း၀ယ္ေနရင္း အိမ္သာတက္ခ်င္လုိ႔ တစ္ေယာက္တည္း အိမ္သာထဲကုိ ၀င္သြားတယ္။ မိဘေတြက ျပန္မလာတာ ၾကာေတာ့ အိမ္သာထဲ၀င္ ရွာတာ မေတြ႔ေတာ့ ကေလးေပ်ာက္တယ္လု႔ိပဲ ထင္ေနတာ။ ေနာက္ေတာ့ security camera ကေန ျပန္ ၾကည့္ေတာ့ ကေလးက ၀င္သြားတာပဲ ေတြ႔လိုက္ျပီး ျပန္ထြက္လာတာ မေတြ႔ရဘူး။ အဲဒီ ေကာင္မေလး အိမ္သာ ၀င္သြားျပီး သိပ္မၾကာခင္မွာပဲ လူတစ္ေယာက္ လိုက္၀င္သြားတာ ေတြ႔ရတယ္။ တေအာင့္ၾကာေတာ့ အဲဒီလူ ေက်ာပုိးအိတ္လြယ္ျပီး အိမ္သာကေန ထြက္သြားတယ္ဆုိတာပါ ေတြ႔လိုက္ရတယ္။ အဲဒီေတာ့ ရဲက အဲဒီလူကုိ ဖမ္းျပီး စစ္ေဆးၾကည့္ေတာ့မွ သူက ကေလးကုိ သတ္၊ အေလာင္းကုိ ေက်ာပုိးအိတ္ထဲ ထည့္သယ္သြားျပီး အနီးအနားက ျမစ္ထဲကုိ သြားလႊတ္ပစ္လိုက္ျပီး လက္စ ေဖ်ာက္လိုက္တယ္လုိ႔ ၀န္ခံတယ္။ ေနာက္ျပီး သတ္တဲ့ ေက်ာင္းသားကုိ ေတြ႔လိုက္တဲ့လူတစ္ေယာက္က " သူ႔ကုိၾကည့္ရတာ အရမ္းကုိ ေက်နပ္ပီတိျဖစ္ေနပုံရတယ္။ သူ႔မ်က္ႏွာ အဲဒီေလာက္ ျပံဳးေပ်ာ္ေနတာမ်ိဳး တစ္ခါမွ မေတြ႔ဖူးဘူး" ဆုိျပီး ျပန္ေျပာျပတယ္။ ကေလး အေလာင္းကုိလည္း လႊင့္ပစ္ခဲ့တဲ့ျမစ္ထဲမွာ ျပန္ရွာေတြ႔တယ္။ </span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;"> အဲဒီ သတင္းၾကည့္ျပီးေတာ့ က်မ စိတ္ထဲ မတင္မက်နဲ႔။ အခုလုိ သတင္းမ်ိဳးေတြ ၾကည့္ျပီးသြားရင္ ဘယ္သူ႔ကုိ ေဒါသထြက္ရမလဲ၊ အျပစ္တင္ရမလဲဆုိတာ စဥ္းစားမရဘူး။ ဒီကေလးနဲ႔ ေက်ာင္းသားနဲ႔ ဘာရန္ျငိဳး ရန္စမွလည္း မရွိပဲ သတ္သြားတယ္ဆုိတာ ေတာ္ရုံလူ မလုပ္တဲ့အျဖစ္ပဲ။ ဒီအတုိင္းသာဆုိရင္ ေန႔စဥ္သြားလာေနရတဲ့ လူေနမႈဘ၀မွာ ကုိယ္ နဲ႔ကိုယ့္မိသားစု အတြက္ အႏၲရာယ္ ဆုိတာ လက္တကမ္းမွာ ရွိေနတာေပါ့။ တစ္ေယာက္တစ္မ်ိဳး သြားလာ ေနရတဲ့ ပတ္၀န္းက်င္မွာ ကံအေၾကာင္းမလွလုိ႔ အဲဒီလုိ အရူးမ်ိဳးနဲ႔ သာေတြ႔မိရင္ ဘ၀က မေတြးရဲစရာပဲ။ ဟုိေတြး ဒီေတြး ေတြးစရာေတြ အမ်ားၾကီးနဲ႔ ေနာက္ေတာ့ စိတ္ရႈတ္ေထြးလာေရာ။ တခ်ိဳ႕ကေတာ့ သတ္တဲ့သူရဲ႕ အျပစ္ထက္ ကုိယ့္ကေလးကုိ ပစ္ထားတဲ့ မိဘေတြ အျပစ္လုိ႔ ေျပာၾက ေ၀ဖန္ၾကတယ္။ ဘယ္သူ အျပစ္ရွိလဲဆုိတာ ခဏထားပါဦး။ </span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;"> အေၾကာင္းစပ္မိလုိ႔ ေျပာရရင္ က်မတုိ႔ အိမ္နားမွာ super market တစ္ခုရွိတယ္။ အဲဒီမွာ တခ်ိဳ႕ကေလးေတြ ေရဘူးၾကီး (၃.၅ လီတာ) ကုိ ဆြဲျပီး မႏုိင္မနင္းနဲ႔ ေရလာထည့္တာ၊ အိမ္နား၀န္းက်င္မွာကေလးေတြ စက္ဘီး ကုိယ္စီနဲ႔ ဖုန္းကုိ လည္ပင္းဆြဲျပီး ေလွ်ာက္သြားေနတာ၊ ေက်ာင္းက အျပန္ တစ္ေယာက္တည္း ငုိက္စိုက္ ငိုက္စုိက္ ျပန္လာတတ္တာေတြ က်မ ေန႔စဥ္နဲ႔အမွ် ျမင္ေတြ႔ေနရတယ္။ အလြန္ဆုံးရွိရင္ အဲဒီကေလးေတြက မူလတန္းေက်ာင္းသား အရြယ္ေလးေတြပါ။ အဲဒီထက္ေတာင္ ငယ္ႏုိင္ပါေသးတယ္။ မိဘေတြ အလုပ္သြားတဲ့အခ်ိန္မွာ ကေလးကုိ အိမ္ေသာ့တစ္ေခ်ာင္းေပးထားျပီး ကေလးက အိမ္ကုိ ကုိယ့္ဘာသာကုိယ္ ၀င္ထြက္ေနရတာ။ ကေလးေတြ ကုိ မိဘေတြက ကုိယ့္ကုိကုိယ္ confidence ရွိလာေအာင္ တစ္ေယာက္တည္း ေစ်း၀ယ္ထြက္ခုိင္းတာမ်ိဳး၊ တစ္ခုခု လုပ္ခုိင္းတာမ်ိဳး၊ ဘယ္အရာမဆုိ မရ ရေအာင္ လုပ္ရမယ္ သြားကုိ သြားရဲ ရမယ္ ဆုိျပီး ကေလးကုိ စိတ္ဓာတ္ ျမင့္တင္ျပီး ေလ့က်င့္ေပးထားတာ။ ဒါေတြကုိ မေကာင္းဘူးလုိ႔ ေျပာရမလား၊ ေကာင္းတယ္လုိ႔ ေျပာရမလား ဆုိတာ အခုလုိ သတင္းမ်ိဳးေတြ ၾကားရေတာ့ က်မစိတ္ထဲမွာ ဇေ၀ဇ၀ါ ျဖစ္မိတာ အမွန္ပဲ။ ကုိယ့္ကေလးကုိေရာ ဘယ္လုိ ပုံစံနဲ႔ ၾကီးျပင္းလာေအာင္ ျပဳစုေစာင့္ေရွာက္ရမလဲ ဆုိတာ မေတြးတတ္ေတာ့ဘူး။ အခုအျဖစ္ကလည္း အတူတူပဲေပ့ါ။ ကေလးက အိမ္သာ သြားတာကုိ မိဘေတြက တစ္ေယာက္လည္း လႊတ္လိုက္တာ သူတုိ႔အေနနဲ႔ေတာ့ ဒီနားေလးကုိ လိုက္ေပးစရာ မလုိဘူးလုိ႔ ထင္မွာပဲ။ အဲဒီေတာ့ အဲဒါ မိဘေတြ အျပစ္လုိ႔ ေျပာမလား။</span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;"> အခုလုိ ဘုမသိ ဘာမသိနဲ႔ စိတ္ကူးေပါက္သလုိ ေလွ်ာက္သတ္တဲ့ အမႈေတြ ဒီေရာက္ကတည္းက ၾကိဳၾကား ၾကိဳၾကား ၾကားေနရတယ္။ စိတ္ဖိစိမႈမ်ားလုိ႔ စိတ္ထြက္ေပါက္အေနနဲ႔ သတ္ခ်င္တယ္ဆုိလည္း ကုိယ့္ဘာသာကုိယ္ သတ္ေသေပါ့။ အခုေတာ့ ဘာမွ အျပစ္မရွိတဲ့သူေတြက အလကားေနရင္း အသတ္ခံေနရတယ္။ ဆက္ႏြယ္ေနတဲ့ မိသားစု၀င္ေတြရဲ႕ စိတ္ထဲမွာေရာ ဘယ္ေလာက္ ခံစားရမလဲ၊ ေၾကကြဲေနၾကမလဲ၊ ဘာနဲ႔မွ လဲယူလုိ႔မရတဲ့ ဆုံးရႈံးမႈတစ္ခုပဲေလ။ လူတစ္ေယာက္လုံး ေသသြားမွေတာ့ ဘာနဲ႔မ်ား အေလ်ာ္အစား လုပ္လုိ႔ရဦးမွာလဲ။ အခု ကေလးေလး ဆုိလည္း ၾကည့္ပါဦး။ လူ႔ေလာကထဲ ေရာက္လာတာမွ ၃ ႏွစ္ပဲ ရွိေသးတယ္။ ဒီအရြယ္ေလးက တကယ္ကုိ ခ်စ္ဖုိ႔ေကာင္းတဲ့ အရြယ္မုိ႔ သူ႔ မိဘ ညီအကုိ ေမာင္ႏွမေတြ ငုိေၾကြးေၾကကြဲေနမွာကုိ ကုိယ္ခ်င္းစာလုိ႔ရတယ္။ အဲဒီ ကေလးေနရာမွာ "ကုိယ့္သားသမီးဆုိရင္" ဆုိတဲ့ အေတြးမ်ိဳး ေတြးေတာင္ မေတြးရဲဘူး။ ေသတဲ့သူကလည္း ေသသြားျပီ၊ တရားခံကလည္း ထုိက္သင့္တဲ့ အျပစ္ဒဏ္ၾကခံ၊ ဒါနဲ႔ပဲ ျပီးသြားေတာ့မွာလား။ ေနာင္ ဒီလုိ အမႈမ်ိဳးေတြ ထပ္မျဖစ္ဘူးလုိ႔ေရာ ဘယ္သူက အာမခံႏုိင္မွာတဲ့လဲ။ </span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;"> အေကာင္းဆုံးက "ဒီေန႔ကစျပီး သြားေလရာ လာေလရာမွာ က်မတုိ႔ မိသားစု အဲဒီလို လူမ်ိဳးေတြနဲ႔ ဆန္႔က်င္ဘက္ေနရာမွာ အျမဲေရာက္ေနရပါလုိ၏" လုိ႔ ဘုရားမွာ ဆုေတာင္းေနယုံမွ တပါး တျခား ဘာမ်ား တတ္ႏုိင္ပါဦးမလဲ…<br /><br />မွတ္ခ်က္။ အခု လူသတ္မႈ သတင္းက က်မ နားလည္သလုိ ေရးထားတာမုိ႔ အေသးစိတ္ အခ်က္အလက္ေတြမွာ အနည္းငယ္ လြဲမွားႏုိင္ပါတယ္။<br /><br />မတ္လ ၁၀၊ ၂၀၁၁<br /></span></div>nu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-6581252627217942658.post-67467693220988111282011-01-18T18:22:00.000-08:002011-01-18T19:11:59.708-08:00သမီးေလး ၁ ႏွစ္ျပည့္ ေမြးေန႔အလွဴ<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSgQrXE_AVDr3U46dqBJP1C4FOFYYmOCfL0WlVFxcXsoLcZ16lU1bwGKVTMDXNc1UReTQSEOlE_j9BTjA6Qf0GVQGsgD1dKWOahhgkacpi6-L_PmdV1Ix1YhTZ2wPFz-wvHip788t9Dl0/s1600/HappyBirthdayThaMeLay.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 320px; height: 214px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSgQrXE_AVDr3U46dqBJP1C4FOFYYmOCfL0WlVFxcXsoLcZ16lU1bwGKVTMDXNc1UReTQSEOlE_j9BTjA6Qf0GVQGsgD1dKWOahhgkacpi6-L_PmdV1Ix1YhTZ2wPFz-wvHip788t9Dl0/s320/HappyBirthdayThaMeLay.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5563723364582354562" border="0" /></a><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br />ဒီလ ၁၇ ရက္ေန႔က သမီးေလး ၁ ႏွစ္ျပည့္ပါတယ္။ ၁ ႏွစ္ျပည့္ အတြက္ ေမြးေန႔အလွဴကုိ <a href="http://www.everyoneit.com/2011/01/blog-post_17.html">စစ္ကုိင္းေတာင္ရုိး ဆြမ္းေလာင္းအသင္း</a>မွာပဲ အလွဴလုပ္ေပးျဖစ္ခဲ့တယ္။ <a href="http://sakura-myanmar.blogspot.com/2010/02/blog-post.html">သမီးေလး ၁ လ ျပည့္</a>တုန္းကလည္း အဲဒီမွာပဲ ဘုန္းၾကီးေတြကုိ ေန႔ဆြမ္း ကပ္လွဴခဲ့ဖူးပါတယ္။ အခုတစ္ခါကေတာ့ ဘုန္းၾကီးေတြေရာ သီလရွင္ေတြပါ လွဴျဖစ္ခဲ့တာမုိ႔ အတုိင္းမသိ ၾကည္ႏူး ၀မ္းသာရတယ္။ အလွဴနဲ႔ ပတ္သက္တဲ့ ဓာတ္ပုံေတြကုိေတာ့ စစ္ကုိင္းေတာင္ရုိး ဆြမ္းေလာင္းအသင္းမွာေရာ <a href="http://warwarkhaingmin.blogspot.com/2011/01/blog-post_17.html">မမ၀ါ</a>ရဲ႕ blog မွာပါ တင္ထားပါတယ္။<br /><br /></span>ေမြးေန႔ ဆုေတာင္းစကား တခ်ိဳ႕ကုိ blog မွာ အမွတ္တရအျဖစ္ ကူးယူထားလိုက္ပါတယ္။<br /><br />ဆြမး္ေလာင္းအသင္းရဲ႕ ေမြးေန႔ ဆုေတာင္းပါ..<br /><span style="color: rgb(0, 0, 0); font-style: italic;">သမီးေလး အိျမတ္မြန္ ေမြးေန႔မွ စ၍ စိတ္ခ်မ္းသာ၊ ကိုယ္က်န္းမာစြာျဖင့္ မိဘ ေက်းဇူးသိတတ္ေသာ သမီးရတနာေလး ျဖစ္ပါေစလုိ႔ သံဃာမ်ားႏွင့္ သီလရွင္မ်ား ကိုယ္စား ဆြမ္းေလာင္းအသင္းမွ ဆုေတာင္းေမတၱာ ပို႔သလို္က္ပါတယ္။</span><br /><br /><div style="text-align: justify;">အန္တီ၀ါရဲ႕ ေမြးေန႔ ဆုေတာင္း..<br /><span style="color: rgb(51, 51, 255);"><span style="font-style: italic; color: rgb(0, 0, 0);">စံ+နုနု(မနုစံ-ဂ်ပန္)တို႔၏ တစ္ဦးတည္းေသာ ခ်စ္သမီးေလး အိျမတ္မြန္၏ (၁)နွစ္ျပည္႔ေမြးေန႔မွသည္ ခ်စ္ေသာေဖေဖ ေမေမတို႔နဲ႔အတူ က်န္းမာ ေပ်ာ္ရႊင္စြာျဖင္႔ ေမြးေန႔ေပါင္း နွစ္၁၀၀တိုင္ေအာင္ က်င္းပနိုင္ျပီး ထူးခၽြန္ထက္ျမက္ လိမၼာေသာ သမီးရတနာေလးတစ္ဦး ျဖစ္ပါေစလို႔ အန္တီ၀ါ မွ ဆုေတာင္းေပးလိုက္ပါတယ္။</span><br /><br /></span><a href="http://thet-wai-blog.blogspot.com/">အန္တီသက္ေ၀</a>ရဲ႕ ေမြးေန႔ ဆုေတာင္း..<br /><span style="color: rgb(0, 0, 0); font-style: italic;">သမီးေလးေမြးေန႔အတြက္ လာဆုေတာင္းပါတယ္...</span><br /><span style="color: rgb(0, 0, 0); font-style: italic;">က်န္းမာ ခ်မ္းသာၿပီး အသိဥာဏ္ပညာမ်ား ထူးခြ်န္ထက္ျမက္တဲ့ သမီးေလးတေယာက္ျဖစ္ပါေစလို႔...</span><br /><br /><a href="http://wesheme.blogspot.com/">ဦးဦး Andy</a> ရဲ႕ ေမြးေန႔ ဆုေတာင္း..<br /><span jsid="text"><span style="color: rgb(0, 0, 0); font-style: italic;">Happy Birthday, Ei Myat Mon.</span><br /><span style="color: rgb(0, 0, 0); font-style: italic;">(Kids wouldn’t know whether or how their first ever Birthday was celebrated. But we do know for the rest of our live.)</span><br /><br /><a href="http://thetnandarfamily.wordpress.com/">အန္တီ သက္နႏၵာ</a>ရဲ႕ ေမြးေန႔ဆုေတာင္း သီခ်င္းေလးပါ.. </span><br /><span style="color: rgb(0, 0, 0); font-style: italic;">♫ ♪ ♫ ♪....Happy Birthday to you...! ♫ ♪ ♫ ♪........Happy Birthday to you...! ♫ ♪ ♫ ♪........Happy Birthday Dear. Ei Myat Mon ...! ♫ ♪ ♫ ♪........Happy Birthday to you...♫ ♪ ♫ ♪....!</span><br /><br />အန္တီ၀ါ၀ါမြန္ ရဲ႕ ေမြးေန႔ဆုေတာင္းပါ..<br /><span style="color: rgb(0, 0, 0); font-style: italic;">Happy Birthday Ei Myat lay yay...D birthday hma sa lo mam mam tway a myar kyee sarr Naing par say shin :)</span><span jsid="text"><br />သမီးေလး ထမင္းမစားရင္ စိတ္ညစ္ရလုိ႔ ထမင္းမ်ားမ်ားစားဖုိ႔ ဆုေတာင္းေပးထားတာ. :)</span><br /><br /><a href="http://moechothin.blogspot.com/">အန္တီမုိးခ်ိဳသင္း</a> ရဲ႕ ေမြးေန႔ ဆုေတာင္းပါ..<br /><span style="color: rgb(0, 0, 0); font-style: italic;">သမီးေလး ကံေကာင္းတယ္။ ဒီအေဖ ဒီအေမက တုန္ေနေအာင္ ခ်စ္ၾကတာ သမီးေလးၾကီးလာတဲ႔ တေန႔ ေက်းဇူးတင္လိမ္႔မယ္။ Happy Birthday ပါ သမီးေရ..</span><span style="color: rgb(0, 0, 153); font-style: italic; font-weight: bold;" jsid="text"><br /></span><br />သမီးေလး ေမြးေန႔အတြက္ ဖုန္း၊ Email အျပင္ FaceBook မွာပါ ဆုေတာင္းေပးၾကတဲ့ သူငယ္ခ်င္းေတြ အားလုံးကုိ ေက်းဇူးအထူးတင္ပါတယ္။ 'ေပးတဲ့ဆုနဲ႔ ျပည့္ပါေစ'လုိ႔ ပါပါးနဲ႔ ေမေမက ထပ္ျပီး ဆုေတာင္းပါတယ္။<br /><br />ဇန္န၀ါရီ ၁၈၊ ၂၀၁၁။<br /></div></div>nu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-6581252627217942658.post-64504673694863563702010-11-29T23:26:00.000-08:002010-12-01T19:31:00.558-08:00သမီးဖတ္ဖုိ႔(၂၀၀၉ ခုႏွစ္ စက္တင္ဘာ-ေအာက္တုိဘာ)<div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;"> ေမေမလည္း ျပီးခဲ့တဲ့တစ္ေခါက္တုန္းက ေယာကၤ်ားေလး၊ မိန္းကေလး မသိခဲ့ရေတာ့ ေနာက္တစ္ေခါက္ ဆုိရင္ေတာ့ သိရေလာက္တယ္ ဆိုျပီး တစ္ပတ္နဲ႔ တစ္ပတ္ ေဆးရုံျပရမယ့္ ရက္ကုိပဲ ေမွ်ာ္ေနမိတယ္။ ေမေမတုိ႔ မန္ေနဂ်ာေျပာတာေတာ့ ဒီက ဆရာ၀န္ေတြက ကုိယ္၀န္ ၅ လ မေက်ာ္မခ်င္း ေယာကၤ်ားေလး မိန္းကေလး ဆိုတာ မေျပာၾကဘူးနဲ႔ တူတယ္တဲ့။ ကေလး ဖ်က္ခ်ပစ္မွာစုိးလို႔ လုိ႔ေျပာတာပဲ။ တရုတ္ျပည္မွာေတာ့ ေယာကၤ်ားေလး မဟုတ္ဘူးဆုိရင္ ဖ်က္ခ်ပစ္တာေတာ့ ၾကားဖူးတယ္။ ဒီမွာေတာ့ အဲဒီလုိ ဖ်က္ခ်လုိ႔ ရလား မရလား ေမေမလည္း ေသခ်ာ မသိဘူး။ </span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေနာက္ျပီး ရွိေသးတယ္၊ ကုိယ္၀န္ရွိခါစမွာ မအန္မျပဳရင္ ေယာကၤ်ားေလးျဖစ္မယ္တုိ႔၊ ultra sound ၾကည့္လုိ႔ မိန္းကေလးဆုိ ေနာက္က်မွ သိရတယ္တုိ႔၊ ကုိယ္၀န္ေဆာင္သည္ကုိ ေနာက္ကၾကည့္ရင္ ဗိုက္က ေဘးကုိ ကားမေနပဲ ေရွ႕ကုိ ထြက္ေနရင္ ေယာကၤ်ားေလးျဖစ္မယ္တုိ႔၊ မိခင္ေလာင္းရဲ႕ ဗိုက္မွာေပၚတဲ့ အေၾကာင္းက ေကြးေကာက္ေနရင္ မိန္းကေလးျဖစ္ရမယ္တုိ႔ ေျပာလိုက္ၾက၊ ခန္႔မွန္းလိုက္ၾကတာမ်ား စုံေနတာပါပဲ။ ေနာက္ျပီး အမ်ိဳးေတြကလည္း ပါပါးရဲ႕ ေမြးေန႔ရက္နဲ႔ ေမေမ့ေမြးေန႔ရက္ကုိ တြက္ခ်က္ျပီး စုံ ဂဏန္းဆုိ မိန္းကေလး ဆုိလား၊ ေယာကၤ်ားေလးဆုိလား မွတ္ေတာင္ မမွတ္မိေတာ့ဘူး သူတုိ႔ ေျပာၾကတာ။ ႏွစ္ဘက္ အဘုိးအဘြားေတြက ေယာကၤ်ားေလး လိုခ်င္ေတာ့ ေမေမတုိ႔ကုိ တြက္ခ်က္ၾကည့္ေပးျပီး စိတ္ကူးထဲကေန ေယာကၤ်ားေလး ျဖစ္မွာပဲ လုိ႔ ၾကိမ္းေသေပါက္ တြက္ထားၾကတယ္ေလ။ အရာအားလုံးက ကံပါပဲ သမီးရယ္။ ဗိုက္ထဲက ကေလးက ေယာကၤ်ားေလးလား၊ မိန္းကေလးလား ဆုိတာ သူ႔ဟာသူ သတ္မွတ္ထားျပီးသားပါ။ ဘယ္သူကမွ ေရြးခ်ယ္ပုိင္ခြင့္မရွိပါဘူး။ ေမေမတုိ႔အတြက္ကေတာ့ ဗိုက္ထဲက ကေလးေလးက ေနေကာင္းတယ္၊ က်န္းမာတယ္၊ ၾကီးထြားတာလည္း ပုံမွန္ပဲ ဆုိတာနဲ႔တင္ စိတ္ေအးရပါျပီ။ </span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေျပာမယ့္သာ ေျပာရတာ။ ေမေမလည္း ဗိုက္ထဲက ကေလးေလးက ေယာကၤ်ားေလးလား၊ မိန္းကေလးလားဆုိတာ သိပ္သိခ်င္တာပဲ။ ဘာလုိ႔လည္းဆုိေတာ့ စိတ္ထဲကေန ကေလးနဲ႔ စကားေျပာတုိင္း “ကေလးေရ” လုိ႔ပဲ ေခၚေနရေတာ့ ေယာကၤ်ားေလးဆုိလည္း “သား” လုိ႔ ေခၚျပီး စကားေျပာခ်င္တယ္၊ မိန္းကေလးဆုိလည္း “သမီး” လုိ႔ ေခၚျပီး စကားေျပာခ်င္ေနမိတယ္။ ကေလးကလည္း ေမေမနဲ႔ စိတ္ခ်င္းဆက္ေနတာဆုိေတာ့ တစ္ခါတေလ ျငိမ္ေနရင္ “ကေလးေရ.. ျငိမ္ေနပါလား” လုိ႔ စိတ္ထဲက ေျပာလိုက္တာန႔ဲ အထဲက သမီးေလးက “မျငိမ္ပါဘူး ေမေမ” လုိ႔ ေျပာေနသလုိပဲ တြန္းထုိးျပီးကုိ လႈပ္ျပေနေတာ့တာ။ တစ္ခါတေလလည္း ေမေမက ဗိုက္ေပၚ လက္တင္ထားမိရင္ သမီးေလးက လက္ေအာက္နားေလးမွာ ခုံးခုံးေလး ၾကြတက္လာျပန္ေရာ။ အဲဒီလုိ ၾကြတက္လာရင္ ဒါေလးက ေခါင္းေလးမ်ားျဖစ္မလား၊ ဒါေလးက တင္ပါးေလးမ်ားျဖစ္မလား ဆုိျပီး စမ္းၾကည့္ရင္းက စိတ္ထဲလည္း ပီတိျဖစ္ရတယ္။ ေနာက္တစ္ေခါက္ ေဆးရုံသြားရင္ေတာ့ မိန္းကေလး ေယာကၤ်ားေလး သိရေလာက္ျပီလုိ႔ ေတြးမိျပီး ေမေမလည္း ဆရာ၀န္နဲ႔ ေတြ႕ဖုိ႔ကုိ စိတ္ေစာေနမိတယ္။ </span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ကိုယ္၀န္ ၅ လေက်ာ္ ၆ လထဲ ၀င္လာျပီဆုိေတာ့ ဗုိက္လည္း သိသိသာသာကုိ ထြက္လာျပီေလ။ ရုံးကလူေတြက ဗိုက္ကုိ ၾကည့္ျပီး “ေလးလားတဲ့” ေမေမ့ကုိ လာေမးၾကေသးတယ္။ ေမေမ့စိတ္ထဲေတာ့ ေလးတယ္လုိ႔လည္း မထင္မိပါဘူး။ ကေလးတုိးရင္ပဲျဖစ္ျဖစ္ လႈပ္ရင္ပဲျဖစ္ျဖစ္ တစ္ခ်က္ တစ္ခ်က္ တင္းျပီး ဗိုက္နာသလုိျဖစ္တာက လြဲရင္ က်န္တာေတာ့ ဘာမွ မျဖစ္လုိလွဘူး။ စက္တင္ဘာ ၁၂ ရက္ေန႔ကေတာ့ ေမေမ့ သြားေတြကုိ စစ္ေဆးဖုိ႔ သြားေဆးခန္း သြားလိုက္ေသးတယ္။ ကုိယ္၀န္ေဆာင္သည္ေတြက ဟုိမုန္းအေျပာင္းအလဲေၾကာင့္ သြားဖုံး ေရာင္ျပီး ေသြးထြက္တာမ်ိဳးေတြ ျဖစ္တတ္တယ္လို႔ စာထဲလည္း ဖတ္လိုက္မိတယ္။ ျပီးေတာ့ ကုိယ္၀န္လရင့္လာရင္ သြားႏႈတ္တာတုိ႔၊ သြားပုိးစားလုိ႔ သြားဖာတာမ်ိဳးေတြ လုပ္လုိ႔မရဘူး ဆုိျပီး <a style="font-weight: bold;" href="http://myin-mo-oo.blogspot.com/2009/05/blog-post_27.html">ဒီပုိ႔စ္ေလး</a> မွာ ေရးထားတာ ဖတ္မိလုိ႔ ေမေမလည္း ေစာေစာစီးစီး သြားကို စစ္ေဆးျပီး သန္႔ရွင္းေရး သြားလုပ္ထားလိုက္တယ္။ ေတာ္ပါေသးတယ္။ ေမေမ့ သြားေတြက အားလုံးေကာင္းတယ္၊ သြားဖုံးေရာင္တာ ေသြးထြက္တာမ်ိဳးေတြ မရွိွဘူး။ သြားနဲ႔ ပတ္သက္ျပီး အဲဒါေလး တခုေတာ့ ကံေကာင္းတယ္ေျပာရမယ္။ </span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ဒီလုိနဲ႔ စက္တင္ဘာ ၁၄ ရက္ ေဆးရုံျပရမယ့္ေန႔ ေရာက္ေတာ့ ဆရာ၀န္က ထုံးစံအတုိင္း ဗိုက္ေပၚ ဂ်ယ္လီလုိ ခပ္ျပစ္ျပစ္အရည္ေတြ ေလာင္းခ်လုိက္ျပီး ကေလးကုိ စျပီး စစ္ေတာ့တာပဲ။ အရင္ဆုံး ေခါင္းအရြယ္တိုင္းယူတယ္။ ျပီးေတာ့ ကေလး အရပ္ေလး တုိင္းျပီး အေလးခ်ိန္တြက္ယူတယ္ ထင္ရတာပဲ။ စက္နဲ႔ လုပ္ေနတာဆုိေတာ့ ေမေမနဲ႔ ပါပါးလည္း ေဘးကေနပဲ ၾကည့္ေနရတာေပါ့။ အဲဒီေန႔က ကိုယ္၀န္ ၂၃ ပတ္နဲ႔ ၁ ရက္ရွိေနတဲ့ သမီးေလးရဲ႕ ကုိယ္အေလးခ်ိန္က ၆၅၆ ဂရမ္ရွိလာျပီး ႏွလုံးခုန္တာေလးေတြ၊ အစာအိမ္၊ ဆီးအိမ္၊ မ်က္လုံး၊ လက္၊ ေျခေထာက္ေလးေတြ၊ ေၾကာရုိး နဲ႔ လည္ပင္းေတြပါ ျမင္ေနရျပီ။ အဲဒါေတြ ၾကည့္ျပီးေတာ့ ဆရာ၀န္က “အားလုံး ေကာင္းတယ္” လုိ႔ ေျပာျပီး ျပန္ေတာ့မယ္ လုပ္ေရာ။ အဲဒီေတာ့ ေမေမက “ေယာကၤ်ားေလး မိန္းကေလး သိရျပီလား” လုိ႔ ဆရာ၀န္ကုိ ေမးလိုက္တယ္ေလ။ ေမေမ ေမးလိုက္ေတာ့မွ ဆရာက စက္မွာ ခဏျပန္ထုိင္လုိက္ရင္း “ၾကည့္လုိ႔ရျပီလား မသိဘူး”လုိ႔ ေျပာျပီး ျပန္စစ္ၾကည့့္တယ္။ သူၾကည့္တာလည္း ခဏပါပဲ ၁ မိနစ္ ၂ မိနစ္ေလာက္ေလာက္ေတာင္ ရွိပါ့မလား မသိဘူး။ စစ္ၾကည့္ျပီးတာနဲ႔ “Not decided yet” လုိ႔ေျပာျပီး ျပီးသြားေရာ။ </span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ဆရာ၀န္ကေတာ့ “ကေလးၾကီးထြားႏႈန္းက ပုံမွန္ပဲ ဆုိတာရယ္၊ စိုးရိမ္စရာ မရွိဘူးဆုိတာရယ္” ေျပာျပီး ေနာက္ ၃ပတ္ (ေအာက္တုိဘာ ၅ ရက္) ေန ျပန္လာခဲ့ဖုိ႔ ထပ္ခ်ိန္းလိုက္တာပါပဲ။ သူနာျပဳဆရာမေလးကေတာ့ “ေနာက္တစ္ေခါက္ဆုိရင္ သိရမွာပါ” ဆုိျပီး ေမေမ့ကုိ ႏွစ္သိမ့္လိုက္တယ္။ ကေလးကေတာ့ အားလုံး အေျခအေနေကာင္းေပမယ့္ ေမေမကေတာ့ အိပ္ေကာင္းစားေကာင္းမို႔ ကိုယ္အေလးခ်ိန္ တက္လာတယ္။ ျပီးခဲ့တဲ့ တစ္ေခါက္က ၂ ကီလုိနီးပါး တက္လာျပီး ဒီတစ္ေခါက္က်ေတာ့ ၃ ကီလုိ တက္လာလုိ႔ ဆရာ၀န္က ေမေမ့ကုိ “ကုိယ္အေလးခ်ိန္တက္တာ မ်ားတယ္၊ ပုံမွန္ ၁ လကုိ ၁ ကီလုိပဲ တက္ရမွာ အခု ၃ ကီလိုျဖစ္ေနျပီ” လုိ႔ ေျပာျပီး စာရြက္မွာ မင္နီတားေပးလိုက္တယ္။ က်န္တာေတြကေတာ့ အားလုံး ပုံမွန္ပါပဲ။ </span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေဆးရုံက အျပန္ ရုံးေရာက္တာနဲ႔ ေမေမတုိ႔ မန္ေနဂ်ာက “ဘာေလးလဲ” လုိ႔ တန္းေမးပါေလေရာ။ “မသိရေသးဘူး” ဆုိေတာ့ သူက တျခား ဆရာ၀န္နဲ႔ ေျပာင္းျပခိုင္းတယ္။ ပုံမွန္ သူမ်ားေတြ ၅ လေက်ာ္မွာ သိေနရျပီေလ။ ရုံးက ေမေမတုိ႔ အသိ တစ္ေယာက္ဆုိ ၁၈ ပတ္ထဲက သိရတယ္ေျပာတယ္။ အဲဒါဆုိေတာ့ ေမေမတုိ႔ မန္ေနဂ်ာနဲ႔ ပါပါးက “မိန္းကေလးျဖစ္လုိ႔ ေနမွာေပါ့၊ ေယာကၤ်ားေလးဆုိ အခုေလာက္ရွိ ျမင္သာထင္သာ ရွိေလာက္ေရာေပါ့၊ ဒါမွမဟုတ္ ကေလးက မျပဘူး ဆုိေတာ့ ရွက္လုိ႔မ်ား ေပါင္ေစ့ထားသလားပဲ” လုိ႔ ေျပာျပီး ေနာက္ရင္း ရီေမာေနၾကတယ္။</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေမေမလည္း မန္ေနဂ်ာ ေျပာသလုိ အျပင္မွာ သြားစစ္ၾကည့္ရင္ ေကာင္းမလား လုိ႔ေတာင္ စိတ္ကူးမိျပီး ပါပါးနဲ႔ တုိင္ပင္ၾကည့္လိုက္ေသးတယ္။ ပါပါးကေတာ့ “ ေယာကၤ်ားေလး မိန္းကေလး သိရဖို႔ဆုိတာ ဆရာ၀န္ေတြ အတြက္က ဘာမွ အေရးမၾကီးဘူး၊ ကေလး က်န္းမာဖုိ႔၊ ၾကီးထြားႏႈန္း ပုံမွန္ျဖစ္ဖုိ႔သာ သူတုိ႔အတြက္ အေရးအၾကီးဆုံး ဆုိေတာ့ ကေလးနဲ႔ ပတ္သက္ျပီး လိုအပ္တာေတြ အားလုံးကုိ ေသခ်ာစစ္ေဆးေပးတာပဲ၊ အခု ကေလးက အားလုံး OK ေနေတာ့ က်န္တာေတြကုိ သိပ္ျပီး အေလးထားပုံ မေပၚဘူး။ ဒါေၾကာင့္ အခု မသိရေသးလည္း ေနာက္ေတာ့ သိရမွာေပါ့၊ အရင္တုန္းက လူေတြဆုိ ေမြးျပီးေတာ့မွေတာင္ သိရေသးတာ။ ဟုိဟုိဒီဒီေတြ ေလွ်ာက္မေတြးနဲ႔” ဆုိျပီး ေမေမ့ကုိ အားေပးရွာတယ္။ ပါပါး ေျပာတာလည္း ဟုတ္ပါတယ္ေလ။ ဆရာ၀န္က ေယာကၤ်ားေလး မိန္းကေလး မေျပာေသးတာကလြဲျပီး ကေလးကုိေရာ ေမေမ့ကုိပါ ေသခ်ာ စစ္ေဆးေပးပါတယ္။ အဲဒီေန႔ ေဆးရုံက ျပန္လာျပီးတဲ့ ေနာက္ပုိင္း ေမေမလည္း ဗိုက္ထဲက ကေလးနဲ႔ ေန႔တုိင္းလုိလုိ စကားေျပာေနမိတယ္။ ေနာက္တစ္ေခါက္ ေဆးရုံရက္ခ်ိန္းမွာ ultra sound ၾကည့္ရင္ ေမေမတုိ႔ကုိ ေယာကၤ်ားေလး မိန္းကေလးဆုိတာ သိသာေအာင္ ျပပါ ဆုိျပီးေတာ့ေပါ့။</span><br /><br /><ul><li><a href="http://sakura-myanmar.blogspot.com/2010/05/mydaughter2009-april-may.html"><span style="color: rgb(0, 0, 153); font-weight: bold;">သမီးဖတ္ဖုိ႔(၂၀၀၉ ခုႏွစ္ ဧျပီ-ေမလ)</span></a></li><li><a href="http://sakura-myanmar.blogspot.com/2010/08/mydaughter2009-may-june.html"><span style="color: rgb(0, 0, 153); font-weight: bold;">သမီးဖတ္ဖုိ႔(၂၀၀၉ ခုႏွစ္ ေမ-ဇြန္လ)</span></a></li><li><a href="http://sakura-myanmar.blogspot.com/2010/09/mydaughter2009-june-july.html"><span style="color: rgb(0, 0, 153); font-weight: bold;">သမီးဖတ္ဖုိ႔(၂၀၀၉ ခုႏွစ္ ဇြန္-ဇူလုိင္လ)</span></a></li><li><a href="http://sakura-myanmar.blogspot.com/2010/11/mydaughter2009-july-august.html"><span style="color: rgb(0, 0, 153); font-weight: bold;">သမီးဖတ္ဖုိ႔(၂၀၀၉ ခုႏွစ္ ဇူလုိင္-ၾသဂုတ္လ)</span></a></li><li><a href="http://sakura-myanmar.blogspot.com/2010/11/mydaughter2009-august-september.html"><span style="color: rgb(0, 0, 153); font-weight: bold;">သမီးဖတ္ဖုိ႔(၂၀၀၉ ခုႏွစ္ ၾသဂုတ္-စက္တင္ဘာလ)</span></a></li></ul></div><span style="font-family:Zawgyi-One;">ႏုိ၀င္ဘာ ၃၀၊ ၂၀၁၀။<br /></span>nu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6581252627217942658.post-61958388525454389662010-11-28T08:53:00.000-08:002010-12-01T19:30:51.230-08:00သမီးဖတ္ဖုိ႔(၂၀၀၉ ခုႏွစ္ ၾသဂုတ္-စက္တင္ဘာလ)<div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;"> ကုိယ္၀န္ ၄ လေက်ာ္လာတဲ့ေနာက္ပုိင္းမွာ အေျဖရဆုံးနဲ႔ အေမးခံရဆုံး ေမးခြန္းေတြကေတာ့ “ကေလးကုိ ဘယ္မွာ ေမြးမွာလဲ” ဆုိတာရယ္၊ “ဘာေလး လိုခ်င္လဲ” ဆုိတာရယ္၊ “ေယာကၤ်ားေလး၊ မိန္းကေလး သိရျပီလား” ဆုိတာရယ္ပဲ။ </span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">အစတုန္းက ရုံးကေန ဘယ္ေတာ့ ခြင့္စျပီး ယူရမွန္းလည္း မသိ၊ သူတုိ႔ သတ္မွတ္ထားတဲ့ rule ေတြကုိလည္း ေသခ်ာ မသိေသးေတာ့ ကေလးကုိ ဘယ္မွာ ေမြးရမယ္မွန္း မဆုံးျဖတ္ရေသးဘူး။ ေနာက္ေတာ့ ရုံးက HR ၀န္ထမ္းက Maternity Leave နဲ႔ပတ္သက္ျပီး အက်ိဳးခံစားခြင့္နဲ႔ ခြင့္ရက္အမ်ိဳးအစားေတြကုိ ရွင္းျပေပးတယ္။ ေမေမတုိ႔ရုံးမွာေတာ့ Child Birth Leave နဲ႔ Child Care Leave ဆုိျပီး ၂ မ်ိဳးရွိတယ္။ Child Birth Leave က ျမန္မာလုိ ဆုိရင္ေတာ့ မီးဖြားခြင့္လုိ႔ ေခၚမွာေပါ့။ Due date မတုိင္ခင္ ၆ ပတ္ကေန ကေလးေမြးျပီး ၆ ပတ္ကာလ စုစုေပါင္း ၁၂ ပတ္ကုိ Child Birth Leave အျဖစ္သတ္မွတ္ထားတယ္။ ကေလးေမြးျပီး ၆ ပတ္ ေနာက္ပုိင္းကုိေတာ့ Child Care Leave လုိ႔ေခၚတယ္။ Child Care Leave က ကေလးကုိ ေစာင့္ေရွာက္ဖုိ႔အတြက္ဆုိေတာ့ အမ်ားဆုံး ၁ ႏွစ္အထိယူလုိ႔ရတယ္။ တကယ္လုိ႔မ်ား ခြင့္ ၁ ႏွစ္ျပည့္ သြားေပမယ့္ ကေလးကုိ ၾကည့္ေပးမယ့္ သူ မရွိတာမ်ိဳး၊ day care ပုိ႔လုိ႔ မရတာမ်ိဳးဆုိရင္ ေနာက္ထပ္ ၆ လ ခြင့္ ထပ္တင္လုိ႔ရတယ္။ အခုေနာက္ပိုင္းေတာ့ အေဖေတြလည္း Child Care Leave ယူလုိ႔ရတယ္ဆုိျပီး rule ေတြ ထပ္ေျပာင္းတယ္လုိ႔ ေျပာသံၾကားမိတယ္။ အဲဒါအျပင္ ကေလး ေနမေကာင္းျဖစ္တာတုိ႔၊ ကာကြယ္ေဆးထုိးဖုိ႔တုိ႔ အတြက္ဆုိရင္လည္း ရုံးကေန အဲဒီရက္ေတြအတြက္ ခြင့္ေပးတယ္တဲ့။</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေမေမကေတာ့ သားဦးမုိ႔လုိ႔ ျဖစ္ႏုိင္ရင္ ရန္ကုန္ျပန္ျပီး ေမြးခ်င္တာပါပဲ။ ဒါေပမယ့္ ခြင့္အမ်ိဳးအစားေတြ သိရျပီးတဲ့ေနာက္ ရက္တြက္ၾကည့္လိုက္ေတာ့ Due Date ကေန ၆ ပတ္မတုိင္ခင္ ဆုိ ဒီဇင္ဘာ ၇ ရက္ေန႔မွ စျပီး Child Birth Leave ယူရမယ္ေလ။ အဲဒီအခ်ိန္ေလာက္ဆုိ ကုိယ္၀န္က ၃၄ ပတ္ေလာက္ျဖစ္ေနျပီမုိ႔ ပါပါးက ေမေမ့ကုိ ေလယာဥ္စီးျပီး ခရီးမသြားေစခ်င္ေတာ့ဘူး။ ခရီးက ေ၀းေတာ့ ပါပါး လိုက္မပုိ႔ပဲနဲ႔ ေမေမတစ္ေယာက္တည္း ျပန္ဖုိ႔ဆုိတာကလည္း မျဖစ္ႏုိင္ဘူးေလ။ အဲဒါဆုိေတာ့ ပါပါးက ေမေမ့ကုိ လုိက္ပုိ႔ဦး၊ လိုက္ၾကိဳဦး၊ ေတာ္ၾကာ ေမြးျပီးသြားရင္လည္း ေမေမတုိ႔ကုိ ထားခဲ့ျပီး အုိဆာကာကုိ ျပန္လာရဦးမွာပဲ။ ပုိ႔ဦးဟယ္၊ ၾကိဳဦးဟယ္နဲ႔ ခရီးစရိတ္ကလည္း မသက္သာလွျပန္ဘူး။ မတတ္သာတဲ့အဆုံး ေမေမတုိ႔လည္း လူၾကီးေတြနဲ႔ပါ တိုင္ပင္ျပီး သမီးေလးကုိ ဂ်ပန္မွာပဲ ေမြးဖုိ႔ ဆုံးျဖတ္လိုက္ရေတာ့တယ္။ ဒါေတာင္ တခ်ိဳ႕က ဂ်ပန္ႏုိင္ငံသားျဖစ္ေအာင္ ဂ်ပန္မွာ ေမြးတာလား ဆုိျပီး ေမးၾကေသးတယ္။ ဒီမွာေမြးတဲ့ ႏုိင္ငံျခားသား ကေလးေတြကုိ ဂ်ပန္အစုိးရကလည္း သူတုိ႔ ႏုိင္ငံသား မေပးပါဘူး။ ဒါေၾကာင့္ သမီးက ဂ်ပန္မွာ ေမြးမယ့္ ျမန္မာႏုိင္ငံသား စစ္စစ္ပါ။ </span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေမေမ ကုိယ္၀န္ေဆာင္ထားရျပီဆုိကတည္းက ရုံးမွာေရာ သူငယ္ခ်င္းေတြကပါ “ဘာေလးလုိခ်င္လဲ” လုိ႔ ေမးၾကတယ္။ ဂ်ပန္ေတြကေတာ့ ကေလးေမြးရင္ “ အိခ်ိ ဟိမဲ နိ တေရာ့ ( ichi hime ni taro 一姫二太郎)” ဆုိျပီး ျဖစ္ေစခ်င္ၾကတယ္။ အဓိပၸါယ္က အၾကီးဆုံးကေလးကုိ မိန္းကေလး ျဖစ္ေစခ်င္ၾကျပီး ဒုတိယ ကေလးကုိေတာ့ ေယာကၤ်ားေလး ျဖစ္ေစခ်င္ၾကတယ္။ ေမေမနဲ႔ ပါပါး ကေတာ့ ဘာေလးပဲ ျဖစ္ျဖစ္ လိုခ်င္ပါတယ္။ ကုိယ့္ရင္ေသြးပဲ မဟုတ္လား။ မိန္းကေလးဆုိလည္း ေမေမနဲ႔ တုိးတုိးေဖာ္ရတယ္၊ ေယာကၤ်ားေလးဆုိလည္း ပါပါးနဲ႔ ဂိမ္းေဆာ့ဖုိ႔ အေဖာ္တုိးတယ္လုိ႔ပဲ ေအာက္ေမ့မိပါတယ္။ ဒါေပမယ့္ ေမေမတုိ႔ရဲ႕ ႏွစ္ဘက္မိဘေတြက တရုတ္လူမ်ိဳးေတြဆုိေတာ့ အင္းစိန္ အန္းကုန္း၊ အန္းမက သူတုိ႔ ေျမးဦးေလးကုိ ေယာကၤ်ားေလး ျဖစ္ေစခ်င္ၾကတယ္။ သမီးရဲ႕ ေတာင္ငူ အန္းကုန္းကလည္း ေရွ႕က ေျမး ၂ ေယာက္က မိန္းကေလးျဖစ္ျပီးသားမုိ႔ ေမေမ့တုိ႔ရဲ႕ ရင္ေသြးကုိေတာ့ ေယာကၤ်ားေလး ျဖစ္မယ္လု႔ိ ေမွ်ာ္လင့့္ထားရွာတယ္။ သမီးရဲ႕ ပါပါးကေတာ့ ဘာေလးရယ္မွ လုိ႔ မေျပာေပမယ့္ သမီးအၾကီးေတြက မ်ားေသာအားျဖင့္ မိဘအေပၚကုိ သိတတ္တယ္ ဆုိေတာ့ မိန္းကေလးျဖစ္လည္း မဆုိးပါဘူး၊ ေယာကၤ်ားေလးဆုိလည္း လူၾကီးေတြ ေပ်ာ္ရတာေပါ့ လုိ႔ပဲ ေျပာတယ္။ ေမေမတုိ႔မ်ား ရန္ကုန္ကုိျဖစ္ျဖစ္ ေတာင္ငူကုိျဖစ္ျဖစ္ ဖုန္းဆက္ျပီဆုိ သမီးအဘုိးအဘြားေတြက "ဟလုိ" ျပီးတာနဲ႔ ေနာက္ေမးခြန္းက “ဘာေလးလဲ သိရျပီလား” ဆုိျပီး ေမးေတာ့တာပဲ။ ေမေမရဲ႕ ဆရာ၀န္ကလည္း ဘာမွမေျပာေသးေတာ့ “မသိရေသးဘူး ၊ ေနာက္တစ္ေခါက္ဆုိ သိရမယ္နဲ႔တူတယ္၊ အခုက နည္းနည္းေစာေနေသးတယ္” လုိ႔ပဲ ေျဖရတာေပါ့။ </span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ကုိယ္၀န္ ၃ လေက်ာ္ ၄ လ ထဲ၀င္လာေတာ့ သမီး အန္းမက ေသခ်ာ သတိထားေနရင္ ကေလးလႈပ္တာကုိ သိရတယ္လုိ႔ ေျပာေပမယ့္ ေမေမ့စိတ္ထဲေတာ့ သိပ္မသိသာသလုိပဲ။ ဒါေပမယ့္ အိပ္ေနရင္းက တစ္ခါတေလ ဗိုက္ကုိ သြားစမ္းမိရင္ ညာဘက္မွာ လုံးလုံးေလးေတာ့ စမ္းမိေနတတ္တယ္။ သိပ္မၾကာဘူး ထပ္စမ္းရင္ အဲဒီေနရာမွာမရွိေတာ့ပဲ ဗိုက္အလယ္ေလာက္ ေရာက္လာျပန္ေရာ။ တပတ္ေလာက္ၾကာေတာ့ ဗုိက္ထဲက တခ်က္ တခ်က္ လႈပ္တာကုိ ခံစားမိလာတယ္။ ကုိယ္၀န္ ၅ လထဲလည္း ၀င္လာေရာ သမီးေလးက အသားကုန္ကုိ တြန္းကန္ျပီး လႈပ္ရွားေတာ့တာပဲ။ ဗိုက္ဆာေနတဲ့ အခ်ိန္ဆုိ ပုိဆုိးတယ္။ လိမ့္လိမ့္ျပီး တက္တာ မူးေတာင္ မူးတယ္။ ေမေမက ဗိုက္ဆာေတာ့ အထဲက သမီးေလးလည္း အေနခက္ေနတယ္နဲ႔တူပါရဲ႕။ အဲဒီအခ်ိန္ဆုိ ေမေမလည္း မရွိ ရွိတာ ေျပးစားရေတာ့တာပဲ။ စားစရာ မရွိရင္လည္း ႏြားႏုိ႔ျဖစ္ျဖစ္ ေသာက္လိုက္မွ အထဲက ျငိမ္သြားေတာ့တယ္။ </span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေနာက္ျပီး ၀မ္းလည္း တအား ခ်ဳပ္တယ္။ ၀မ္းအရမ္းခ်ဳပ္လာေတာ့ ေလထုိးတာေလ အရမ္းခံရခက္တာပဲ။ အဲဒါေၾကာင့္ ေမေမလည္း ကေလးေမြးဖူးတဲ့ သူငယ္ခ်င္းေတြကုိ ေမးၾကည့္မိတယ္။ သူတုိ႔က ၀မ္းႏႈတ္ေဆးကုိ ဆရာ၀န္နဲ႔ တုိင္ပင္ျပီးမွ ေသာက္ဖုိ႔နဲ႔ ၀မ္းေပ်ာ့ေပ်ာ့သြားေအာင္ မန္က်ီးေဖ်ာ္ရည္လုိမ်ိဳး၊ အရည္ရႊမ္းတဲ့ အသီးအႏွံစားဖုိ႔ အၾကံေပးၾကတယ္။ ေမေမ့ရဲ႕ ဂ်ပန္ဆရာမကလည္း ေဖ်ာ္ရည္ဘူးေလးေတြ ၀ယ္ေသာက္ဖုိ႔ ေျပာတယ္။ အဲဒီေဖ်ာ္ရည္က ပဲႏုိ႔၊ ဒိန္ခ်ဥ္ နဲ႔ အသီးအနံ႔ေလး ထည့္ထားေတာ့ ေသာက္ရတာ လြယ္တာေပါ့။ ဒါေၾကာင့္ ရုံးဖြင့္ရက္ဆုိ အဲဒီေဖ်ာ္ရည္ဘူးကုိ တစ္ေန႔ တစ္ဘူး မွန္မွန္ေသာက္ေပးျပီး ရုံးပိတ္ရက္ဆုိရင္ေတာ့့ မန္က်ီးေဖ်ာ္ရည္ ေသာက္ေပးေတာ့မွပဲ ၀မ္းခ်ဳပ္လုိ႔ ေလထုိး ေလေအာင့္တာ သက္သာသြားေတာ့တယ္။</span> အဲဒါေတြအျပင္ ရုိးရုိးေရလည္း ေမေမက ခဏခဏ ေသာက္ေပးျဖစ္တယ္။<br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ကုိယ္၀န္ ၅ လေလာက္ရွိလာေတာ့ ေမေမ့ဗုိက္လည္း သိသာတယ္ေလ။ ဗိုက္ေၾကာင့္ သြားလာရတာလည္း အရင္လုိ မေကာင္းဘူးေပါ့။ ေနာက္ျပီး ေျခလက္ေတြလည္း နည္းနည္းျပည့္ျပီး တင္းလာတယ္။ ဗိုက္ထဲက ကေလးက ထြားလာေလ ခါးနာတဲ့ ေ၀ဒနာကလည္း တျဖည္းျဖည္း ပုိဆုိးလာေလပဲ။ ထုိင္ျပီးထလိုက္ရင္ ခါးက တဆတ္ဆတ္နဲ႔ နာေနေရာ။ အဲဒါ ေမေမက သူနာျပဳ ဆရာမကုိ ေျပာျပေတာ့ သူက ကုိယ္၀န္ေဆာင္သည္ေတြ ခါးနာရင္ ပတ္တဲ့ ခါးပတ္မ်ိဳး ၀ယ္ပတ္ခုိင္းတယ္။ အဲဒီ ခါးပတ္က ဗိုက္ကုိ ပင့္ေပးထားတဲ့အတြက္ ခါးနာတာ သက္သာတယ္လုိ႔ ေျပာတာနဲ႔ ေမေမလည္း ကုိယ္၀န္ ၁၈ ပတ္ေလာက္က စျပီး အဲဒီ ခါးပတ္ ၀ယ္ပတ္ျဖစ္ခဲ့တယ္။ ဗိုက္ကလည္း သိသာလာေတာ့ ဗိုက္တင္းတာ သက္သာေအာင္ရယ္၊ ဗိုက္ေၾကာေတြ မျပတ္ေအာင္ဆုိျပီး coca butter cream လိမ္းျဖစ္ခဲ့တယ္။</span><br /><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ကုိယ္၀န္ ၄ လေက်ာ္လာတဲ့ ေနာက္ပုိင္း ဘာပဲ စားရ စားရ စားေကာင္းလြန္းလုိ႔ ပါးစပ္ကုိ မနည္းပဲ ဘရိတ္အုပ္ေနရတယ္။ ဆရာ၀န္က မ ၀ ေစနဲ႔၊ အရမ္းမစားနဲ႔လုိ႔ မွာထားတာေတာင္ တစ္ခါတေလ စားတာ အရွိန္လြန္သြားရင္ ဗိုက္ၾကီးတင္းျပီး သိပ္မလႈပ္ရွားႏုိင္ေတာ့ဘူး။ အဲဒါေၾကာင့္ ဗိုက္ျပည့္ရုံေလာက္ကုိ ခ်င့္ခ်ိန္ျပီး စားရတယ္။ ထမင္းစားေကာင္းတဲ့အျပင္ အိပ္လုိ႔လည္း ေကာင္းမွ ေကာင္းပဲ။ အိမ္ျပန္ေရာက္လုိ႔ ထမင္း စားေသာက္ျပီးတာနဲ႔ တီဗြီၾကည့္ရင္း ဆိုဖာေပၚတင္ အိပ္ေပ်ာ္ေပ်ာ္သြားတာ အၾကိမ္ေပါင္း မနည္းဘူး။ တစ္ခါတေလလည္း ကြန္ပ်ဴတာ ဖြင့္ျပီး Blog ဖတ္ေနရင္းက အိပ္ေပ်ာ္ေနတာလည္း ရွိလိုက္ေသးတယ္။ အရင္ သမီးေလး မရွိခင္တုန္းကဆုိ မနက္ ၁ နာရီဆုိလည္း မအိပ္ ၂ နာရီဆုိလည္း ေမေမ အိပ္ေသးတာ မဟုတ္ဘူး။ အခုေတာ့ ည ၁၀ နာရီေလာက္ဆုိ အိပ္ေပ်ာ္သြားျပီး ရုံးတက္ဖုိ႔ မနက္ ၈ နာရီကုိ မနည္းပဲ ကုန္းရုန္း ထရတယ္။ </span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">ၾသဂုတ္လ ၂၄ ရက္ေန႔ ေရာက္ေတာ့ ထုံးစံအတုိင္း ဆရာ၀န္နဲ႔ ျပဖုိ႔ ေဆးရုံးကုိ သြားရျပန္တယ္ေလ။ အဲဒီေန႔က ၂၀ ပတ္နဲ႔ ၁ ရက္တဲ့ သမီးေလးက ၃၇၃ ဂရမ္ ျဖစ္လာျပီး အရင္တစ္ေခါက္ထက္စာရင္ ၂ ဆ ေက်ာ္ေက်ာ္ေလာက္ ထြားလာတာေပါ့။ ultra sound ရိုက္ေတာ့ သမီးရဲ႕ မ်က္လုံးေလးေတြ၊ ႏွာေခါင္းနဲ႔ ပါးစပ္ေလးလည္း ျမင္ရတယ္၊ ျပီးေတာ့ လက္ေတြ ေျခေထာက္ေတြလည္း ေကာင္းေကာင္းျမင္ေနရျပီ။ Screen မွာ ၾကည့္လိုက္ရင္ သမီးေလးက လႈပ္စိ လႈပ္စိေလးမုိ႔ ၾကည့္ရတာ အသည္းယားဖုိ႔ အရမ္းေကာင္းတာပဲ။ အဲဒီေန႔က သမီးမ်က္ႏွာေလးကုိ ျမင္ရေတာ့ စိတ္ကူးထဲကေန ဘယ္သူနဲ႔တူလဲ ဆုိျပီး ပုံေဖာ္ၾကည့္ေနမိတယ္။ ဆရာ၀န္ကေတာ့ ေမေမတုိ႔ကုိ ကေလးလည္း ေနေကာင္းတယ္၊ အားလုံး ပုံမွန္ပဲမုိ႔ ကေလးရဲ႕ ၾကီးထြားမႈႈကုိ အားရတယ္လုိ႔ေျပာတယ္။ ဆရာ၀န္ကုိယ္တုိင္က အားရတယ္ဆုိေတာ့လည္း ေမေမတုိ႔က ပုိျပီး စိတ္ခ်မ္းသာရတာေပါ့ သမီးရယ္။ </span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေမေမနဲ႔ ေရွ႕ဆင့္ေနာက္ဆင့္ ကုိယ္၀န္ေဆာင္တဲ့သူေတြက ေယာကၤ်ားေလး မိန္းကေလး သိေနရျပီလုိ႔ ေျပာေတာ့ ေမေမလည္း ဆရာ၀န္ကုိ အရဲစြန္႔ျပီး “ေယာကၤ်ားေလး မိန္းကေလး ၾကည့္လုိ႔ရျပီလား” လုိ႔ ေမးလိုက္တယ္။ အဲဒီေတာ့ ဆရာ၀န္က စက္မွာ ျပန္ထုိင္ရင္း ခဏေလာက္ၾကည့္ေပးျပီး “Not fully developed” လုိ႔ပဲ ေျဖတယ္။ ေမေမ့ကုိ ေနာက္ ၃ ပတ္ (စက္တင္ဘာ ၁၄ ရက္) ေန႔မွာ ျပန္လာျပဖုိ႔ ရက္ခ်ိန္းေပးလိုက္တယ္။ </span><br /><br /><ul><li><a style="color: rgb(0, 0, 153); font-weight: bold;" href="http://sakura-myanmar.blogspot.com/2010/05/mydaughter2009-april-may.html">သမီးဖတ္ဖုိ႔(၂၀၀၉ ခုႏွစ္ ဧျပီ-ေမလ)</a></li><li><a style="color: rgb(0, 0, 153); font-weight: bold;" href="http://sakura-myanmar.blogspot.com/2010/08/mydaughter2009-may-june.html">သမီးဖတ္ဖုိ႔(၂၀၀၉ ခုႏွစ္ ေမ-ဇြန္လ)</a></li><li><a style="color: rgb(0, 0, 153); font-weight: bold;" href="http://sakura-myanmar.blogspot.com/2010/09/mydaughter2009-june-july.html">သမီးဖတ္ဖုိ႔(၂၀၀၉ ခုႏွစ္ ဇြန္-ဇူလုိင္လ)</a></li><li><a style="color: rgb(0, 0, 153); font-weight: bold;" href="http://sakura-myanmar.blogspot.com/2010/11/mydaughter2009-july-august.html">သမီးဖတ္ဖုိ႔(၂၀၀၉ ခုႏွစ္ ဇူလုိင္-ၾသဂုတ္လ)</a></li></ul><br />ႏုိ၀င္ဘာ ၂၈၊ ၂၀၁၀။<br /></div>nu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-6581252627217942658.post-52688186609183339052010-11-15T08:25:00.000-08:002010-12-01T19:30:37.079-08:00သမီးဖတ္ဖုိ႔(၂၀၀၉ ခုႏွစ္ ဇူလုိင္ - ၾသဂုတ္လ)<div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ဂ်ပန္က ဆရာ၀န္ေတြရဲ႔ အယူအဆ နဲ႔ ကုိယ္၀န္ေဆာင္သည္ေတြ အတြက္ ညႊန္ၾကားထားတာေလးေတြကုိ ဗဟုသုတျဖစ္ေအာင္ ေျပာျပရဦးမယ္။ ဒီက ဆရာ၀န္ေတြကေတာ့ ရွင္းတယ္ သမီးေရ။ ပါပါးက “ကုိယ္၀န္ အတြက္ အာဟာရျပည့္ေအာင္ ဘယ္လုိ အားေဆးေတြ ေသာက္ဖုိ႔လုိအပ္သလဲ” လုိ႔ ေမးေတာ့ ဆရာ၀န္က “ဘာေဆးမွ ေသာက္စရာမလုိဘူး။ အစားလည္း ေရွာင္ေနစရာ မလုိဘူး၊ အားလုံး စားလုိ႔ရတယ္” ဆုိျပီး ခပ္တုိတုိပဲ ျပန္ေျဖတယ္။ အဲဒါဆုိေတာ့ ေမေမလည္း ရန္ကုန္က ယူလာတဲ့ ကုိယ္၀န္ေဆာင္ အားေဆးကုိ ဆက္မေသာက္ျဖစ္ေတာ့ဘူး။ </span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">အရင္အခါေတြတုန္းက ေဆးရုံျပရတဲ့ရက္ဆုိ ဆရာ၀န္က စမ္းသပ္ျပီးရင္ ေနာက္ဆုံး သူနာျပဳဆရာမနဲ႔ သြားေတြ႔ျပီး သူတုိ႔ေမးတဲ့ ေမးခြန္းေတြကုိ ၁ နာရီနီးပါး ေျဖရေသးတယ္။ သူနာျပဳဆရာမ ေမးတာက ေန႔စဥ္ စားတဲ့ အစားအစာ၊ ဘယ္အခ်ိန္စားလဲဲ၊ မနက္ဘယ္နာရီအိပ္ယာထလဲ၊ ရုံးသြားရင္ ဘယ္လုိသြားလဲ၊ ရုံးမွာ ဘယ္ႏွစ္နာရီ အလုပ္လုပ္ရလဲ၊ စတဲ့ ေမးခြန္းေတြ ေျဖရတယ္။ ျပီးေတာ့ ကုိယ္၀န္ေဆာင္တာနဲ႔ ပတ္သက္ျပီး ဗဟုသုတ အေနနဲ႔ ဘာေတြ သိထားလဲ ဆုိတာလည္း ေမးတယ္။ အဲဒီေတာ့ ေမေမက “အေလးအပင္မ မ ရဘူး၊ ေဒါက္ျမင့္ဖိနပ္ မစီးရဘူး၊ အပူအစပ္ မစားရဘူး” ဆုိျပီး ကုိယ္သိတာေလးကုိ ေျပာျပရတာေပါ့။ ေမေမ ေျဖျပီးေတာ့မွ သူနာျပဳဆရာမက ကုိယ္၀န္ေဆာင္မိခင္ေလာင္းေတြက အေအးမမိေစရဘူး၊ ျဖစ္ႏုိင္ရင္ ေမေမ့ကုိ အျမဲပဲ အေႏြးထည္ေဆာင္ထားခုိင္းတယ္။ ျပီးေတာ့ အခ်ိဳေတြ သိပ္မစားခိုင္းဘူး။ အခုေလာေလာဆယ္ ေမေမ့မွာ ေသြးတုိးနဲ႔ ဆီးခ်ိဳေတာ့ မရွိေပမယ့္ ေမြးခါနီးရင္ ေသြးတုိးတတ္လုိ႔ အငန္ေတြလည္း မစားခုိင္းဘူး။ ေနာက္ျပီး အစားကုိ အမ်ားၾကီးလည္း မစားခုိင္းျပန္ဘူး။ ကုိယ္၀န္ရွိခ်ိန္မွာ မ ၀ တာ၊ ၀ိတ္ မတက္တာ ကုိ ပုိျပီး သေဘာက်ၾကတယ္။ တကယ္လုိ႔ မိခင္က အရမ္း၀ရင္ ကေလး ေရာ မိခင္ပါ ေမြးခါနီးရင္ ဒုကၡေရာက္ႏုိင္တယ္တဲ့။ မိခင္က အစား အမ်ားၾကီး စားတဲ့အတြက္ ကေလးက တအားထြားတဲ့အျပင္ ေသြးတုိးတာပါ ပုိျဖစ္ႏုိင္တယ္ ဆုိျပီး ေမေမ့ကုိ ေျပာျပတယ္။ တစ္လကုိ ပုံမွန္ ၁ ကီလုိေလာက္ပဲ တက္တာ အေကာင္းဆုံးပဲတဲ့။ အဲဒီ မတုိင္ခင္ကေတာ့ ပါပါးက ေမေမ့ကုိ ထမင္းအမ်ားၾကီး စားခုိင္းတယ္ေလ။ အမွန္ေတာ့ ပါပါးက စိတ္ပူျပီး ကုိယ္၀န္နဲ႔ဆုိေတာ့ ကေလးအတြက္ပါ ပုိစားမွ မိခင္က အားရွိမယ္ဆုိျပီး စားခိုင္းတာ။ အခုလုိ သူနာျပဳ ဆရာမေတြ ရွင္းျပလိုက္ေတာ့မွပဲ ပါပါးလည္း ေမေမ့ကုိ အစား အမ်ားၾကီး မစားခုိင္းေတာ့ဘူး။</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေနာက္ထပ္ ေမးခြန္းေတြက ႏွစ္ဘက္ မိဘေတြ နဲ႔ ေမေမတုိ႔မွာ ေရာဂါ ရွိမရွိ၊ မီးဖြားခါနီးရင္ ေမေမနဲ႔ ဘယ္သူလာေနေပးမလဲတုိ႔၊ ေမြးခန္းထဲကုိ ပါပါးအျပင္ တျခား ဘယ္သူလိုက္ဦးမလဲတုိ႔၊ ကေလးေမြးျပီးသြားရင္ မိသားစု၀င္ေတြထဲက ေမေမ့ကုိ ဘယ္သူလာၾကည့္ေပးမလဲတုိ႔ ၊ ေမေမ့သူငယ္ခ်င္းေတြထဲမွာ ကိုယ္၀န္ေဆာင္ ကေလးေမြးဖူးတဲ့ မိခင္ရွိလားတုိ႔၊ ျပီးေတာ့ ေမေမတုိ႔ ေနတဲ့ အနီးနားမွာေရာ ကုိယ္၀န္ေဆာင္ ကေလးေမြးဖူးတဲ့သူရွိလား စတဲ့ေမးခြန္းေတြ ေမးတယ္။ ေမြးခန္းထဲ ၀င္မယ့္သူေရာ၊ ကေလးေမြးျပီးသြားလုိ႔ လာၾကည့္မယ့္သူေရာ၊ ေဆးရုံကေန အိမ္ျပန္ေရာက္လုိ႔ ကေလးကုိ ၀ုိင္းၾကည့္ျပီး ေစာင့္ေရွာက္ေပးမယ့္ သူေရာ ေမးခြန္း အားလုံးအတြက္ အေျဖက အတူတူပဲေလ။ ပါးပါးတစ္ေယာက္ပဲ ရွိတာဆုိေတာ့ ဘာေမးေမး ေမေမက ပါပါးကုိပဲ လက္ညွိဳးထုိးျပလိုက္တယ္။ အဲဒါဆုိေတာ့ သူနာျပဳ ဆရာမက ပါပါးအျပင္ တျခားသူကုိ ေျပာပါဆုိေတာ့ ေမေမတုိ႔မွာ တျခားေျပာစရာ လူမရွိဘူး။ ေမေမနဲ႔ အလုပ္အတူတူလုပ္ေနတဲ့သူေတြထဲက ကေလးေမြးဖူးတဲ့သူေတြ ရွိေပမယ့္ သူတုိ႔က အုိဆာကာမွာ ေနၾကတာမဟုတ္ဘူး။ အဲဒါဆုိေတာ့ အနီးအနားမွာေရာ သူငယ္ခ်င္းေတြထဲမွာပါ ကေလးေမြးဖူးတဲ့သူ မရွိဘူးလုိ႔ပဲ ေျဖလိုက္ရတယ္။ ေမြးျပီးရင္ သမီးအန္းမကလည္း ေမေမနဲ႔ လာေနေပးႏုိင္မွာ မဟုတ္ဘူးလုိ႔ သူတုိ႔ကုိပါ ၾကိဳေျပာထားလိုက္ေတာ့ သူနာျပဳဆရာမလည္း ေတာ္ေတာ္ကုိ စိတ္ရႈတ္သြားပုံရတယ္။ သူတုိ႔ကေတာ့ ေမေမ့အတြက္ေရာ သမီးေလးအတြက္ပါ စုိးရိမ္လုိ႔ ၾကိဳတင္ စီစဥ္ထားရေအာင္ ေမးတာပါ။ ဒါေၾကာင့္လည္း ေမေမေျဖတာေတြ အားလုံးကို သူတုိ႔က မွတ္တမ္းလုိမ်ိဳး ေရးမွတ္ထားတယ္။ </span>အဲဒါအျပင္ <span style="font-family:Zawgyi-One;">ကုိယ္၀န္ေဆာင္သည္ေတြ ဖတ္ဖုိ႔ ေဆးရုံက ထုတ္ထားတဲ့ စာအုပ္လည္း ထုတ္ေပးတယ္။ စာအုပ္ထဲမွာပါတာက ကေလးမေမြးခင္၊ ေမြးျပီးခ်ိန္နဲ႔ ေဆးရုံတက္ေနတုန္းမွာ သိထားသင့္တာေတြကုိ ရွင္းျပထားတာပါပဲ။</span><br /><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ကံေကာင္းတာ တစ္ခုက ေမေမ့ကုိ ဂ်ပန္စာ သင္ေပးေနတဲ့ ဆရာမကလည္း ေမေမနဲ႔ ေရွ႕ဆင့္ေနာက္ဆင့္ဆုိသလုိ ကုိယ္၀န္ရွိလာတယ္။ အဲဒီေတာ့ ဆရာမက ေမေမ့ကုိ ကုိယ္၀န္နဲ႔ပတ္သက္တာ၊ ကေလးနဲ႔ပတ္သက္တာအျပင္ တျခားသိသင့္တာေတြနဲ႔ ဂ်ပန္လုိ အေခၚအေ၀ၚေတြကုိ အိမ္မွာ လာသင္ေပးရွာတယ္။ ေနာက္ျပီး ေမေမ သိခ်င္တာ နားမလည္တာရွိရင္လည္း ဆရာမက ေမေမ့ကုိစာဖတ္ျပီး ျပန္ေျပာျပေပးတယ္။ ဆရာမေက်းဇူးေတြ ေမေမ့မွာ အမ်ားၾကီးပါပဲ။ ေမေမတုိ႔ ႏွစ္ေယာက္ ေတြ႔ျပီဆုိ တစ္ေယာက္ အေျခအေန တစ္ေယာက္ေျပာျပျပီး အခ်င္းခ်င္း အားေပးႏွစ္သိမ့္ရတာေပါ့။ ေမေမကေတာ့ ထုိင္ရလြန္းလုိ႔ ခါးနာတဲ့ ေ၀ဒနာ ခံစားရျပီး ဆရာမကေတာ့ အလုပ္ထဲမွာ မတ္တပ္ရပ္ရလြန္းလုိ႔ ကုိယ္၀န္ လႏုတုန္းမွာ ေျခေထာက္ေတြ ျပည့္ျပီး ေဖာတဲ့ ေ၀ဒနာကုိ ခံစားရတယ္။ ဒါေတာင္ သမီးေလး ကုိယ္၀န္ကုိ လြယ္ထားရျပီဆုိကတည္းက ေမေမ့ အလုပ္ထဲက လူၾကီးေတြက ေမေမ့ကုိ ငဲ့ညွာျပီး အခ်ိန္ပုိ လုပ္ခိုင္းတာတုိ႔၊ ေနာက္က်ျပီး ရုံးမွာ ေနရတာမ်ိဳးတုိ႔ မလုပ္ခိုင္းေတာ့ဘူး။ အလုပ္ကုိလည္း ပုံမွန္အတုိင္း လုပ္ေနရယုံပဲမုိ႔ ေတာ္ေသးတယ္လုိ႔ ေျပာရမွာေပါ့။ </span><br /><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ကုိယ္၀န္ ၃ လေက်ာ္လာတဲ့ ေနာက္ပုိင္းေတာ့ ေမေမလည္း ေနရတာ၊ လႈပ္ရွားရတာ တျဖည္းျဖည္း ေပါ့ပါး လာတယ္။ အရင္လုိ ေမာတာ ပင္ပန္းတာလည္း သက္သာလာတဲ့အျပင္ အိပ္ေကာင္း၊ စားေကာင္းျဖစ္လာတယ္။ အဲဒီေတာ့ ေမေမ့ကုိ အင္းစိန္ အန္းမကေရာ၊ သူငယ္ခ်င္းေတြကပါ ဘာစားခ်င္လဲ၊ ဘာခ်ဥ္ျခင္းတပ္လဲ လုိ႔ ေမးၾကတယ္။ ကုိယ္၀န္ေဆာင္ မိခင္သည္ေတြ ခ်ဥ္ျခင္းတပ္တာလည္း အေတာ္ထူးဆန္းတယ္လုိ႔ပဲ ေျပာရမွာပဲ။ ေမေမကေတာ့ သားၾကီး ငါးၾကီးနဲ႔ အဆီအစိမ့္ေတြထက္ကုိ ရန္ကုန္မွာ ၀ယ္လုိ႔ရတဲ့ ငါးမ်ိဳး (ေရခ်ိဳငါး) ပုိစားခ်င္တယ္။ ဂ်ပန္မွာက ပင္လယ္ငါး ေပါေပမယ့္ ေရခ်ိဳငါးက ရွားတယ္ မဟုတ္လား။ အဲဒါဆုိေတာ့ ထူးထူးျခားျခား ခ်ဥ္ျခင္းတပ္ျပီး စားခ်င္စိတ္လည္း မျဖစ္မိေတာ့ပါဘူး။ </span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ဒီလုိနဲ႔ ဇူလုိင္လ ၂၇ ရက္ေန႔မွာ ဆရာ၀န္နဲ႔ေတြ႔ဖုိ႔ ေဆးရုံသြားရျပန္တယ္။ ဆရာ၀န္နဲ႔ မေတြ႕ခင္မွာ ေဆးရုံေရာက္တာနဲ႔ အရင္ဆုံး ေသြးေပါင္ခ်ိန္ရတယ္၊ ျပီးေတာ့ ကုိယ္အေလးခ်ိန္ တုိင္းရတယ္။ ေနာက္ျပီး ဆီးစစ္ရတယ္။ ေသြးေပါင္ခ်ိန္တာနဲ႔ ကုိယ္အေလးခ်ိန္ ကုိေတာ့ စက္ေတြ ခ်ေပးထားလုိ႔ ကုိယ့္ဘာသာကုိယ္ပဲ တုိင္းရတယ္။ ျပီးမွ ရလာတဲ့ အေျဖကုိ သူနာျပဳဆရာမေလးေတြကုိ ေပးလိုက္ရင္ သူတုိ႔က မိခင္နဲ႔ ကေလးမွတ္တမ္းစာအုပ္မွာ မွတ္ထားေပးတယ္။ ဆီးစစ္တဲ့အေျဖကေတာ့ ဆရာ၀န္ဆီ တိုက္ရိုက္သြားတာမုိ႔ ေမေမတို႔ သိစရာ မလုိဘူး။ ေနာက္ျပီး ကုိယ္၀န္ ၁၂ ပတ္ေက်ာ္လာတဲ့ေနာက္ပုိင္းဆုိ ေမေမ့ရဲ႔ ဗိုက္ကုိပါ ေပၾကိဳးနဲ႔ တုိင္းယူတယ္။ အဲဒါျပီးေတာ့ ဆရာ၀န္က Echo ၾကည့္မယ္လုိ႔ ေျပာျပီး စက္တစ္ခုေရွ႕မွာ ေမေမ့ကုိ စမ္းသပ္ေပးတာပဲ။ ဆရာ၀န္ စမ္းသပ္ခ်ိန္ဆုိ ပါပါးလည္း ေဘးမွာ ရွိေနေတာ့ ဆရာ၀န္က monitor screen ကေန ျမင္ရတဲ့ သမီးရဲ႕ ပုံရိပ္ေလးကုိ ေသခ်ာ ရွင္းျပေပးတယ္။ ျပီးေတာ့မွ ေမေမ့ဗိုက္ထဲက သမီးရဲ႕ ပုံေလးကုိ print ထုတ္ျပီး ေမေမတုိ႔ကုိ တစ္ရြက္ေပးတယ္။ အဲဒီေန႔က ကုိယ္၀န္ ၁၆ ပတ္န႔ဲ ၁ ရက္ရွိတဲ့ သမီးေလးရဲ႕ ကုိယ္အေလးခ်ိန္က (၁၃၅) ဂရမ္တဲ့။ အဲဒီေန႔ကစျပီး ဆရာ၀န္က သမီးရဲ႕ အရပ္ကုိ မတုိင္းေပးေတာ့ဘူး။ ျပီးတာနဲ႔ “ကေလးရဲ႕ ၾကီးထြားႏႈန္းလည္း ပုံမွန္ပဲ၊ အေနအထားလည္း ပုံမွန္ပဲမုိ႔ စုိးရိမ္စရာ ဘာမွ မရွိဘူး၊ ေနာက္တစ္လ (ၾသဂုတ္ ၂၄ ရက္) ေနမွ ျပန္လာျပ” လုိ႔ ေမေမတုိ႔ကုိ ေျပာတယ္။ ေနာက္ျပီး ေမေမ့ေသြးအမ်ိဳးအစား ထပ္စစ္ထားတာကလည္း “A” ေသြးပဲ ဆုိျပီး ထပ္ေျပာျပတယ္။ အဲဒီေန႔က ကုိယ္၀န္ ၄ လရွိတဲ့ ေမေမ့ရဲ႕ ကုိယ္အေလးခ်ိန္က ၄၉.၈၂ ကီလုိ ရွိတယ္ သမီးရဲ႕။<br /><br /></span><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlUtcaI5XlXjAclBpxS9L8tcliNlZAS1n76Wdp8jukdLX-sHc0zfY4EDozdt_pkXLRyZalqoU386KKCXnCf6jCSHOuJ9osPKt0u1lhXSps00hOhfdrhoE7pQdaeINvl2EsL3DnkbCHiCE/s1600/DSCF1851.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlUtcaI5XlXjAclBpxS9L8tcliNlZAS1n76Wdp8jukdLX-sHc0zfY4EDozdt_pkXLRyZalqoU386KKCXnCf6jCSHOuJ9osPKt0u1lhXSps00hOhfdrhoE7pQdaeINvl2EsL3DnkbCHiCE/s200/DSCF1851.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5539825076865178962" border="0" /></a><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><ul><li><a href="http://sakura-myanmar.blogspot.com/2010/05/mydaughter2009-april-may.html"><span style="font-family:Zawgyi-One;"><span style="font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 153);">သမီးဖတ္ဖုိ႔(၂၀၀၉ ခုႏွစ္ ဧျပီ-ေမလ)</span></span></a></li><li><a href="http://sakura-myanmar.blogspot.com/2010/08/mydaughter2009-may-june.html"><span style="font-family:Zawgyi-One;"><span style="font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 153);">သမီးဖတ္ဖုိ႔(၂၀၀၉ ခုႏွစ္ ေမ-ဇြန္လ)</span></span></a></li><li><a href="http://sakura-myanmar.blogspot.com/2010/09/mydaughter2009-june-july.html"><span style="font-family:Zawgyi-One;"><span style="font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 153);">သမီးဖတ္ဖုိ႔(၂၀၀၉ ခုႏွစ္ ဇြန္-ဇူလုိင္လ)</span></span></a></li></ul><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">ႏုိ၀င္ဘာ ၁၅၊ ၂၀၁၀။<br /></span></div>nu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-6581252627217942658.post-88610119391163952672010-11-02T23:15:00.000-07:002010-11-02T23:45:55.031-07:00DPT Vaccine<span style="font-family:Zawgyi-One;">သမီးေလးကုိ ေမလမွာ <a href="http://sakura-myanmar.blogspot.com/2010/07/bcg-vaccine.html">BCG ကာကြယ္ေဆး</a> ထုိးေပးခဲ့တာကုိ ပုိ႔စ္ အျဖစ္ေရးခဲ့ဖူးပါတယ္။ BCG ကာကြယ္ေဆး ထုိးျပီး တစ္လအၾကာမွာ DPT (ေမးခုိင္၊ ဆုံဆုိ႔၊ ၾကက္ညွာ) ကာကြယ္ေဆး ထုိးေပးရပါတယ္။ ဂ်ပန္မွာေတာ့ အဲဒီ ေဆး ၃ မ်ိဳးကုိ တစ္လ တစ္ခါနဲ႕ သုံးလ ဆက္တုိက္ ထုိးေပးရမယ္လို႔ ညႊန္ၾကားထားတယ္။ </span><br /><div style="text-align: justify;"><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">ဇြန္လေရာက္ေတာ့ က်မတုိ႔ ကုိယ္ေရးကုိယ္တာ ကိစၥ တစ္ခုေၾကာင့္ ျမန္မာျပည္ ျပန္သြားခဲ့ရတယ္။ တကယ္တမ္း ကာကြယ္ေဆး ထုိးေတာ့ ဇူလုိင္လမွပဲ သြားထုိးေပးျဖစ္ခဲ့ပါတယ္။ အေၾကာင္းက ျမန္မာျပည္က ျပန္လာေတာ့ သမီးေလး ကုိယ္မွာ မိတ္ဖုလုိ အပူဖုေတြ ထြက္တာ ေတာ္ေတာ္နဲ႕ မေပ်ာက္ပါဘူး။ ဆရာ၀န္နဲ႕ ျပေတာ့ လိမ္းေဆး ေပးလုိက္ျပီး ထုိးလက္စ ကာကြယ္ေဆး အားလုံး ရပ္ထားဖုိ႔ မွာလိုက္တာနဲ႕ မိတ္ဖုေတြ အရွင္းေပ်ာက္မွပဲ ဇူလုိင္လ ၁၄ မွာ ကာကြယ္ေဆး ထုိးျဖစ္ခဲ့ပါတယ္။ </span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေဆးက အလကား ထုိးေပးတာ ျဖစ္ျပီး ေဆးထုိးဖုိ႔ကုိ နီးစပ္ရာ ေဆးရုံ ဒါမွ မဟုတ္ ေဆးခန္းမွာ သြားထုိးလုိ႔ရပါတယ္။ က်မကေတာ့ အိမ္နဲ႕ နီးတဲ့ ကေလး ေဆးခန္းမွာပဲ သြားထုိးျဖစ္ခဲ့တယ္။ ေဆးခန္းမွာထုိင္တာက ဆရာ၀န္မၾကီး တစ္ေယာက္တည္းပါ။ ဆရာ၀န္မၾကီးက အသက္က ၇၀ ေက်ာ္ေလာက္ ရွိျပီလုိ႔ ထင္ရေပမယ့္ သူ႔ ၾကည့္ရတာ သြက္သြက္လက္လက္ သန္သန္မာမာ ပါပဲ။ </span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">ကာကြယ္ေဆး မထုိးခင္ ထုံးစံအတုိင္း form မွာပါတဲ့ ေမးခြန္းေတြ ေျဖျပီး ကေလး ကုိယ္အပူခ်ိန္ကုိ တုိင္းယူပါတယ္။ ျပီးေတာ့ ဆရာ၀န္မၾကီးက ရင္ဘတ္ကုိ နားၾကပ္နဲ႔ေထာက္ျပီး စမ္းသပ္ေပးတဲ့အျပင္ အာေခါင္ကုိလည္း လက္ႏွိပ္ဓာတ္မီးနဲ႔ထုိးၾကည့္ပါတယ္။ ျပီးေတာ့မွ ေဆးထုိးေပးတာပါ။ ေဆးထုိးတာက အပ္ေသးေသးေလးနဲ႔ လက္ေမာင္းမွာ ထုိးတာမုိ႔ စစခ်င္း သမီးေလးက လန္႔ျပီး ေအာ္ ငုိပါတယ္။ ခဏေလာက္ေနေတာ့မွ အငုိ တိတ္ျပီး ရီရီေမာေမာ ျပန္ျဖစ္သြားတယ္။ ေဆးထုိးအျပီးမွာ က်မက ထုိးထားတဲ့ ေနရာကုိ လက္နဲ႔ေျခေပးမယ္ လုပ္ေတာ့ ဆရာမၾကီးက ဖိယုံတင္ ဖိခုိင္းထားျပီး ေဆးကုိ မေျခခုိင္းပါဘူး။ ျပန္ခါနီးေတာ့ ဒုတိယအၾကိမ္ ကာကြယ္ေဆးကုိ ေနာက္ ၃ ပတ္အၾကာမွာ လာထုိးဖုိ႔ ရက္ခ်ိန္းေပးလိုက္ပါတယ္။ အဲဒီလုိနဲ႔ ၾသဂုတ္လ (၁၈) ရက္ေန႔မွာ ဒုတိယအၾကိမ္ ကာကြယ္ေဆး နဲ႔ စက္တင္ဘာ (၂၁) ရက္ေန႔မွာ တတိယအၾကိမ္ ကာကြယ္ေဆး သြား ထုိးေပးျဖစ္ခဲ့တယ္။ ေဆး ၃ လုံးစလုံး ထုိးျပီးသြားေပမယ့္ ေနာက္ ၁ ႏွစ္ ဒါမွမဟုတ္ ၁ ႏွစ္ခြဲအၾကာမွာ ထပ္ လာထုိးရမယ္လုိ႔လည္း မွာလိုက္ပါတယ္။ </span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">သမီးေလးကုိ ပထမအၾကိမ္န႔ဲ ဒုတိယ အၾကိမ္ ကာကြယ္ေဆးေတြ ထုိးတုန္းကေတာ့ ပုံမွန္ပါပဲ။ မွတ္မွတ္ရရ တတိယ အၾကိမ္ ကာကြယ္ေဆး သြားထုိးေတာ့ သူ႔ပါပါး ပါ လုိက္ေပးပါတယ္။ အဲဒီေန႔က ေဆးထိုးေတာ့ သမီးေလး ငိုတာ အသံေတာင္ ေပ်ာက္ပါတယ္။ တစ္ခါမွ အဲဒီေလာက္ ငုိတာ မျမင္ဖူးပါဘူး။ ေအာ္ငိုတာမ်ား ႏႈတ္ခမ္းေတြေတာင္ ျပာျပီး ရႈိက္ၾကီး တငင္ငိုတာမို႔ က်မ ေတာ္ေတာ္ လန္႔သြားမိတယ္။ ဒါေၾကာင့္ ေဆးခန္းမွာပဲ အေဖတစ္လွည့္ အေမတစ္လွည့္ ေခ်ာ့ရင္း အငုိတိတ္ေအာင္ ခဏေစာင့္ျပီးမွ အိမ္ျပန္လာခဲ့ၾကပါတယ္။ အရင္တုန္းက ေဆးထုိးရင္ အခုလိုမ်ိဳး အၾကာၾကီး မငုိတတ္ပါဘူး။ အခုမွ ဘယ္လုိျဖစ္လဲ မသိဘူးလုိ႔ေတာင္ သူ႔ပါပါးကုိ ေျပာျဖစ္ပါေသးတယ္။ </span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">အဲဒီေန႔က ေဆးခန္းကေန အိမ္ျပန္လာတယ္ ဆုိေပမယ့္ လမ္းမွာ ေစ်း၀ယ္ဖုိ႔အတြက္ တျခားေနရာကုိ သြားလိုက္မိတယ္။ တစ္လမ္းလုံးလည္း ဂ်ီက်ျပီး တြန္းလွည္းထဲ ထည့္မရလုိ႔ သူ႔ကုိ အေဖနဲ႔ အေမ တစ္ေယာက္ တစ္လွည့္ ခ်ီျပီး သြားရပါတယ္။ ေစ်း၀ယ္ျပီး အျပန္ ဘတ္စ္ကားေပၚက်မွ ဇာတ္လမ္းက စပါေတာ့တယ္။ က်မေဘးမွာ ထုိင္တာက ဘြားဘြားၾကီးတစ္ေယာက္ပါ။ ဘြားဘြားၾကီးက သမီးေလးကုိ စကားေျပာျပီး ေခ်ာ့ျမဴပါတယ္။ သမီးေလးက အဲဒီ ဘြားဘြားၾကီးကုိ ေသခ်ာ စိုက္ၾကည့္ျပီး ေနာက္ေတာ့ အသံအက်ယ္ၾကီးနဲ႔ ေအာ္ ငုိပါေလေရာ။ အဲဒါနဲ႔ က်မလည္း ကေလး စိတ္ေျပာင္းသြားေအာင္ ေရဘူးတုိက္၊ ကစားစရာ လက္ထဲထည့္ေပးေပမယ့္ သမီးေလးက ဘြားဘြားၾကီးကုိပဲ ေခ်ာင္းေခ်ာင္းၾကည့္ျပီး ေအာ္ေအာ္ငိုတာ ကားေပၚက လူေတြကလည္း က်မတုိ႔ကုိ ကြက္ၾကည့္ ကြက္ၾကည့္နဲ႔ေပါ့။ ကေလးက ေအာ္ငုိလြန္းမက ငိုေတာ့ ဘြားဘြားၾကီးလည္း သူ႔မ်က္ႏွာကုိ လက္ကုိင္ပု၀ါေလးနဲ႔ အုပ္ျပီး ကာထားရွာပါတယ္။ အဲဒါလည္း ဒီက ဂ်စ္တူးမေလးက မရပါဘူး။ က်မလည္း ဘြားဘြားၾကီးကုိေရာ ကားေပၚက လူေတြကုိပါ အားနာလာတဲ့အျပင္ သိပ္မၾကာခင္မွာ အိမ္နားေရာက္ေတာ့မွာမုိ႔ ကေလး အငိုတိတ္ေအာင္ မတ္တပ္ရပ္ျပီးပဲ ခ်ီထားလိုက္ပါတယ္။ အဲဒါ ဘြားဘြားၾကီးက သူ႔ေၾကာင့္ ျဖစ္တာလုိ႔ ထင္တယ္နဲ႔ တူပါရဲ႕။ က်မကုိ ထုိင္ခုိင္းျပီး သူ မတ္တပ္ရပ္ေပးပါ့မယ္လုိ႔ ေျပာလု႔ိ က်မက ျပန္ျပီး အားနာရပါေသးတယ္။ က်မလည္း ဘြားဘြားၾကီးကုိ ေတာင္းပန္ျပီး ေနာက္တစ္မွတ္တုိင္ဆုိ ဆင္းေတာ့မွာလုိ႔ ေျပာလိုက္ပါတယ္။ </span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">ကားေပၚက ဆင္းျပီး အိမ္ျပန္ေရာက္ေတာ့လည္း သမီးေလးက ရီေမာျပီး ေပ်ာ္ရႊင္ေနျပန္ပါေရာ။ က်မတုိ႔ ထင္တာကေတာ့ သမီးေလးက ဆရာ၀န္မၾကီးကုိ မွတ္မိသြားတဲ့ပုံစံပါပဲ။ အဲဒါဆုိေတာ့ ဆရာ၀န္မၾကီးနဲ႔ ဆင္တူ တဲ့သူေတြ႔ရင္ သူ သတိရျပီး ေအာ္ငိုတယ္လုိ႔ ထင္မိပါတယ္။ ေနာက္ပုိင္းလည္း အေၾကာင္းတစ္ခုခုေၾကာင့္ ေဆးခန္း သြားရျပီဆုိ သမီးေလးက သူ႔ကုိ ဘာမွ မလုပ္ရေသးခင္ ဆရာ၀န္မၾကီး ျမင္တာနဲ႔တင္ ရႈိက္ၾကီးတငင္ ငုိေနတတ္ပါတယ္။ အမွန္ေတာ့ ဒီအေၾကာင္းက ကာကြယ္ေဆးထုိးတာနဲ႔ ဘယ္လုိမွ မပတ္သက္ေပမယ့္ ေနာက္ဆုံးအၾကိမ္ ကာကြယ္ေဆး ထုိးခဲ့တုန္းက ျဖစ္ခဲ့တာေလးမုိ႔ အမွတ္တရ ေရးထားလိုက္တာပါ။ </span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">ကာကြယ္ေဆးထုိးျပီးတုိင္း ေဆးအရွိန္နဲ႔ သမီးေလး ဖ်ားနာမွာကုိပဲ စိတ္ပူမိပါတယ္။ ကေလးက ေဆးထုိးျပီး ညေနေလာက္ဆုိ အေမကုိ ကပ္ျပီး နည္းနည္း ဂ်ီက်တတ္တယ္။ ေဆးအရွိန္နဲ႔ မအီမသာျဖစ္တယ္လုိ႔ ထင္ရတာပါပဲ။ ေနာက္ရက္ေတြဆုိရင္ေတာ့ ရီေမာျပီး ပုံမွန္အတုိင္း သူ႔ဘာသာ ေဆာ့ကစား ေနတာမုိ႔ စိတ္ေအးရျပန္တယ္။ ေနာက္ျပီး ေဆးထုိးျပီး မေျခရေတာ့ လက္ေမာင္းက ေဆးထုိးထားတဲ့ ေနရာကုိ စမ္းလိုက္ရင္ အဖုေလးက ေတာ္ေတာ္နဲ႔ မေပ်ာက္ပါဘူး။ ၁ လေက်ာ္ေလာက္ ၾကာေတာ့မွ ေပ်ာက္သြားေတာ့တယ္။<br /><br /></span><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMN4Zoe1G_9tagchkZLPqSpoyHT8uMD1p2h2-jsrYlAIfb8kMWdXJlYfpPCRPx2sFznL474kSRq_mr_ni4uTQ4y0JYub5UPdjSXXti2-jwuFCMg_cZ1HTLgq6B7-UJAXh2y5Bq_LgA9Bs/s1600/DSCF3227.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMN4Zoe1G_9tagchkZLPqSpoyHT8uMD1p2h2-jsrYlAIfb8kMWdXJlYfpPCRPx2sFznL474kSRq_mr_ni4uTQ4y0JYub5UPdjSXXti2-jwuFCMg_cZ1HTLgq6B7-UJAXh2y5Bq_LgA9Bs/s200/DSCF3227.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5535210208555288898" border="0" /></a><br /><span>DPT ကာကြယ္ေဆး ထုိးထားတဲ့မွတ္တမ္းပါ။</span><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br />ႏုိ၀င္ဘာ ၃၊ ၂၀၁၀<br /></span></div>nu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6581252627217942658.post-14179321323797807762010-10-18T10:28:00.000-07:002010-10-18T12:34:53.375-07:00သမီးေလး ၉ လျပည့္<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibdSeVZKePhhdTh_OCGk_k98MbL6gaEj470m0wD5XhJHKcttFEAvy2DqEbsTUe47cKqwXtBV0rDWevIuklLGBYer_n8TzWUQmLRTkoz3Bt6wMkFVlp1CyZbY_KgRyrMvs5-kN0kIqR2LQ/s1600/DSCF3006.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibdSeVZKePhhdTh_OCGk_k98MbL6gaEj470m0wD5XhJHKcttFEAvy2DqEbsTUe47cKqwXtBV0rDWevIuklLGBYer_n8TzWUQmLRTkoz3Bt6wMkFVlp1CyZbY_KgRyrMvs5-kN0kIqR2LQ/s200/DSCF3006.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5529451558928915474" border="0" /></a><br /><span style="color: rgb(0, 0, 153); font-weight: bold; font-style: italic;font-size:85%;" >သမီးေလးရဲ႕ လစဥ္ ကုိယ္အေလးခ်ိန္နဲ႔ အရပ္ကုိ ဆြဲထားတဲ့ Graph</span><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေမေမ့သမီးေလးလည္း ဘာလုိလုိနဲ႔ ၉ လေတာင္ျပည့္သြားျပီေနာ္။ ျပီးခဲ့တဲ့ ၁၄ ရက္ေန႔က ေပါင္ခ်ိန္ေတာ့ သမီးေလးရဲ႕ ကုိယ္အေလးခ်ိန္က ၇.၅ ကီလုိနဲ႔ အရပ္က ၆၉.၅ စင္တီမီတာျဖစ္လာျပီ။ ၆ လျပည့္ျပီးတဲ့ ေနာက္ပုိင္းမွာ သမီးရဲ႕ တုိးတက္မႈေတြက အရမ္းကုိ ျမန္လာတယ္ လုိ႔ေတာင္ ေျပာလုိ႔ရတယ္။ အဓိက သမီးရဲ႕ ဦးေႏွာက္ဖြံ႔ျဖိဳးမႈနဲ႔ လႈပ္ရွားမႈေတြပါပဲ။ ကုိယ္အေလးခ်ိန္ကေတာ့ တစ္လကုိ အၾကမ္းအားျဖင့္ ၃၀၀ ဂရမ္ေလာက္ပဲ တက္တယ္လုိ႔ ေျပာလုိ႔ရတာေပါ့။ ေနာက္ျပီး သမီးေလးမွာ အေပၚသြား ၂ ေခ်ာင္းနဲ႔ ေအာက္သြား ၂ ေခ်ာင္းလည္း ေပါက္ေနျပီ။ သြားေပါက္ေတာ့ သြားဖုံးယားလုိ႔ ဟုိဟာျမင္လည္း ကုိက္ခ်င္ ဒီဟာျမင္လည္းကုိက္ခ်င္နဲ႔ေလ။ သြားေပါက္လာေတာ့ သမီးေလးကုိ နည္းနည္း မာတဲ့ အစားေတြ ထည့္ေကၽြးရင္ ၀ါးစားတတ္လာတယ္။</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: center;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">*****</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">သမီးကုိ ေမေမက ၾကမ္းျပင္ေပၚမွာပဲ ဒီအတုိင္း ပစ္ထားတာ မ်ားလုိ႔လား မသိဘူး။ ေမွာက္တတ္ျပီးတဲ့ ေနာက္ပုိင္း တြားသြားတာ၊ ထုိင္တာ၊ ေလးဘက္ေထာက္တာ၊ မတ္တပ္ရပ္တတ္တာေတြကုိ ဆက္တိုက္ ဆုိသလုိ သမီးေလး လုပ္ႏုိင္လာတယ္။ စျပီး တြားသြားတတ္ေတာ့ ၆ လေက်ာ္ေလာက္ကေပါ့။ အစပုိင္းေတာ့ ေ၀းေ၀းလံလံ သြားတာ မဟုတ္ပါဘူး။ အိပ္ယာေပၚတင္ပဲ ေခါင္းရင္းသြားလိုက္၊ ေျခရင္းသြားလိုက္နဲ႔ပဲ။ သိပ္မၾကာဘူး အိပ္ခန္းနဲ႔တြဲတဲ့ မီးဖုိေဆာင္ဘက္ အထိကုိ ကူးျပီး သြားတတ္လာတယ္။ ေနာက္ တျဖည္းျဖည္းခ်င္း အားယူျပီး ထုိင္ဖုိ႔ၾကိဳးစားေတာ့တာပဲ။</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQxQNvJo7y6LHqdNtkNCYD3DJh9TKDAyEw6lPoExlAPAPK9yyeAdPmTq8ivgbkYOtysTw1tGGMXWmaJz_azdhegW3wMG7EQzXcDf655HjzNtK7zPf3ODoojqCfmhZ5hMM37MnZY_SUjOA/s1600/DSCF2655.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQxQNvJo7y6LHqdNtkNCYD3DJh9TKDAyEw6lPoExlAPAPK9yyeAdPmTq8ivgbkYOtysTw1tGGMXWmaJz_azdhegW3wMG7EQzXcDf655HjzNtK7zPf3ODoojqCfmhZ5hMM37MnZY_SUjOA/s200/DSCF2655.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5529451551595922610" border="0" /></a><br /><span style="font-style: italic; color: rgb(0, 0, 153); font-weight: bold;font-size:85%;" >သမီးေလးအတြက္ အမွတ္တရ (၇ လေက်ာ္)</span><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">တပတ္ေက်ာ္ေလာက္ပဲ ၾကာပါတယ္။ သမီးေလး ေကာင္းေကာင္းထုိင္တတ္သြားတယ္။ ၈ လ မျပည့္ခင္မွာ ခုံကုိ ကုိင္ျပီး မတ္တပ္ရပ္ႏုိင္ေနျပီ။ ထမင္းစားခုံ၊ တီဗြီခုံလုိမ်ိဳး အျပင္ ေမေမ့ အေနာက္ကေန ထမီကုိ အားယူ ကုိင္ျပီး မတ္တပ္ရပ္ႏုိင္လာတယ္။ မတ္တပ္ရပ္လုိ႔ ေညာင္းလာရင္လည္း ျပန္ထုိင္ခ်တတ္တယ္။ အရင္တုန္းကေတာ့ အဖြားၾကီး ေပါက္စေလးလုိပဲ ထုိင္တာ ထတာေတြက တုန္ခ်ိ တုန္ခ်ိနဲ႔ေလ။ ေကာင္းေကာင္းလဲ မထုိင္တတ္ မထတတ္တဲ့အျပင္ ကိုယ့္ကုိကိုယ္လည္း မထိန္းႏုိင္ေတာ့ လဲတာလည္း ခဏခဏေပါ့။ အဲဒါဆုိေတာ့ သမီးေလးမွာ ၾကမ္းျပင္နဲ႔ ေခါင္း ေစာင့္မိရတာနဲ႔၊ ၾကမ္းျပင္နဲ႔ နဖူး နဲ႕ ေစာင့္မိရတာနဲ႕ ထမင္းစားခုံနဲ႔ ေခါင္းကုိ ေစာင့္မိရတာနဲ႔ စုံေနတာပါပဲ ။</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">မတ္တပ္ရပ္ႏုိင္ျပီး ၁၀ ရက္ေလာက္ၾကာေတာ့မွ ေလးဘက္ ေထာက္တတ္သြားတယ္။ အဲဒီေနာက္ပုိင္း သမီးက တစ္ေနရာရာကုိ သြားခ်င္ျပီဆုိ သြားခ်င္တဲ့ေနရာကုိ ေလးဘက္ေထာက္သြားလိုက္၊ ေရာက္ျပီဆုိ ထုိင္ခ်လုိက္၊ ျပီးရင္ အနားက တစ္ခုခု ကုိင္ရင္း အားယူျပီး မတ္တပ္ရပ္လိုက္နဲ႔ အေတာ္ကုိ ဟုတ္ေနတာပါ။ အခုဆုိ သမီးေလးဟာ အိမ္ရဲ႕ အခန္းေတာ္ေတာ္မ်ားမ်ားကုိ ေလွ်ာက္သြားတတ္ေနျပီေလ။ တစ္ခန္းလုံး ေလွ်ာက္သြားတတ္ေနျပီဆိုေတာ့ ေမေမသြားတဲ့ေနာက္ကုိ တေကာက္ေကာက္ ေလးဘက္ေထာက္ျပီး လိုက္တယ္။ ေမေမ့ကုိ မေတြ႕ရင္ ငုိမဲ့မဲ့မ်က္ႏွာေလးနဲ႔ လိုက္ရွာေနတတ္တယ္။ အသံၾကားရာဆီ အထိ လိုက္လာျပီး ေမေမ့ကုိ ေတြ႕သြားျပီ ဆုိရင္ေတာ့ မ်က္ႏွာေလးက ျပံဳးျပီး ရီေနတာမ်ား သြားငုတ္တုတ္ေလးေတြပါ ျမင္ရတယ္။ ေနာက္ျပီး ေလွကားထစ္လုိမ်ိဳး အဆင့္နိမ့္နိမ့္ေလးေတြကုိလည္း ၾကိဳးစားျပီး တက္ႏုိင္သလုိ ဆင္းေတာ့လည္း ေျဖးေျဖးခ်င္း အားယူျပီး ဆင္းႏုိင္ေနျပီ။</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ဒီရက္ပုိင္းအတြင္း အတတ္ဆန္းလာတာက ထမင္းစားခုံကုိ သမီးရဲ႕ ဗိုက္ကေလးနဲ႔ ေထာက္ျပီးျဖစ္ျဖစ္၊ တင္ပါးေလးနဲ႔ မွီျပီးျဖစ္ျဖစ္ မတ္တပ္ရပ္တာေလ။ ေမေမတုိ႔ရဲ႕ ထမင္းစားခုံေလးကလည္း နိမ့္တာကုိး။ အဲဒါအျပင္ ထမင္းစားခုံေပၚအထိပါ တက္မယ္ လုပ္ေနလုိ႔ မနည္းပဲ လိုက္ဆြဲေနရတယ္။ ထမင္းစားခုံကုိ ကုိင္ထားရင္းနဲ႔ ေျခလွမ္း နည္းနည္းခ်င္းစီ လွမ္းျပီး လမ္းေလွ်ာက္က်င့္ေနျပီ။ ေနာက္ျပီး သမီးေလးက ကုိင္ထားတဲ့ ခုံကုိ လက္လြတ္ျပီး မတ္တပ္ရပ္တာကုိ စ က်င့္ေနျပီ။ အၾကာၾကီးေတာ့လည္း မရပ္ႏုိင္ေသးပါဘူး။ ဒီပုံစံအတုိင္းဆုိ သိပ္မၾကာခင္မွာ သမီးေလး လမ္းေလွ်ာက္တတ္ေတာ့မယ္ လုိ႔ ထင္ရတာပါပဲ။</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေနာက္တစ္ခုက သမီးရဲ႕ လက္လႈပ္ရွားမႈေလးေတြေပါ့။ လက္ေတြကုိ ေျမွာက္ျပီး ေဆာ့တယ္။ သမီးေရ "ခ်ိဳမုိင္မုိင္" လုိ႔ ေျပာလိုက္ရင္ လက္ေခ်ာင္းေလးေတြကုိ ဆုပ္လိုက္ျဖန္႔လိုက္နဲ႔ လုပ္ျပတတ္တယ္။ စိတ္ပါတဲ့ေန႔ဆုိ ပါပါး </span><span>ရုံးသြားခါနီးရင္</span><span style="font-family:Zawgyi-One;"> "တာတာ့" ျပျပီး ႏႈတ္ဆက္တတ္တယ္။ အခုတေလာေတာ့ ေရႊလက္ခုပ္ကုိ ေတာ္ေတာ္သေဘာက်ေနပုံပဲ။ သေဘာက်စရာ ရီစရာ ေတြ႔ျမင္ရရင္ လက္ခုပ္ကေလး တီးျပီးကုိ အားရပါးရ ရီတာေလ။</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">၈ လေက်ာ္လာတဲ့ ေနာက္ပုိင္း သမီးက တခ်ိဳ႕စကားလုံးေတြကုိ အသံထြက္တတ္လာတယ္။ သမီးကုိ ေမေမက "ပါပါး" ဆုိျပီး ေျပာျပလိုက္ရင္ သမီးကပါ "ပါပါး" ဆုိတာကုိ ပီပီသသ အသံထြက္တတ္ေနျပီ။ အဓိပၸာယ္ေတာ့ သမီး သိပုံမရပါဘူး။ ဒါေၾကာင့္ ပါပါးက သူ႕ကုိယ္သူ လက္နဲ႔ ပုတ္ျပီး "ပါပါး" လုိ႔ သင္ေပးေနရတယ္။ ေနာက္ျပီး "ပါ" တုိ႔ "ဘာ" တုိ႔လုိ အသံထြက္ေတြကုိ သမီးပါးစပ္ကေန ရြတ္ေနတတ္တယ္။ အိပ္ခ်င္လုိ႔ပဲျဖစ္ျဖစ္ အေမကုိ မေတြ႕လုိ႔ ငုိရင္ပဲျဖစ္ျဖစ္ "အေမေရ.. ေမေမေရ" လုိ႔ ေအာ္ေခၚေနသလုိမ်ိဳး ပါးစပ္ကေန ေအာ္ေနတတ္တယ္။ တစ္ခါတေလလည္း သမီးေလး ပါးစပ္က ၀ူး၀ူး၀ါး၀ါးနဲ႔ ဘာေတြ ေျပာေနမွန္းမသိေအာင္ စကားေတြ ေျပာေနတတ္ျပန္တယ္။ ျပီးေတာ့ လူၾကီးေတြကုိ ဂ်စ္တုိက္ခ်င္ရင္ အသံစူးစူးေလးနဲ႔ "အား" ဆုိျပီး ကုန္းေအာ္တတ္တယ္။</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">သမီးေလး တြားသြားတတ္လာျပီဆုိကတည္းက သမီးေလး အန္းမက ေမေမ့ကုိ သတိေပးတယ္။ ပစၥည္းေတြကုိ အရင္လုိ လက္လြတ္စပယ္ မထားဖုိ႔၊ ဒီအရြယ္ဟာ လူၾကီးမျမင္တဲ့ </span><span> ပစၥည္း</span><span style="font-family:Zawgyi-One;">ကုိ ကေလးေတြက အျမင္စူးရွျပီး ပါးစပ္ထဲ ႏွာေခါင္းထဲ ေကာက္ထည့္တတ္တဲ့ အရြယ္ျဖစ္လုိ႔ သမီးေလးကုိ အရင္ကထက္ ပုိဂရုစိုက္ဖုိ႔ ၊ ပုိက္ဆံအေၾကြေတြကုိ သမီးေလး မျမင္ေအာင္ ထားဖုိ႔ ေသခ်ာမွာရွာတယ္။ သမီးေလး အန္းမ သတိေပးတဲ့ အတုိင္းပါပဲ။ သမီးက ေတြ႕သမွ် ျမင္သမွ်ကုိ ပါးစပ္ထဲ ေကာက္ထည့္တယ္။ လွ်ာနဲ႔ လ်က္ၾကည့္္တယ္။ ျပီးရင္ တျမံဳ႕ျမံဳ႕နဲ႔ ၀ါးစားေနေရာ။ စာရြက္ေတြ၊ တစ္ရႈးေတြကုိ သမီးက အရမ္းၾကိဳက္တယ္။ အဲဒါေတြနဲ႔ ေဆာ့ေနရမယ္ဆုိ အသံမထြက္ပဲကုိ ျငိမ္ျပီးေဆာ့တာ။ ေနာက္ျပီး ပလပ္ေခါင္းေတြ၊ ၀ါယာၾကိဳးေတြကုိလည္း အထူးအဆန္းအေနနဲ႔ စိတ္၀င္တစား ကုိက္ျပီး ေဆာ့တတ္တယ္။ ဒါေၾကာင့္ သမီးေလး အရမ္းျငိမ္ေနရင္လည္း ေမေမ့မွာ သတိထားျပီး ၾကည့္ရေသးတယ္။</span><br /><br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4hgfolEvaZ-YdFvXI4YWhUOjd1Mi9B8kbXF51q5YsH9fOye6TiaeAEZYz7bqhjIGpAp3fpkvabqw6mfgPKuAIh6vPMam10o2zTR7q-mQ9Dpwd8m8of2RXj9YitLMbRdPa29PQTAK4QHc/s1600/DSCF2661.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4hgfolEvaZ-YdFvXI4YWhUOjd1Mi9B8kbXF51q5YsH9fOye6TiaeAEZYz7bqhjIGpAp3fpkvabqw6mfgPKuAIh6vPMam10o2zTR7q-mQ9Dpwd8m8of2RXj9YitLMbRdPa29PQTAK4QHc/s200/DSCF2661.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5529451576625762706" border="0" /></a><br /><br /><span></span><div style="text-align: center;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">*****</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">အခုေနာက္ပုိင္း သမီးေလးဟာ အရမ္းစပ္စုခ်င္လာတယ္။ စူးစမ္းတာေတြလည္း မ်ားလာတယ္။ သမီးက ကုိင္ဖူးတဲ့ </span><span> ပစၥည္း</span><span style="font-family:Zawgyi-One;">လား မကုိင္ဖူးေသးတဲ့ </span><span> ပစၥည္း</span><span style="font-family:Zawgyi-One;">လားဆုိတာ ေကာင္းေကာင္းခြဲျခားတတ္တယ္။ </span><span style="font-family:Zawgyi-One;">မကုိင္ဖူးေသးတဲ့ </span><span> ပစၥည္း</span><span style="font-family:Zawgyi-One;">ဆုိ သမီးအတြက္ အထူးအဆန္းေတြျဖစ္ျပီး ႏွစ္ရက္ေလာက္က အဲဒီ </span><span> ပစၥည္း</span><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေလးနဲ႔ အလုပ္ရႈတ္ျပီး ျငိမ္ေနတတ္တယ္။ အဲဒါျပီးရင္ ရုိးသြားလုိ႔ သိပ္စိတ္မ၀င္စားေတာ့ဘူး။ သမီးေလး ကုိင္ဖူးတဲ့ </span><span> ပစၥည္း </span><span style="font-family:Zawgyi-One;">ဆုိရင္ေတာ့ တခ်က္ေလာက္ ၾကည့္ျပီး ဖတ္ခနဲဆုိ ေကာက္လႊင့္ပစ္လိုက္တာ။ ေနာက္ျပီး ခုံေပၚတင္ထားတဲ့ </span><span> ပစၥည္း</span><span style="font-family:Zawgyi-One;">၊ စင္ေပၚတင္ထားတဲ့ </span><span> ပစၥည္း</span><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေတြကုိလည္း လက္လွမ္းမီသမွ် အကုန္ေအာက္ဆြဲခ်တယ္ေလ။ ဒါေၾကာင့္ ေမေမတုိ႔လည္း စာအုပ္၊ စကၠဴနဲ႔ သမီးအတြက္ အႏၲရာယ္ျဖစ္ေစႏုိင္မယ့္ </span><span>ပစၥည္း</span><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေတြ မွန္သမွ် သမီးေလး မျမင္ေအာင္ ကာထား ဖြက္ထား ရတာေပါ့။</span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">တီဗြီက ေၾကာ္ျငာအစီအစဥ္ကုိလည္း သမီးက ၾကိဳက္မွ ၾကိဳက္ပဲ။ ထမင္းစားရင္း ေၾကာ္ျငာလာလုိ႔ကေတာ့ ဘယ္မွလည္း လွည့္မၾကည့္ဘူး။ ေမေမ့ကုိလည္း ဂရုမစိုက္ဘူး။ မ်က္ေတာင္မခတ္ပဲ တီဗြီကုိ စိုက္ၾကည့္ေနတာ။ အဲဒီအခ်ိန္ ေမေမက ထမင္းခြံ႔ခ်င္လုိ႔ ဇြန္းက သမီးေလး ပါးစပ္နား ေရာက္လာရင္ေတာ့ ပါးစပ္ေလးကုိ ဟ ေပးလိုက္တယ္၊ မ်က္လုံးကေတာ့ တီဗြီမွာပဲ။ တစ္ခါတေလ ေမေမ့လက္က သမီးကုိ ကြယ္မိသြားရင္ လက္ကို ပုတ္ထုတ္တယ္ေလ။ ကြယ္ေနတယ္ ဖယ္ေပး ဆုိတဲ့သေဘာေပါ့။ အဲဒါ ေၾကာ္ျငာ ျပီးေတာ့မွ အာရုံက တျခားကုိ ေျပာင္းေတာ့တယ္။ ေနာက္ျပီး ေမေမ့ေပါင္ေပၚမွာ ေမွးေမွးအိပ္ရင္းက ေၾကာ္ျငာလာတဲ့အသံၾကားရင္ ခ်က္ခ်င္းကုိ ေခါင္းေထာင္ျပီး ၾကည့္တယ္။ ေၾကာ္ျငာျပီးတာနဲ႔ ဖုတ္ခနဲ ေခါင္းကုိ ပစ္လွဲခ်ျပီး ခ်က္ခ်င္း အိပ္ေပ်ာ္သြားျပန္ေရာ။ သမီးက ေၾကာ္ျငာနဲ႔ ရုိးရုိး အစီအစဥ္ကုိ ခြဲျခားတတ္တာ ေမေမနဲ႔ပါပါးက လက္ဖ်ားခါရတယ္။ ဘယ္လုိမွတ္ထားလဲေတာ့ မသိဘူး။ ေၾကာ္ျငာလာျပီဆုိ ေရာက္ေနတဲ့ ေနရာကေန ေခါင္းျပန္ျပီး လွည့္ၾကည့္တာမ်ိဳး၊ တီဗြီေရွ႕ကို တြားသြားျပီး ၾကည့္တာမ်ိဳး၊ ဆုိဖာေပၚကေန ဖားေလးလုိ ကုန္းျပီး ၾကည့္တာမ်ိဳးလည္း ရွိေသးတယ္။ သေဘာက်တဲ့ ေၾကာ္ျငာလာလုိ႔ကေတာ့ ဂ်ပန္စကားပဲ နားလည္သလိုလို ဘာလုိလုိနဲ႔ လက္ခုပ္ကေလး တီးရင္း သေဘာေတြက်ျပီး ရီေတာင္ ရီေနလိုက္ေသးတယ္။</span><br /><br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPxv4Ll73eDsCjM6qCxSyVXO_IB9qpf0BF-joVXi3i7HFpnOEn6cO5sgdG091Qa5m-X-wHmyVU_xEkn28FlxFJTGOwEDRC17uwD1yMM_lTU41zgoarM6K5bcPU1bhrf4IYjyj-w7wCmsk/s1600/DSCF2697.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPxv4Ll73eDsCjM6qCxSyVXO_IB9qpf0BF-joVXi3i7HFpnOEn6cO5sgdG091Qa5m-X-wHmyVU_xEkn28FlxFJTGOwEDRC17uwD1yMM_lTU41zgoarM6K5bcPU1bhrf4IYjyj-w7wCmsk/s200/DSCF2697.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5529451568616940274" border="0" /></a><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">သမီးက တခ်ိဳ႕ဟာေတြဆုိ သင္မေပးပဲ သူ႔ဘာသာသူ တတ္လာတာမုိ႔ လူၾကီးေတြက အ့ံၾသရတယ္။ မွတ္မွတ္ရရ ေမေမ့ေမြးေန႔မွာ သမီးက ေမေမ့ပါးကုိ ႏွာေခါင္းေလးနဲ႔ ရႊတ္ကနဲ ဆုိျပီး စ နမ္းတယ္ေလ။ မ်က္ႏွာကုိ ေသခ်ာ ကုိင္ျပီး နမ္းတာမုိ႔ ေမေမ့မွာ သမီး နမ္းတတ္တာမွ ဟုတ္ရဲ႕လားလုိ႔ေတာင္ အံ့ၾသမိတယ္။ ဒါေၾကာင့္ ေသခ်ာေအာင္ ေနာက္တစ္ခါ ထပ္လုပ္ခုိင္းေတာ့ သမီးက ျပန္လုပ္ျပရွာတယ္။ သမီးရဲ႕ ပထမဆုံးအနမ္းက ပါပါးေရာ ေမေမပါ ဘယ္ေလာက္ေပ်ာ္ျပီး ၾကည္ႏူးရသလဲဆုိတာ ေျပာမျပတတ္ေအာင္ပါပဲ။ ေနာက္ပုိင္းေတာ့ သမီးက လူလည္ေလး ျဖစ္သြားျပီ။ "သမီးေရ kiss ေပးပါဦး" ဆုိ စိတ္ပါမွပဲ ေပးေတာ့တယ္။ စိတ္မပါရင္ေတာ့ ေမေမတုိ႔ မ်က္ႏွာနား ကပ္လာျပီးမွ ေခါင္းေလးကုိ ခ်ာကနဲ ေနေအာင္ တဖက္ကုိ လွည့္ပစ္လိုက္တယ္ေလ။ စိတ္မထင္ရင္ေတာ့ ေမေမ့ မ်က္ႏွာနားအထိ ကပ္လာျပီး ႏွာေခါင္းကို ဆတ္ခနဲ ကုိက္ပစ္လိုက္တာ။ ဒါေပမယ့္ မွန္ေရွ႕ေရာက္ရင္ေတာ့ မွန္မွာ ေပၚတဲ့ ကုိယ့္မ်က္ႏွာကုိ ၾကည့္ျပီး သေဘာက်လုိ႔ တရႊတ္ရႊတ္နဲ႔ မွန္ကုိ ကုန္းျပီး နမ္းရတာ အေမာ။</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: center;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">*****</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေနာက္ျပီး သမီးက မအိပ္ခင္ဆုိ အရမ္းေဆာ့တာ။ ၆ လ မတုိင္ခင္ကေတာ့ ေမေမက သီခ်င္းဆုိ သိပ္လိုက္ရင္ သိပ္မၾကာဘူး သမီးေလး အိပ္ေပ်ာ္သြားေရာ။ အခုေနာက္ပိုင္းေတာ့ အိပ္ဖုိ႔ အိပ္ယာေပၚေရာက္ရင္ သမီးက ႏွစ္ပတ္ သုံးပတ္ေလာက္ စိတ္ၾကိဳက္ လွိမ့္လိုက္ေသးတယ္။ ျပီးေတာ့ ဟုိနားေလွ်ာက္သြား၊ ဒီနားေလွ်ာက္သြား၊ ေလွ်ာက္ေဆာ့နဲ႔ အားရေအာင္ ေဆာ့ျပီး ေမာေတာ့မွ အိပ္ေပ်ာ္သြားေတာ့တယ္။ အိပ္ရင္လည္း အရင္လုိ ျငိမ္ျငိမ္မအိပ္ေတာ့ဘူးေလ။ အိပ္ရင္းနဲ႔ လူးလိမ့္ေနတာ အိပ္ယာတစ္ခုလုံး သမီးအတြက္ ေပးထားရတဲ့ ေနရာက ပုိမ်ားတယ္။ ေနာက္ျပီး အိပ္ယာက ႏုိးတာနဲ႔ ခ်က္ခ်င္း ကုန္းထျပီး ထုိင္ေတာ့တာပဲ။ အဲဒီအခါမ်ိဳးမွာ ေမေမက သမီးေလးကုိ လွဲခ်ေပးျပီး ျပန္အိပ္ခုိင္းရတယ္။ ႏုိ႔မုိ႔ဆုိ သမီးက ျပန္မအိပ္ေတာ့ပဲ ေလွ်ာက္ေဆာ့ေနတာ ေမေမပါ ထျပီး သမီးကုိ ေစာင့္ၾကည့္ရတယ္။</span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">အခုဆုိ သမီးကုိ အကၤ်ီလဲေပးရတာ၊ nappy လဲေပးရတာ အရမ္းခက္တာပဲ။ သမီးက အျငိမ္မွ မေနေတာ့တာကုိး။ သမီးကုိ nappy လဲေပးဖုိ႔ ဆုိဖာေပၚလွဲခ်လိုက္ရင္ ခ်က္ခ်င္းျပန္ေမွာက္ျပီး ကုန္းထေတာ့ ဘာမွ လုပ္လုိ႔မရဘူးေပါ့။ အဲဒါဆုိေတာ့ ေမေမက သမီးေလး မတ္တပ္ရပ္လ်က္က nappy လဲတတ္ေအာင္ ၾကိဳးစားရေတာ့တယ္။ အဲဒါမွမဟုတ္လည္း သမီးကုိ </span><span>ပစၥည္း </span><span style="font-family:Zawgyi-One;">တစ္ခုခု ေပးေဆာ့ထားျပီး ခပ္ျမန္ျမန္ လဲေပးရျပန္တယ္။ တစ္ခါတေလလည္း သမီးကုိ ပါးစပ္ထဲ ရသမွ် ကဗ်ာေတြ ရြတ္ျပျပီး အာရုံေျပာင္းရင္းက လဲေပးရတယ္။ ေနာက္ျပီး သမီးက မေက်နပ္ဘူး၊ မၾကိဳက္ဘူးဆုိ ေအာ္ငိုျပီး ကုိယ္ၾကီးကုိ ေကာ့ထုိးတတ္တာမုိ႔ သတိထားရေသးတယ္။</span><br /><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">*****</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေမြးခါစတုန္းကလည္း လသားအရြယ္ နီတာရဲေလးမုိ႔ စိတ္ပူရသလုိ အခု ၉ လအရြယ္ေရာက္ျပန္ေတာ့လည္း သမီးေလး ေခ်ာ္လဲမွာ၊ ေခါင္းနဲ႔ ၾကမ္းျပင္ ေစာင့္မိမွာ၊ မ်က္ႏွာနဲ႔ ခုံေစာင္းနဲ႔ ရိုက္မိမွာ၊ မ်က္လုံးနဲ႔ အခၽြန္တခုခုနဲ႔ သြားထုိးမိမွာ၊ ခုံေပၚအားယူတက္ရင္း ျပဳတ္က်မွာ စသည္ျဖင့္ ေမေမတုိ႔မွာ သမီးကုိ စိတ္ပူရျပန္တယ္။ တတ္ႏုိင္သေလာက္ သမီးကုိ လိုက္ၾကည့္ေပးျပီး အနာတရ မျဖစ္ေအာင္ ဂရုစိုက္ေနေပမယ့္ အခ်ိန္ျပည့္ မၾကည့္ႏုိင္ေတာ့လည္း သမီးေလးမွာ ထိခုိက္ဒဏ္ရာေတာ့ ရတာပါပဲ။ ဒါေပမယ့္ သမီးေလး အခုလုိ က်န္းက်န္းမာမာနဲ႔ လစဥ္ ပုံမွန္ ဖြံ႕ျဖိဳးတုိးတက္မႈေတြကုိ ျမင္ရေတာ့ ပူပင္တာေတြေလ်ာ့ျပီး စိတ္သက္သာရျပန္တယ္။</span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">ဒီၾကားထဲ သမီးေလးက အေမကုိ မ်က္ေစ့ေအာက္က အေပ်ာက္မခံေတာ့ တစ္ခါတေလ ေမေမ့မွာ စိတ္ေရာ လူပါ ပင္ပန္းတယ္လုိ႔ ေတြးမိတယ္။ အဲဒီအေတြးကလည္း သိပ္မၾကာလိုက္ပါဘူး၊ သမီးေလးရဲ႕ ခုိးခုိးခစ္ခစ္ ရီေမာသံေလးေတြ၊ ခ်စ္စရာ အျပဳအမူေလးေတြေအာက္မွာ အားလုံးေပ်ာက္ဆုံးကုန္ျပီး ပင္ပန္းခဲ့သမွ် အေမာေတြ ေျပကုန္တာပါပဲ။</span><br /><br />ေအာက္တုိဘာ ၁၈၊ ၂၀၁၀။<br /></div>nu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-6581252627217942658.post-8683414828723274922010-10-08T09:39:00.000-07:002010-10-08T22:50:01.579-07:00Flower Arrangement - Sep 30, 2010<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcbP-JYeKS-TG6NwKa6TF0gQytezKbJYB7aEgbJ1DT2MZaRB-V6Lt2OfrtC93OV5uwEL8NGxZgYbC4oBH3MJxKf7Frdh6sSW8InB0IG1qn0r_3Ux-MqzMbaIXmRznZJ2voTWXiA6ePT4w/s1600/FlowerMine2.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 216px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcbP-JYeKS-TG6NwKa6TF0gQytezKbJYB7aEgbJ1DT2MZaRB-V6Lt2OfrtC93OV5uwEL8NGxZgYbC4oBH3MJxKf7Frdh6sSW8InB0IG1qn0r_3Ux-MqzMbaIXmRznZJ2voTWXiA6ePT4w/s320/FlowerMine2.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5525916375024484594" border="0" /></a><br /><div style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:100%;" ><br />ပန္းအလွျပင္တာနဲ႔ပတ္သက္ျပီး ေရးစရာစာေၾကြး ၃ ပုဒ္ေတာင္ ရွိေနပါတယ္။ ၂၀၀၉ ခုႏွစ္ စက္တင္ဘာ၊ ဒီဇင္ဘာ နဲ႔ ၂၀၁၀ ခုႏွစ္ စက္တင္ဘာလမွာ လုပ္ျဖစ္ခဲ့တဲ့အေၾကာင္းေတြပါ။ ၂၀၀၉ ခုႏွစ္က လုပ္ျဖစ္ခဲ့တာေတြကုိေတာ့ ဓာတ္ပုံျပန္ရွာရဦးမွာမုိ႔ ျဖညး္ျဖည္းခ်င္းမွ ျပန္ေရးျပီး တင္ေပးပါ့မယ္။ </span><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:100%;" >အခုေရးမွာက စက္တင္ဘာလ ၃၀ ရက္ေန႔တုန္းက လုပ္ျဖစ္ခဲ့တာပါ။ ၂၀၁၀ ခုႏွစ္ထဲမွာ က်မအတြက္ ပထမဆုံး ပန္းအလွျပင္ျဖစ္တယ္ လုိ႔လည္း ေျပာလုိ႔ရပါတယ္။ ရုံးမွာေတာ့ ေဖေဖာ္၀ါရီနဲ႔ ေမလမွာ ပန္းအလွျပင္ပြဲေတြ ဆက္တုိက္ လုပ္ျဖစ္ေပမယ့္ က်မ မပါ၀င္ျဖစ္ခဲ့ဘူး။ အခုတစ္ခါ ပန္းအလွျပင္တာက ရုံးအေနနဲ႔ေတာ့ ၃၅ ၾကိမ္ေျမာက္ ျဖစ္ျပီး က်မအတြက္ေတာ့ ၁၁ ၾကိမ္ေျမာက္ပါ။</span><span style="font-size:100%;"><br /><br /></span><div style="text-align: center;"><span style="font-size:100%;">*****</span><br /></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><span style="font-size:100%;">ပါ၀င္တဲ့ ပစၥည္းေတြကေတာ့ ပုံမွာ ျပထားသလုိပါပဲ။ ပန္းေတြကေတာ့ </span></span><span style="font-size:100%;">ႏွင္းဆီပန္း ပန္းဆီေရာင္ အပြင့္ၾကီး ၃ ပြင့္၊ ႏွင္းဆီအဖူး အပြင့္ေသး ၄ ပြင့္၊ ေရႊေရာင္စိမ္ထားတဲ့ ပန္းအေျခာက္ လက္တစ္ဆုပ္၊ ၾကက္ေသြးေရာင္ စိမ္ထားတဲ့ ပန္းေျခာက္အခက္ ၂ ခက္၊ </span><span style="font-size:100%;">အညိဳရင့္ေရာင္လဲ့လဲ့ေလးေတြ ပါတဲ့ ပန္းအေျခာက္ ၁ ခက္ တုိ႔ </span><span style="font-size:100%;">ပါ ပါတယ္။</span></div> </div><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:100%;" > </span><span style="font-size:100%;"><br /></span><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgy2ax5o0rWP1Ai6-SsaDp7sjrKNrObXcsRKz-fxzL993CkCWlaH7oPHKh4oarlXFFHMRP67-DQmyKlv8ItbRzy4SbbXP4b8sRMkmn2CvWmwh1w9_kwsRi9rdcvkQvNRY_gy6P64XXluAc/s1600/FlowerStep1.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgy2ax5o0rWP1Ai6-SsaDp7sjrKNrObXcsRKz-fxzL993CkCWlaH7oPHKh4oarlXFFHMRP67-DQmyKlv8ItbRzy4SbbXP4b8sRMkmn2CvWmwh1w9_kwsRi9rdcvkQvNRY_gy6P64XXluAc/s320/FlowerStep1.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5525721986337063170" border="0" /></a><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><span style="font-size:100%;">ပန္းေဘးကေန ရံျပီး အလွဆင္တဲ့ ပစၥည္းေတြကေတာ့ ခရမ္းေရာင္ အလုံးေလး ၆ လုံး၊ ေရႊေရာင္ အသည္းေလး တစ္ခု (အသည္းကုိေတာ့ ကုိယ္ၾကိဳက္ႏွစ္သက္ရာ အေရာင္ေရြးလုိ႔ရပါတယ္။)၊ ဖဲၾကိဳး အၾကီး အ၀ါေရာင္ ႏုိင္လြန္ဇာနဲ႔ ၁ ခု၊ ေရႊအုိေရာင္ ဖဲၾကိဳး အေသး ၁ ခု၊ ေရႊအုိေရာင္ အလုံး ၂ လုံး (အေရာင္ လက္လက္တစ္ခု၊ မွိန္တာ တစ္ခု)၊ ပန္းျခင္း၊ ေဖာ့တုံး၊ ေနာက္ျပီး နန္းၾကိဳးမွ်င္ရယ္ ေကာ္စကၠဴရယ္ လည္းလုိပါေသးတယ္။ </span></span><span style="font-size:100%;">Halloween နားနီးေနတာေၾကာင့္ ပန္းျပင္ေတာ့လည္း ပန္းအေရာင္ေတြကုိ ခပ္မႈိင္းမႈိင္းသုံးျပီး ျပင္ထားပါတယ္။ </span><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:100%;" >ဒီတၾကိမ္မွာလည္း ပန္းအေျခာက္ (preserved flowers) ေတြနဲ႔ လုပ္ရတာမုိ႔ အခ်ိန္အရမ္းၾကာပါတယ္။ </span><br /><br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicqeLhZ2t-8Z_wpPw_YG5sIUGNId-6BzuM0Kyo5YKUEOsWaYU6PU1nZsGJ4ibjPwSDFX2VlYssj_XIK_-VgXtJPWj8iA7Fr99gt_57-1mRlxaw0ikzu0airQhZYHGPBxel1B8EqSeWcCg/s1600/FlowerStep2.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicqeLhZ2t-8Z_wpPw_YG5sIUGNId-6BzuM0Kyo5YKUEOsWaYU6PU1nZsGJ4ibjPwSDFX2VlYssj_XIK_-VgXtJPWj8iA7Fr99gt_57-1mRlxaw0ikzu0airQhZYHGPBxel1B8EqSeWcCg/s320/FlowerStep2.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5525721968556573634" border="0" /></a><br /><br /><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:usefelayout/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin:0in; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:100%;" >အရင္ဆုံး ဖဲၾကိဳးအၾကီးကုိ ပန္းအုိးအရြယ္နဲ႔တုိင္းျပီး အ၀ုိင္းပုံစံျဖစ္ေအာင္လုပ္ယူပါတယ္။ ဖဲၾကိဳးရဲ႔ အနားႏွစ္ဘက္မွာ နန္းၾကိဳးမွ်င္ ပါတာမုိ႔ တစ္ဖက္မွာ ရွိတဲ့ နန္းၾကိဳးမွ်င္ကုိ အသားေလး ဆြဲစုျပီး ကုိယ္လိုခ်င္တဲ့ အတုိင္းရျပီဆုိ အစ ႏွစ္ဘက္ပူးခ်ည္လိုက္တာပါပဲ။ ျပဳတ္မထြက္ေအာင္ ေကာ္ (မီးအပူေပးထားတဲ့ ေကာ္ေခ်ာင္း) နဲ႔ ကပ္ယူလိုက္ပါတယ္။ </span><br /></div><br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCkdOSNvu2z4MvyWNCb_4OTYv4sCsk6NJjKXb8r3p_stmSWa8B3Ik0kPVA1OWFFmCKpcUEwV1Mw7ZbCI0lK4Ryxy2fVgUrbvF1vX5KXXWG1XgSJYPfHN7mivL2fOP-S9wDi8I_jaBwf0s/s1600/FlowerStep3.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCkdOSNvu2z4MvyWNCb_4OTYv4sCsk6NJjKXb8r3p_stmSWa8B3Ik0kPVA1OWFFmCKpcUEwV1Mw7ZbCI0lK4Ryxy2fVgUrbvF1vX5KXXWG1XgSJYPfHN7mivL2fOP-S9wDi8I_jaBwf0s/s320/FlowerStep3.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5525721947625916178" border="0" /></a><br /><br /><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:usefelayout/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin:0in; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><div style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:100%;" >ျပီးရင္ ေစာေစာက လုပ္ထားတဲ့ ဖဲၾကိဳးအ၀ုိင္းကုိ ပန္းျခင္းထဲမွာ သင့္သလုိ ေနရာခ်ပါတယ္။ ဖဲၾကိဳးအ၀ိုင္းရဲ႕အလယ္ေခါင္မွာ ေဖာ့တုံးကုိ ထည့္လိုက္ပါတယ္။ ပန္းျခင္းကုိ ၾကည့္လိုက္ရင္ အလယ္က ေဖာ့တုံးမေပၚေအာင္ ဖဲၾကိဳးခံျပီး ေဘးက ကာထားတဲ့သေဘာပါ။ ပန္းျခင္းထဲမွာ ဖဲၾကိဳးနဲ႔ ေဖာ့တုံးကုိ စိတ္ၾကိဳက္ျပင္ျပီးျပီဆုိရင္ ေနရာမေရြ႕သြားေအာင္ ေကာ္နဲ႔ ကပ္ပါတယ္။<span style=""> </span>အဲဒါဆုိရင္ ပန္းျခင္းအပုိင္းက ျပီးသြားပါျပီ။</span><br /><br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMsejIoioCk5KojkfqWISk0d86HaOfCj1nu3oQsSV0WMghoCst3aDZ8I3lab8exeWEGa3DjH6uakSS-0aOGuJs1LYvybmJ_CD_CYlZK7DZAHliRBsDdRRQg391mIK8sYUTzZt3EPS57LY/s1600/FlowerStep4.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMsejIoioCk5KojkfqWISk0d86HaOfCj1nu3oQsSV0WMghoCst3aDZ8I3lab8exeWEGa3DjH6uakSS-0aOGuJs1LYvybmJ_CD_CYlZK7DZAHliRBsDdRRQg391mIK8sYUTzZt3EPS57LY/s320/FlowerStep4.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5525721932885705186" border="0" /></a><br /><br /><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:usefelayout/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin:0in; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><div style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:100%;" >ပန္းျခင္းထဲမွာ ထုိးမယ့္ ပန္းအဆုပ္၊ အခက္ေတြကုိ ထုံးစံအတုိင္း အခက္အေသးေတြျဖစ္ေအာင္ ညွပ္ျပီး နန္းၾကိဳးနဲ႔ ခ်ည္ပါတယ္။<span style=""> </span>ျပီးမွ အေပၚက တိပ္နဲ႔ ကပ္ပါတယ္။<span style=""> </span>ႏွင္းဆီပန္းအပြင့္ေသး ၂ ပြင့္နဲ႔ ခရမ္းေရာင္ ပုလဲလုံး ၆ လုံးကုိလည္း ပန္းအခက္ေတြလုိပဲ နန္းၾကိဳးနဲ႔တြယ္ျပီး တိပ္နဲ႔ကပ္ထားပါတယ္။ </span><span style="font-size:100%;"><br /></span></div><span style="font-size:100%;"><br /></span><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjduI_uq0Vx_7J8tY6dTlhZRnLEof7SMwQmQ34ZPXrhnPSw3TRKKH_1kIiReBp1iq9ekXF9aM5F8UVie1l0GEfWdVt3Wd4vtAOWLdlBvCc1LaTwuwYB4EVwtDT4Xz_1TtHFHHmwXx7AR-U/s1600/FlowerStep5.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjduI_uq0Vx_7J8tY6dTlhZRnLEof7SMwQmQ34ZPXrhnPSw3TRKKH_1kIiReBp1iq9ekXF9aM5F8UVie1l0GEfWdVt3Wd4vtAOWLdlBvCc1LaTwuwYB4EVwtDT4Xz_1TtHFHHmwXx7AR-U/s320/FlowerStep5.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5525721912282569042" border="0" /></a><br /><br /><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:usefelayout/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin:0in; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:100%;" >က်မကေတာ့ ေစာေစာက လုပ္ခဲ့တဲ့ ပန္းအခက္ေလးေတြထဲက တခ်ိဳ႕တ၀က္ကုိ တဆင့္ခ်င္းဆီ တိပ္နဲ႔ကပ္ျပီး ေအာက္မွာ ျပထားသလုိမ်ိဳး ပန္းအခက္ၾကီး ပုံစံရေအာင္ ျပင္ယူပါတယ္။ </span><span style="font-size:100%;">အဲဒီလုိ ပန္းခက္မ်ိဳး ၂ ခက္ လုပ္ထားပါတယ္။ ပန္းအခက္ၾကီးကုိ ၁ ခက္ပဲ လုပ္တဲ့သူရွိသလုိ လုံးလုံး မလုပ္တဲ့သူလည္း ရွိပါတယ္။ ကုိယ့္စိတ္ကူးနဲ႔ ကုိယ္ေပါ့။</span><br /></div><span style="font-size:100%;"><br /></span></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRajcLFs1V3FJuw2cd-7q5MnSC5YVwItZuQo1TWI_5-mmLAgSdk2LYuVLWAn3xV_Ln98bJQDUqBo5t-pr_64tg0cp2lIOJ_GYCSqz-b5JSE8frKoTwVioeksH_AXHe7aGfh-_AC6dKPD8/s1600/FlowerStep6.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRajcLFs1V3FJuw2cd-7q5MnSC5YVwItZuQo1TWI_5-mmLAgSdk2LYuVLWAn3xV_Ln98bJQDUqBo5t-pr_64tg0cp2lIOJ_GYCSqz-b5JSE8frKoTwVioeksH_AXHe7aGfh-_AC6dKPD8/s320/FlowerStep6.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5525721572279013074" border="0" /></a><br /><br /><div style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:100%;" >ျပီးရင္ ပန္းအခက္ၾကီး ၂ ခက္ကုိ ပန္းျခင္းရဲ႕ ကုိင္းနားမွာ ကပ္ျပီး ေဖာ့တုံးမွာ ထုိးစုိက္ပါတယ္။ ပန္းအခက္က ပန္းအုိးကုိင္းမွာ တြယ္ေနသလုိမ်ိဳး ျဖစ္ေအာင္ ပန္းျခင္းကုိင္းမွာလည္း ေကာ္နည္းနည္း သုပ္ျပီးမွ ပန္းခက္ကုိ ကပ္လိုက္တာပါ။ </span><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:100%;" > </span><span style="font-size:100%;"><br /></span></div><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSdX0kevZy2wgiuzbG4Kd43MkH7OhxZicpVTAK1r5tftyeDByMS5aUVdOiXxMR9skxJjMAHtbx679JA8jH2V4G8w2pSYd0hmuDo7TJ9KJg66zavL5rSqATAomv4611w8C6S3a2qdmmAhU/s1600/FlowerStep7.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 320px; height: 313px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSdX0kevZy2wgiuzbG4Kd43MkH7OhxZicpVTAK1r5tftyeDByMS5aUVdOiXxMR9skxJjMAHtbx679JA8jH2V4G8w2pSYd0hmuDo7TJ9KJg66zavL5rSqATAomv4611w8C6S3a2qdmmAhU/s320/FlowerStep7.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5525721552359110738" border="0" /></a><br /><div style="text-align: justify;"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:usefelayout/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin:0in; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:100%;" >ပန္းအခက္ေတြ<span style=""> </span>အားလုံး ျပင္ဆင္ ျပီးသြားရင္္ ႏွင္းဆီပန္းေတြကုိ ေဖာ့တုံးမွာ အရင္ ထုိးစိုက္ ေနရာခ်ျပီးမွ ေဘးက အရံပန္းေတြ လိုက္ျဖည့္ထုိးလိုက္တာပါပဲ။ ေနာက္ဆုံးက်မွ အသည္းပုံကုိ ပန္းျခင္းအလယ္မွာ တြဲေလာင္းေလး ခ်ိတ္လိုက္ပါတယ္။ တခ်ိဳ႕ကေတာ့ အသည္းကုိ ပန္းအုိးထဲ ထည့္ျပီး ျပင္ၾကတယ္။ ဒီပန္းျခင္းေလးက စင္ေပၚမွာ တင္ထားလုိ႔ရသလုိ ခ်ိတ္နဲ႕ ခ်ိတ္ျပီး တြဲေလာင္းထားလုိ႔လည္း ရပါတယ္။ စာေရးထားတာကုိ ဖတ္ရတာထက္ ဓာတ္ပုံၾကည့္လိုက္ရင္ ပုိျပီး ျမင္လြယ္မယ္လုိ႔ ထင္ပါတယ္။<span style=""> </span></span> <span style="font-size:100%;"><br /></span></div><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:100%;" ><br /></span><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcV7JhYRqMUEbP816YeaACpfu6mm0zDiUKIT6Y-gr6tT0MeGMpAtUcgDTNhUsWN8xf99oC7vFqVW0kklMSKIFx1tx_BByqfc8kFtBb17XZ5Y97vxGjeUjfbCoZJ5CG3PBOYbUXHPnfWEA/s1600/FlowerMine.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 214px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcV7JhYRqMUEbP816YeaACpfu6mm0zDiUKIT6Y-gr6tT0MeGMpAtUcgDTNhUsWN8xf99oC7vFqVW0kklMSKIFx1tx_BByqfc8kFtBb17XZ5Y97vxGjeUjfbCoZJ5CG3PBOYbUXHPnfWEA/s320/FlowerMine.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5525721548655406034" border="0" /></a><br />ဒီပုံက က်မ ျပင္ထားတာပါ။<br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFNouggLASWEx0j2V_Wt9uaiSleKACXiOvTYWZzc7sElOcd53Y2tqsZ7ld6PidTTZklaHz_y-m9Q_e5LuqP_Ri4yHi-L0Q39C2gTuF7o1XkJm3FQnYx11XH4io4pycL06kqK1FjcKsABw/s1600/FlowerOth2.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFNouggLASWEx0j2V_Wt9uaiSleKACXiOvTYWZzc7sElOcd53Y2tqsZ7ld6PidTTZklaHz_y-m9Q_e5LuqP_Ri4yHi-L0Q39C2gTuF7o1XkJm3FQnYx11XH4io4pycL06kqK1FjcKsABw/s320/FlowerOth2.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5525721537110596802" border="0" /></a><br />ဒါကေတာ့ ဆရာမျပင္ထားတာ။ ဆရာမ သုံးတဲ့ ပန္းေရာ ပန္းအုိးေရာက က်မတုိ႔ သုံးတာနဲ႔ မတူပါဘူး။<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqeh4Vh1UbjT3mU8v6xZKAiGtSkYftpWsPwfZ1Ihjq9qwbqVh7rKZTbM5QlNZ5Qgvz30cKoQsweBQUbsASPXmZFgV8lA21O-TfYkktnjDoPOqOMaPeBcTnXBCfaaiVYjSRAeEeZBCOgUk/s1600/FlowerOth1.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqeh4Vh1UbjT3mU8v6xZKAiGtSkYftpWsPwfZ1Ihjq9qwbqVh7rKZTbM5QlNZ5Qgvz30cKoQsweBQUbsASPXmZFgV8lA21O-TfYkktnjDoPOqOMaPeBcTnXBCfaaiVYjSRAeEeZBCOgUk/s320/FlowerOth1.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5525721533835449858" border="0" /></a><br /><div style="text-align: justify;">ဒီပုံကေတာ့ ရုံးက တစ္ေယာက္ ျပင္ထားတာပါ။ အားလုံးကုိ ယွဥ္ၾကည့္လုိ႔ရေအာင္ တျခားသူေတြရဲ႕ လက္ရာကုိပါ တင္ေပးလိုက္ပါတယ္။<br /></div><br />ေအာက္တုိဘာ ၉၊ ၂၀၁၀။nu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-6581252627217942658.post-10926968453321809352010-09-13T10:02:00.000-07:002010-12-01T19:30:21.059-08:00သမီးဖတ္ဖုိ႔ (၂၀၀၉ ခုႏွစ္ ဇြန္-ဇူလုိင္လ)<div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;"> ဇြန္လ ၈ ရက္ က်ေတာ့ ပါပါးနဲ႕ ေမေမလည္း ေဆးရုံက ဆရာမေလး ေျပာတဲ့အတုိင္း ရပ္ကြက္ရုံးမွာ "မိခင္နဲ႕ ကေလး မွတ္တမ္း စာအုပ္" နဲ႕ "discount coupon" စာအုပ္ေတြ သြားထုတ္လာခဲ့တယ္။ ရပ္ကြက္ရုံးက ေပးလိုက္တဲ့ စာရြက္စာတမ္းေတြကေတာ့ အမ်ားၾကီးပါပဲ။ တခ်ိဳ႕စာရြက္ေတြက ကေလးေမြးျပီးမွ သုံးရမွာေတြလည္း ပါတယ္။ ဘယ္စာရြက္ကုိ ဘယ္ေတာ့၊ ဘယ္လို သုံးရမလဲ ဆုိတာ ရပ္ကြက္ရုံးက ၀န္ထမ္းတစ္ေယာက္က ေမေမတုိ႔ကုိ ေသခ်ာ ရွင္းျပေပးတယ္။ ေနာက္ျပီး ကုိယ္၀န္ေဆာင္သည္ေတြ အတြက္ ဖြင့္ထားတဲ့ သင္တန္းေတြကုိ အခ်ိန္ရရင္ လာတက္ၾကည့္ဖုိ႔လည္း မွာလိုက္ေသးတယ္။ သင္တန္းေတြက အလကား တက္ရေပမယ့္ ေမေမလည္း ရုံးခ်ိန္ဖ်က္ျပီး သြားရတာ အဆင္မေျပတာမို႔ မတက္ျဖစ္ခဲ့ဘူး။</span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေနာက္ျပီး သမီးေလး ကုိယ္၀န္စရွိကတည္းက သြားေနက် ဂ်ပန္စာ သင္တန္းေက်ာင္းလည္း မသြားႏုိင္ေတာ့ပဲ နားလိုက္ရတယ္ေလ။ ေက်ာင္းက စာသင္ခ်ိန္ ၃ နာရီဆုိေတာ့ ထုိင္ရတာ အရမး္ပင္ပန္းျပီး စေနေန႔တစ္ရက္က ဘယ္လို ကုန္သြားမွန္း မသိလိုက္ရဘူး။ တနဂၤေႏြက်ျပန္ေတာ့လည္း လုပ္စရာရွိတဲ့ အိမ္အလုပ္ေတြ လုပ္ရေသးတာ ဆုိေတာ့ ေမေမ့မွာ မနားရဘူး။ ဒါေၾကာင့္ စေနေန႔ေတာ့ ေက်ာင္းမသြားေတာ့ပဲ နားလိုက္မယ္ ဆုိျပီး အိမ္္အလုပ္ေတြကုိ ပိတ္ရက္မွာ ေျဖးေျဖးခ်င္း ၂ ရက္ခြဲလုပ္လိုက္ေတာ့တယ္။ လုပ္စရာရွိရင္ နည္းနည္း ထလုပ္လိုက္၊ ေမာရင္ အိပ္ယာထဲ လွဲေနလိုက္နဲ႔ အတတ္ႏုိင္ဆုံး လူသက္သက္သာသာ ျဖစ္ေအာင္ ေနျဖစ္ခဲ့တာေပါ့။</span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">သမီးေလး ကုိယ္၀န္ ၂လေက်ာ္ ၃ လထဲမွာ ေမေမျဖစ္တာက အရမ္းအိပ္ခ်င္တာပါပဲ။ အျမဲတမ္း အိပ္ဖုိ႔ပဲ စိတ္ထဲမွာရွိတယ္။ ပင္ပန္းတာ ေမာတာ ျဖစ္လြယ္တယ္လုိ႔လည္း ခံစားရတယ္။ နည္းနည္းေလး လႈပ္ရွားလိုက္ရင္ကုိပဲ လူက ေမာျပီး ႏႈံးေနေရာ။ သမီးကုိယ္၀န္ ရွိျပီဆုိကတည္းက စက္ဘီးလည္း မစီးေတာ့ဘူး။ ဒါေၾကာင့္ မနက္ ရုံးသြားရင္ အိမ္ကေန ဘူတာအထိကုိ အိပဲ့အိပဲ့ လမ္းေလွ်ာက္ေနတာနဲ႕တင္ အခ်ိန္ေတာ္ေတာ္ၾကာတယ္။ ထမင္းစားျပီးရင္ ေမေမ လမ္းလည္း မေလွ်ာက္ခ်င္ေတာ့ဘူး။ ရုံးမွာလည္း ေန႔လည္ ေန႔ခင္း ထမင္းစားျပီးရင္ အိပ္ငိုက္ေနတာ မ်ားတယ္။ ေနာက္ျပီး ဗိုက္ခဏခဏ ဆာတယ္။ အမ်ားၾကီးလည္း မစားႏုိင္ေတာ့ စားခ်င္တာကုိ စားႏုိင္သေလာက္ နည္းနည္းခ်င္းဆီ စားရတာေပါ့။ ဒါေၾကာင့္ ဗိုက္ဆာတာနဲ႔ ခ်က္ခ်င္း စားႏုိင္ေအာင္ ေရနဲ႔ ေပါင္မုန္႔လုိ မုန္႔မ်ိဳးကုိိ အျမဲေဆာင္ထားရတယ္။ အဲဒါေတြေၾကာင့္လား မသိဘူး ေမေမဟာ ကုိယ္၀န္ေဆာင္သည္ေတြ ျဖစ္ေလ့ျဖစ္ထရွိတဲ့ morning sickness ဆုိတာကုိ မခံစားလိုက္ရဘူး။ မူးျခင္း အန္ျခင္း မရွိတဲ့အတြက္ ပုံမွန္မွ ဟုတ္ရဲ႕လားလုိ႔ေတာင္ ေတြးမိတယ္။ စာအုပ္ထဲမွာ တခ်ိဳ႕လည္း morning sickness မျဖစ္ၾကဘူး လုိ႔ေရးထားတာ ဖတ္ရေတာ့မွ စိတ္ေအးရတယ္။ ေနာက္ျပီး ေမေမက ရုံးမွာ ထုိင္ရတာ မ်ားေတာ့ ခါးလည္း ခဏခဏ နာတယ္။ ထုိင္ခုံေၾကာင့္လား ထုိင္တဲ့ပုံစံမမွန္လုိ႔ပဲလားေတာ့ မသိဘူး။</span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">ကုိယ္၀န္ လႏုတုန္းေတာ့ အစားအေသာက္လည္း မပ်က္လုိလွဘူး။ ဗိုက္ဆာျပီဆုိ ဘာပဲ စားရစားရ စားလုိ႔ ရသလုိ စားလုိ႔လည္း ေကာင္းတယ္။အမဲသား ၀က္သားလုိ အသားေတြ မစားခ်င္ပဲ ဟင္းသီးဟင္းရြက္နဲ႕ အသီးအႏွံပဲ စားခ်င္တယ္။ ဖရဲသီးနဲ႕ ေရွာက္ခ်ိဳသီးကုိ ေန႔တုိင္းနီးပါး ၀ယ္စားျဖစ္ခဲ့တယ္။ ျပီးေတာ့ အရင္တုန္းက ႏြားႏုိ႔မၾကိဳက္တဲ့ ေမေမဟာ ကုိယ္၀န္ရွိျပီဆုိကတည္းက ႏြားႏုိ႔ကုိ ေန႔တုိင္း ေသာက္ျဖစ္ခဲ့တယ္။ ေဆးအေနနဲ႕ေတာ့ ျမန္မာျပည္က ဆရာ၀န္မၾကီး ေသာက္ခုိင္းတဲ့ folic acid ကုိ မနက္တစ္လုံး ညတစ္လုံး ေသာက္ေပးတာကလြဲျပီး တျခား ဘာေဆးမွ မေသာက္ျဖစ္ခဲ့ဘူး။</span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">ဒီလုိနဲ႕ ဇြန္လ ၁၅ ရက္မွာ ရက္ခ်ိန္းအတုိင္း OG ဆရာ၀န္နဲ႕ ျပဖုိ႔ ေဆးရုံ ထပ္သြားရတယ္။ အဲဒီေန႔က ကုိယ္၀န္ ၁၀ ပတ္နဲ႕ ၁ရက္ရွိတဲ့ သမီးေလးရဲ႕ အရပ္ဟာ ၃၁.၇ မီလီလီတာ ျဖစ္လာျပီး ၂ ပတ္အတြင္းမွာ ေတာ္ေတာ္ေလး သိသာလာတယ္။ ultra sound screen မွာၾကည့္ေတာ့ သမီး ေကြးေကြးေလး ေနတာကုိလည္း ျမင္ရတဲ့အျပင္ သမီးရဲ႕ ေခါင္းပိစိေလးပါ ျမင္ေနရျပီေလ။ ဆရာ၀န္ကေတာ့ "ကေလးက ၾကီးထြားႏႈန္းပုံမွန္ပဲမုိ႔ စိုးရိမ္စရာမရွိဘူး" လုိ႔ ေမေမတုိ႔ကုိ ေျပာျပတယ္။ ေနာက္ ၂ ပတ္ (ဇြန္ ၂၉ ရက္) မွာ တစ္ေခါက္ ထပ္လာဖုိ႔ ရက္ခ်ိန္းေပးခဲ့ရတယ္။ ေနာက္ျပီး ေမေမ့ကို ကုိယ္၀န္အတြက္ ေသြးေဖာက္ျပီး စစ္ခုိင္းတယ္။ ေဆးစစ္တာေတြက မ်ားလုိ႔ ဘာေတြစစ္လည္း ေမေမလည္း ေသခ်ာ မမွတ္မိေတာ့ဘူး။ ဂ်ပန္လုိေတြ ေရးထားတာဆုိေတာ့ ဖတ္ရတာလည္း သိပ္မလြယ္လွဘူးေလ။ ဒါေၾကာင့္ လိုအပ္တာမွန္သမွ် သူတုိ႔ ၾကည့္လုပ္ေပးမွာေပါ့ ဆုိျပီး ဆရာ၀န္ ေရးေပးတဲ့ ေဆးစာရြက္ကုိပဲ ေသြးစစ္တဲ့ဌာနမွာ ေပးလိုက္ေတာ့တယ္။</span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">ဇြန္လ ၂၉ ရက္မွာ ေဆးရုံျပန္ျပေတာ့ သမီးက ၁၂ ပတ္နဲ႕ ၁ ရက္ရွိလာျပီး အရပ္က ၆၂ မီလီလီတာ ျဖစ္လာတယ္။ ကုိယ္၀န္ ၁၂ ပတ္ရွိတဲ့အခ်ိန္မွာ ဆရာ၀န္က "ကေလးက လႈပ္ရွားတာလည္း ပုံမွန္ပဲ။ ၾကီးထြားႏႈန္းလည္း ပုံမွန္ပဲမုိ႔ စိတ္ခ်ရတဲ့ အေျခအေနကုိ ေရာက္ျပီ" လုိ႔ ေျပာတယ္။ ultra sound result မွာလည္း သမီးရဲ႕ လက္ေလးေတြ ေျခေထာက္ေလးေတြ ျမင္ေနရျပီေလ။ ultra sound ရုိက္ေတာ့ သမီးေလးက လႈပ္ေနလုိ႔ ဆရာက "Moving very well" ဆုိျပီး ေမေမတုိ႔ကုိ ရီျပီးေျပာျပတယ္။ ေဆးရုံျပတဲ့ အပတ္တုိင္း ultra sound screen က သမီးရဲ႕ ပုံရိပ္ေလးက တျဖည္းျဖည္း ရုပ္လုံးေပၚလာေလ ပါပါးနဲ႕ ေမေမလည္း ကေလးကုိ ၾကည့္ျပီး ၾကည္ႏူးရေလပဲေပါ့့။ ကေလးအေျခအေနစိတ္ခ်ရျပီဆုိေတာ့ ဆရာ၀န္က ေမေမ့ကုိ ေနာက္ ၁ လ (ဇူလုိင္ ၂၇ ရက္) ေနမွ ေဆးရုံလာဖုိ႔ ရက္ခ်ိန္းထပ္ေပးလိုက္တယ္။</span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">အဲဒီရက္မွာ ဆရာ၀န္နဲ႕ ေတြ႕ေတာ့ ပထမတစ္ခါတုန္းက ေသြးစစ္တဲ့အေျဖကုိ ဆရာက ရွင္းျပေပးတယ္။ ေသြးစစ္တဲ့အေျဖက အားလုံးေကာင္းတဲ့အျပင္ ဘာမွ ျပသနာ မရွိဘူးလုိ႔ ေမေမတုိ႔ကုိ ေျပာတယ္။ ဒါေပမယ့္ ေမေမ့ရဲ႕ ေသြးအမ်ိဳးအစားက "A" ေသြး လုိ႔ ဆရာ၀န္က ေျပာေတာ့ ေမေမက “မဟုတ္ဘူး ငါ့ေသြးအမ်ိဳးအစားက ျမန္မာျပည္မွာတုန္းက စစ္ထားတာ O ေသြး” ဆုိျပီး ျပန္ေျပာတာေပ့ါ။ ဘာလုိ႔လည္းဆုိေတာ့ ေမေမတုိ႔ အသက္ ၁၂ ႏွစ္မွာ မွတ္ပုံတင္လုပ္ဖုိ႔ ေသြးစစ္ကုိ စစ္ရတယ္။ သမီး ဘၾကီး (ေမေမ့အကုိ) ရယ္၊ ေမေမရယ္က မွတ္ပုံတင္ အတူတူ လုပ္ေတာ့ ေသြးစစ္ေတာ့လည္း အတူတူ စစ္ရတာ။ အဲဒီတုန္းက ၂ ေယာက္စလုံးရဲ႕ ေသြးအမ်ိဳးအစားကုိ "O" ေသြးဆုိျပီး မွတ္ပုံတင္မွာ ေရးေပးလိုက္ၾကတာပဲ။ အခုမွ ဆရာ၀န္က "A" ေသြးဆုိေတာ့ ေမေမလည္း ႏွစ္ ၂၀ ေက်ာ္လုံးလုံး ကုိယ့္ေသြးအမ်ိဳးအစားက "O" ေသြးလုိ႔ပဲ သိထားခဲ့တာမုိ႔ ဆရာ၀န္ကုိ “ငါ့ေသြးအမ်ိဳးအစားက O ေသြး” လုိ႔ပဲ တြင္တြင္ေျပာေနမိတယ္။ ဒါေၾကာင့္ ဆရာက ေသခ်ာေအာင္ ေသြးအမ်ိဳးအစား ေနာက္တစ္ေခါက္ ထပ္စစ္ခိုင္းလိုက္တယ္ေလ။ အခုတစ္ခါ ျပန္စစ္ထားတာကုိေတာ့ ေနာက္တစ္လ ရက္ခ်ိန္းၾကမွ သိရမွာပဲ။</span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">အဲဒီလုိနဲ႕ပဲ ေမေမလည္း သမီးရဲ႕ ကုိယ္၀န္ ပထမ ၃ လကုိ တျဖည္းျဖည္း ျဖတ္ေက်ာ္လာႏုိင္ခဲ့တယ္။ ကုိယ္၀န္ေဆာင္ခ်ိန္ ပထမ ၃ လဟာ မိခင္ေလာင္း အတြက္ အေရးၾကီးတဲ့အဆင့္တစ္ခုလုိ႔ ေျပာလုိ႔ရတယ္ သမီး။ ဒါေၾကာင့္ ေမေမဟာ အသြားအလာ အေနအထုိင္ အစားအေသာက္ကုိ တတ္ႏုိင္သေလာက္ ဆင္ျခင္ခဲ့တာေပါ့။ ဘာလုိ႔လည္းဆုိေတာ့ ကေလး တစ္ခုခုျဖစ္သြားရင္ ဆုိတဲ့ အေတြးေတြက ေမေမ့ကုိ တုန္လႈပ္ေျခာက္ျခားေစတယ္ေလ။ ေမေမတင္မဟုတ္ပါဘူး သမီးရဲ႕ အန္းကုန္း၊ အန္းမကလည္း သူတုိ႔ရဲ႕ တစ္ဦးတည္းေသာ ေျမးအတြက္ အေ၀းကေန စိတ္ပူေနတယ္ဆုိတာ ေမေမခံစားလုိ႔ရတယ္။ ဗုဒၶဘာသာအရ ဆုိရင္ေတာ့ ကေလးတစ္ေယာက္ လူျဖစ္လာဖုိ႔ဆုိတာ ကေလးရဲ႕ကံနဲ႕ ေမေမတုိ႔ရဲ႕ကံနဲ႕လည္း ဆုိင္ပါတယ္။ ဒါေပမယ့္လည္း ကုိယ့္ရဲ႕မဆင္မျခင္ ေပါ့ဆမႈေၾကာင့္ ကိုယ့္ရင္ေသြးေလး ဆုံးရႈံးသြားရင္ ေမေမ တသက္လုံး ေျဖႏုိင္မယ္ မထင္ဘူး။ ေနာင္တေတြနဲ႕ ပူေဆြးေနရတာမ်ိဳးလည္း မျဖစ္ခ်င္ဘူး။ ဒါေၾကာင့္ ေမေမ လုပ္ႏုိင္သေလာက္ တတ္ႏုိင္သေလာက္ ကုိယ့္ကုိကုိယ္ေရာ ကေလးကုိေရာ ဂရုစိုက္ျပီး အေနအထုိင္ အစားအေသာက္ ဆင္ျခင္ခဲ့တာေပါ့။ အဲဒီၾကားထဲကမွ တခုခုျဖစ္သြားေတာ့လည္း ကံအတုိင္းပဲဆုိျပီး စိတ္ေျဖရမွာေပါ့။ ကုိယ္၀န္က စိတ္ခ်ရတဲ့အဆင့္ေရာက္ျပီ၊ စုိးရိမ္စရာ မလုိေတာ့ဘူးဆုိတာကုိ လူၾကီးေတြကုိ ေျပာျပလိုက္ေတာ့ သူတုိ႔လည္း စိတ္ေအးသြားရေတာ့တာေပါ့။<br /><br /></span><ul><li><span style="font-family:Zawgyi-One;"><a style="font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 153);" href="http://sakura-myanmar.blogspot.com/2010/05/mydaughter2009-april-may.html">သမီးဖတ္ဖုိ႔(၂၀၀၉ ခုႏွစ္ ဧျပီ-ေမလ)</a></span></li><li><span style="font-family:Zawgyi-One;"><a style="font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 153);" href="http://sakura-myanmar.blogspot.com/2010/08/mydaughter2009-may-june.html">သမီးဖတ္ဖုိ႔(၂၀၀၉ ခုႏွစ္ ေမ-ဇြန္လ)</a></span></li></ul><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br />စက္တင္ဘာ ၁၃၊ ၂၀၁၀<br /></span></div>nu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-6581252627217942658.post-78892958256985731462010-08-31T07:57:00.000-07:002010-12-01T19:29:36.176-08:00သမီးဖတ္ဖုိ႔ (၂၀၀၉ ခုႏွစ္ ေမ- ဇြန္လ)<div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;"> မိဘ ညီအကို ေမာင္ႏွမ အသုိင္းအ၀ုိင္း နဲ႕ေ၀းျပီး ကိုယ္၀န္ေဆာင္ရလိမ့္မယ္လုိ႔ ေမေမ တစ္ခါမွ ေတြးမထားခဲ့မိဘူး။ ေတြးမထားတာေတြက တကယ္ျဖစ္လာေတာ့လည္း ေရွာင္လႊဲလုိ႔ မရဘူးေလ။ “ျဖစ္ပါ့ မလား” ဆုိတဲ့ စိတ္ ထက္ “ျဖစ္ေအာင္ လုပ္မယ္” ဆုိတဲ့ စိတ္ ထားတတ္ေအာင္ ၾကိဳးစားခဲ့ရတယ္။ ဒီၾကားထဲမွာမွ ဗိုက္ထဲက ကေလး တစ္ခုခုျဖစ္သြားမွာလည္း ပူပင္ရသလုိ ကေလးကုိ ေကာင္းေကာင္း မျပဳစုႏုိင္မွာလည္း ေၾကာင့္ၾကေနခဲ့ရတယ္။ အဲဒီလို အေတြးေတြနဲ႕ လူက အလုိလုိ ေနရင္း အားငယ္ေနတတ္ျပန္တယ္။ ဒါေတြဟာ ေဆးပညာ အယူအဆအရ ဆုိရင္ေတာ့ Hormone အေျပာင္းအလဲေၾကာင့္ ျဖစ္တာပါ လုိ႔ ေျပာလုိ႔ရေပမယ့္ ကေလးနဲ႔ပတ္သက္တဲ့ ပူပင္ေၾကာင့္ၾကစိတ္ေတြဟာ သူ႕အလုိလုိကုိ ျဖစ္ေနတာ။ မိခင္တုိင္း ကုိယ္၀န္ေဆာင္ခါစမွာ ဒီလုိ ခံစားခ်က္မ်ိဳးေတြ ရွိတယ္လု႔ိ ေမေမ စာအုပ္ထဲ ဖတ္ဖူးတယ္။ သားဦး ကေလးဆုိေတာ့ မိခင္က အေတြ႕အၾကံဳမရွိေသးတာလည္း ပါတာေပါ့။ ခုေခတ္မွာေတာ့ ေမေမ့လုိပဲ ျမန္မာျပည္ရဲ႕ မိဘအသုိင္းအ၀ုိင္းနဲ႕ ေ၀းျပီး ကုိယ္၀န္ေဆာင္၊ ကေလးေမြးတဲ့သူေတြ ႏုိင္ငံအရပ္ရပ္မွာရွိၾကမွာပါ။ ကုိယ္တစ္ေယာက္တည္း ျဖစ္ေနတာမဟုတ္ေတာ့လည္း အားငယ္တယ္၊ ၀မ္းနည္းတယ္ဆုိတာေတြကုိ တတ္ႏုိင္သေလာက္ ေဖ်ာက္ထားျပီး ကုိယ့္စိတ္ကုိ တင္းထားခဲ့ရတယ္။ အဓိကေတာ့ စိတ္ဓာတ္ေပ်ာ့ညံ့မေနပဲ ကုိယ့္ရင္ေသြးအတြက္ အရာရာကုိ ရင္ဆုိင္မယ္ ဆုိတဲ့ စိတ္က အေရးၾကီးဆုံးပါပဲ။ </span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: center;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">*****</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေမလ ၁၈ ရက္ေန႔မွာ ရုံးျပန္တက္ျပီး သိပ္မၾကာခင္ပဲ အလုပ္ထဲက အထက္လူၾကီးေတြကုိ ကုိယ္၀န္ရွိေၾကာင္း ဖြင့္ေျပာလိုက္ေတာ့တယ္။ ေနာက္ blog ေရးရင္း ခင္တဲ့ သူငယ္ခ်င္းတစ္ခ်ိဳ႕ရယ္၊ ေမေမ့အရင္ အလုပ္ထဲက သူငယ္ခ်င္းတခ်ိဳ႕ရယ္ကုိ ေျပာျပျဖစ္ခဲ့တယ္။ အဲဒီ သူငယ္ခ်င္းေတြက ေမေမ့ဆီကုိ စာေရးျပီး ကုိယ္၀န္စရွိတဲ့အခ်ိန္မွာ ဂရုစိုက္ရမယ့္ အခ်က္ေတြကုိ အေသးစိတ္ တကူးတက ေျပာျပေပးၾကတယ္။ အဲဒီအတြက္လည္း ေမေမ့မွာ အားတက္ခဲ့ရသလို သူတုိ႔ကုိလည္း စိတ္ထဲကေန အၾကိမ္ၾကိမ္ ေက်းဇူး တင္ေနမိတယ္။ ဘာလုိ႔လည္းဆုိေတာ့ ေမေမက ကိုယ့္မိဘေတြနဲ႕ အတူေနျပီး ကုိယ္၀န္ေဆာင္ေနရတာ မဟုတ္တဲ့အတြက္ မသိေသးတာေတြက မ်ားလွတယ္။ ဒါေၾကာင့္ သူငယ္ခ်င္းေတြ ေပးတဲ့ အၾကံဥာဏ္ေတြအျပင္ တျခား သိသင့္တာေတြအတြက္လည္း စာမ်ားမ်ား ဖတ္ရတာေပါ့။ ကုိယ္၀န္ေဆာင္သည္ေတြ ဖတ္ရမယ့္ စာအုပ္ေတြကုိလည္း ရန္ကုန္ကေန ၀ယ္လာခဲ့ေတာ့ အဲဒီ စာအုပ္ေတြ ဖတ္ျဖစ္ခဲ့တယ္။ ေနာက္ျပီး ေမေမ့ရဲ႕ မန္ေနဂ်ာ ၂ ေယာက္ကလည္း ကုိယ္၀န္နဲ႕ ပတ္သက္တဲ့ စာအုပ္ တစ္ေယာက္ တစ္အုပ္ဆီ လက္ေဆာင္ေပးၾကတယ္။ တစ္အုပ္က ဂ်ပန္လုိျဖစ္ျပီး တစ္အုပ္ကေတာ့ အဂၤလိပ္လုိပါ။ ဂ်ပန္လုိ စာအုပ္ကုိေတာ့ အရုပ္နဲ႕ စာေလးနည္းနည္းပါးပါးေလာက္ပဲ ဖတ္ႏုိင္ပါတယ္။ အဂၤလိပ္လုိ စာအုပ္ကုိေတာ့ ပါပါးက ေမေမ့ကုိ ဖတ္ျပတယ္ေလ။ </span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေနာက္ ေမေမဟာ ကုိယ့္ရဲ႕ အေနအထုိင္၊ အစားအေသာက္၊ အျပဳအမူေတြကုိ အရင္လုိ စိတ္ထင္တုိင္း လုပ္လို႔မရေတာ့ဘူး။ စိတ္လြတ္ကုိယ္လြတ္ျပဳမိရင္လည္း ပါပါးက ေဘးကေန လွမ္းသတိေပးတာမ်ိဳး လုပ္ေပးတာေပါ့။ ကိုယ္တုိင္က မိဘေနရာ ေရာက္လာျပီဆုိမွ မိဘေမတၱာကုိ ပိုျပီး သိနားလည္လာရတယ္။ ဗုိက္ထဲက ကေလးေလးဟာ ျဖဴသလား မဲသလား၊ ေယာကၤ်ားေလးလား မိန္းကေလးလား ဘာမွ မသိရေသးတဲ့ အခ်ိန္ကတည္းက အစားေရွာင္ရတာနဲ႕ အေနအထုိင္ အသြားအလာ ဆင္ျခင္ရတာနဲ႔ေလ။ ေနာက္ျပီး အခ်ိန္ရရင္ ရသလုိ ပရိတ္ၾကီး ၁၁ သုတ္နဲ႕ ပဌာန္းတရားေတာ္ကုိ ဖြင့္ထားျပီး စိတ္ထဲက လိုက္မွတ္ရင္း က်န္းမာသန္စြမ္းျပီး ကုိယ္လက္အဂၤါစုံလင္တဲ့ ကေလးေလးျဖစ္ဖုိ႔ ေမတၱာပုိ႔ျပီး ဆုေတာင္းေနရတာလည္း အေမာပါပဲ။ </span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: center;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">*****</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေဆးရုံျပဖုိ႔ အတြက္ေတာ့ ေမေမတုိ႔ ရုံးက HR ၀န္ထမ္းေတြဆီမွာ အကူအညီေတာင္းခဲ့ရတယ္။ အဓိက အဂၤလိပ္လုိ ေျပာတတ္တဲ့ ဆရာ၀န္ရွိမယ့္ ေဆးရုံကုိ ရွာခိုင္းရတာပါ။ သူတုိ႔ရွာေပးတဲ့ ေဆးရုံထဲကမွ ပါပါးက အိမ္နဲ႕ နီးတဲ့ Kitano Hospital (北野 病院) ကုိ ေရြးလိုက္တယ္။ ေဆးရုံ စ ျပေတာ့ ေမလ ၃၀ ရက္ေန႔ျဖစ္ေနျပီ။ ဒါေပမယ့္ အဲဒီေန႔က အဂၤလိပ္စကားေျပာတတ္တဲ့ ဆရာ၀န္ ထုိင္တဲ့ရက္ မဟုတ္တာနဲ႕ သူနာျပဳ ဆရာမနဲ႔ပဲ ေတြ႕ခဲ့ရတယ္။ ဆရာမေလးကေတာ့ ေမေမတုိ႔ကုိ ေျပာပါတယ္ “အခုျပမယ့္ OG ဆရာ၀န္က အရမ္းသေဘာေကာင္းျပီး အဂၤလိပ္စကားအျပင္ တျခားဘာသာစကား ၉ မ်ိဳးေလာက္တတ္တယ္” တဲ့။ ေမေမတုိ႔ကေတာ့ ဆရာက ျမန္မာစကား ေျပာတတ္လိမ့္မယ္ မထင္ထားမိဘူး။ ဒါနဲ႕ ဇြန္လ ၁ ရက္ေန႔ မွာမွ ဆရာနဲ႕စ ျပရတယ္။ ေမေမလည္း ဂ်ပန္ေရာက္ကတည္းက ေဆးရုံဆုိတာ တစ္ခါမွ မျပဖူးေတာ့ အဆင္မွ ေျပပါ့မလားလုိ႔ စုိးရိမ္စိတ္ ျဖစ္မိတာေပါ့။ တကယ္တမ္း ဆရာ၀န္နဲ႕ ေတြ႕ဖုိ႔ အခန္းထဲ ၀င္လိုက္တာနဲ႕ ေမေမတုိ႔ကုိ “ မဂၤလာပါ” လုိ႔ ဆရာက ႏႈတ္ဆက္တယ္။ ေနာက္ ultra sound screen မွာ ေပၚတဲ့ ကေလးရဲ႕ အေနအထားနဲ႕ ကိုယ္လက္အဂၤါေလးေတြကုိလည္း ျမန္မာလုိပဲ ေျဖးေျဖးခ်င္း ရွင္းျပေပးတယ္။ ဆရာရဲ႕ ျမန္မာစကားက ၀ါက် တုိတုိေလးေတြေပမယ့္ နားလည္ေအာင္ ေျပာတာမုိ႔ ေဆးရုံမွာ အဆင္ေျပခဲ့ပါတယ္။ </span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေဆးရုံစျပတဲ့ ေန႔မွာ ultra sound ရုိက္ေတာ့ ကေလးက ႏွလုံးခုန္ေနျပီ၊ ေခါငး္ေနရာေလးလည္း ျမင္ရတယ္လုိ႔ ဆရာ၀န္ကေတာ့ ေျပာျပတာပါပဲ။ ေမေမ့မ်က္ေစ့ထဲေတာ့ ကေလးက လႈပ္စိ လႈပ္စိေလးပဲ ။ အဲဒီတုန္းက ကုိယ္၀န္ ၈ ပတ္ရွိေနတဲ့ သမီးေလးဟာ အရပ္က ၁၅ မီလီမီတာ ပဲရွိေသးတာ။ monitor screen မွာ ၾကည့္လိုက္ရင္ ေသးေသးရွည္ရွည္ေလးပဲေပါ့။ ဆရာ၀န္ကေတာ့ ေမေမ့ကုိ ေနာက္ႏွစ္ ဇန္န၀ါရီလ ၁၀ ရက္ မွာ ေမြးမယ္ ဆုိျပီး Due Date ေပးလိုက္တယ္။ ေနာက္ ၂ ပတ္ (ဇြန္ ၁၅) ေနရင္ တစ္ခါ ထပ္လာျပဖုိ႔ တလက္စတည္း ရက္ခ်ိန္းေပးခဲ့ရတယ္။ ေနာက္ျပီး ေမေမတုိ႔ အခုေနတဲ့ ရပ္ကြက္ရုံးမွာ မိခင္နဲ႕ ကေလးမွတ္တမ္း စာအုပ္ရယ္၊ ကုိယ္၀န္ေဆာင္သည္ေတြအတြက္ ေဆးကုသစရိတ္ကုိ မွ်ခံေပးတဲ့ discount coupon စာအုပ္ရယ္ သြားထုတ္ဖုိ႔ နဲ႕ ေနာက္တစ္ခါ ရက္ခ်ိန္းမွာ အဲဒီစာအုပ္ေတြပါ ယူလာခဲ့ဖုိ႔ သူနာျပဳဆရာမေလးက ေမေမ့ကုိ ေျပာလိုက္တယ္။ </span><br /><a href="http://sakura-myanmar.blogspot.com/2010/05/mydaughter2009-april-may.html"><br /></a><ul><li><a href="http://sakura-myanmar.blogspot.com/2010/05/mydaughter2009-april-may.html"><span style="color: rgb(0, 0, 102); font-weight: bold;">သမီးဖတ္ဖုိ႔(၂၀၀၉ ခုႏွစ္ ဧျပီ-ေမလ)</span></a></li></ul><br />ၾသဂုတ္ ၃၁၊ ၂၀၁၀။<br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span>nu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-6581252627217942658.post-40690151264949603162010-07-17T09:10:00.000-07:002010-07-17T09:30:42.459-07:00၆ လအရြယ္ ခ်စ္စဖြယ္<div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;"> ဒီေန႔ ဇူလုိင္ ၁၇ ရက္ေန႔ဆုိ သမီးက ၆ လျပည့္ျပီေပါ့။ ၆ လျပည့္ျပီဆုိေတာ့ သမီးေလးကုိ မိခင္ႏုိ႔အျပင္ ျဖည့္စြက္အစာကုိပါ ေကၽြးရေတာ့မယ္။ အမွန္ေတာ့ သမီးေလးက ၄ လေက်ာ္ေလာက္ကတည္းက စားခ်င္ ေသာက္ခ်င္တဲ့စိတ္ေတြ ျဖစ္ေနျပီေလ။ ပါပါးက သမီးကုိ ေပါင္ေပၚတင္ထားျပီး ထမင္းစားရင္လည္း ပါပါး လက္ထဲက ထမင္းပန္းကန္ကုိ လွမ္းဆြဲတယ္။ လူၾကီးေတြ တစ္ခုခု စားလုိ႔ ပါးစပ္လႈပ္ေနတာကုိ ေသေသခ်ာခ်ာ လိုက္ၾကည့္ျပီး ႏႈတ္ခမ္းေတြ သိမ္းျပရင္း စားခ်င္ေနေၾကာင္းျပလာတယ္။ အဲဒါေတြ ၾကည့္ျပီး ေမေမက စိတ္မေကာင္းလုိ႔ သမီးေလးကုိ ျဖည့္စြက္အစာ ေစာေစာ ေကၽြးခ်င္ေပမယ့္ ေဆးရုံက ဆရာမေတြက မေကၽြးဖုိ႔ တားၾကတယ္။ ျဖည့္စြက္အစာ ေစာျပီး ေကၽြးမိရင္ ကေလး ဗိုက္မေကာင္းပဲ ၀မ္းသြားမွာစုိးလုိ႔တဲ့။ ေနာက္က်ျပီး ေကၽြးတာ ဘာမွ မျဖစ္ႏုိင္ဘူး ေစာင့္ပါဦးလို႔ တားေနတာနဲ႔ပဲ ေမေမတုိ႔လည္း ၆ လျပည့္မွ ေကၽြးဖုိ႔ ဆုံးျဖတ္လိုက္ရတယ္။ ဒါေၾကာင့္ မနက္ဖန္ဆုိရင္ သမီးေလး ဆံျပဳတ္အရည္ စ ေသာက္ရေတာ့မယ္ေနာ္။ </span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">၃ လေက်ာ္လာတဲ့ ေနာက္ပုိင္း သမီးရဲ႕ ရုပ္ပုိင္းဆုိင္ရာ၊ စိတ္ပုိင္းဆုိင္ရာနဲ႕ အသိဥာဏ္ ဖြံ႔ျဖိဳး တုိးတက္မႈက ေမေမတုိ႔ကုိ အံ့ၾသေစတယ္။ ၆ လျပည့္ျပီဆုိေတာ့ သမီးရဲ႕ မ်က္ႏွာေလးက အစ ေျပာင္းလဲလာတယ္။ အဲဒါကုိ ပါပါးက အရင္ သတိထားမိျပီး “သမီးေလး ရုပ္က အရင္ကလို မဟုတ္ေတာ့ဘူး” လုိ႔ ေမေမ့ကုိ ေျပာျပတယ္။ ပါပါးေျပာေတာ့မွ ေမေမလည္း သမီး ဓာတ္ပုံေတြကုိ ျပန္ၾကည့္မိေတာ့တယ္။ သမီးေလး ေမြးခါစ ဓာတ္ပုံေတြနဲ႕ အခုလက္ရွိ ရိုက္ထားတဲ့ပုံေတြ ယွဥ္ၾကည့္လိုက္ရင္ သမီးမ်က္ႏွာေလးက သိသိသာသာကုိ ေျပာင္းလဲလာတာပဲ။ </span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">၃ လေက်ာ္ (ေမလ ၇ ရက္) မွာ ေဆးစစ္ရင္း ေပါင္ခ်ိန္ၾကည့္ေတာ့ ကုိယ္အေလးခ်ိန္ (၅.၈) ကီလုိနဲ႕ အရပ္က (၆၂.၂) စင္တီမီတာ ရွိတယ္။ ဇူလုိင္ ၁၂ ရက္ေန႔က တစ္ခါ ေပါင္ထပ္ခ်ိန္ၾကည့္ေတာ့ (၆.၇) ကီလုိ နဲ႕ အရပ္က (၆၇) စင္တီမီတာ ျဖစ္လာတယ္။ တျခားကေလးေတြနဲ႕ယွဥ္ရင္ သမီးေလး ေသးေနတယ္လုိ႔ ေမေမ့ စိတ္မွာ ထင္ေနမိတယ္။ ဒါေၾကာင့္ စုိးရိမ္ျပီး “ကေလးက ကုိယ္အေလးခ်ိန္ သိပ္မတက္ဘူး၊ ေသးေနလား မသိဘူးေနာ္” လုိ႔ ဆရာမေတြကုိ ေျပာျပမိတယ္။ အဲဒီေတာ့ ဆရာမေတြက လ အလိုက္ သမီးရဲ႕ ကုိယ္အေလးခ်ိန္ေတြကုိ graph ဆြဲထားတဲ့ စာရြက္ ေမေမ့ကုိ ျပတယ္ေလ။ သမီးရဲ႕ graph line က သတ္မွတ္ထားတဲ့ ေဘာင္အတြင္း ရွိေနတာမုိ႔ လုံး၀ စုိးရိမ္စရာမရွိဘူး လုိ႔ ေမေမ့ကုိ ေျပာတယ္။ ဆရာမေတြနည္းတူ ေမေမတုိ႔လည္း သမီးၾကီးထြားႏႈန္းကုိ graph ဆြဲထားတာပါပဲ။ သမီးပါပါးကေတာ့ မိန္းကေလးနဲ႕ ေယာကၤ်ားေလး ၾကီးထြားႏႈန္း မတူတာမုိ႔ တျခားကေလးေတြ တအားထြားတာကုိ ၾကည့္ျပီး စိတ္မပူဖုိ႔ ေမေမ့ကို အားေပးပါတယ္။</span><br /><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">အရင္ကထက္စာရင္ သမီးရဲ႕ ေျခလက္ေတြက ပုိျပီးသန္မာ လာသလုိ လႈပ္ရွားျပီးလည္း ကစားတတ္လာတယ္။ တြဲေလာင္းက်တ့ဲ အရုပ္ေတြကုိ အိပ္ရင္း လက္ နဲ႕ လွမ္းထိတယ္။ လွမ္းဆြဲျပီးလည္း ေဆာ့တယ္။ အရုပ္ေတြကုိ လက္နဲ႕ေဆာ့ရတာ အားမရရင္ေတာ့ ေျခေထာက္နဲ႔ ကန္ျပီး အၾကိဳက္ေဆာ့ေတာ့တာပဲ။ ေမေမတုိ႔က သမီးေလး သြားယားရင္ ကုိက္လုိ႔ရေအာင္ ဆုိျပီး ၀ယ္ေပးထားတဲ့ အရုပ္ကုိလည္း လက္နဲ႕ ကုိင္ျပီး အားရွိပါးရွိ ကုိက္ေဆာ့ေနတတ္တယ္။ သမီးကုိ ထုိင္ခုံေလးထဲ ထည့္ထားရင္လည္း ထုိင္ေနရာက အားယူျပီး ကုန္းထ တတ္သလုိ ဆုိဖာေပၚတင္ထားျပန္ေတာ့လည္း ကုန္းထလုိ႔ တစ္ခါ ျပဳတ္က်ျပီးျပီေလ။ အဲဒါေတြတင္ မကေသးဘူး။ ေရဇလုံနဲ႕ ေရ ခ်ိဳးေပးရင္လည္း ေရဇလုံကုိ ကုိင္ျပီး ကုန္းထတယ္။ ေရခ်ိဳးတုိင္း တစ္မ်ိဳးမဟုတ္ တမ်ိဳး ေဆာ့ျပီး ထိန္းမႏုိင္ေတာ့လုိ႔ သမီးကုိ ေရဇလုံနဲ႕ မခ်ိဳးေပးေတာ့ပဲ ေရခ်ိဳးခန္းမွာ သြားခ်ိဳးေပးရေတာ့တယ္။</span><br /><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">တခါတေလမ်ားဆုိ ပစၥည္းတစ္ခုခုကုိ ဆတ္ကနဲ လွမ္းဆြဲလိုက္တာပဲ။ အဲဒီလုိ လွမ္းဆြဲဖုိ႔ သမီး မ်က္ေစ့ အက်ဆုံးကေတာ့ ေမေမ့ဆံပင္ေတြပဲေပါ့။ လူၾကီးေတြရဲ႕ မ်က္ႏွာကုိ စိတ္၀င္တစားၾကည့္ျပီး စိတ္မထင္ရင္ ျဖတ္ကနဲ ကုတ္ဆြဲတတ္ေသးတယ္။ ကေလး အားဆုိေပမယ့္ သမီးက သန္ကလည္း သန္၊ လက္သည္းလည္း မညွပ္ထားရေသးရင္ ကုတ္ဆြဲ ခံရတဲ့ သူက မသက္သာလွဘူး။ သူမ်ားကုိတင္ မဟုတ္ဘူး သမီး မ်က္ႏွာမွာလည္း ကုိယ္ဘာသာ ကုတ္ျခစ္ထားတဲ့ လက္သည္းရာေတြလည္း ရွိတာပဲေလ။ အဲဒီလုိမ်ိဳးေတြ ျမင္ရေတာ့ ပါပါးက သမီး မိန္းကေလး မပီသပဲ အရမ္းၾကမ္းတမ္းမွာကုိ စုိးရိမ္ေနေလရဲ႕။</span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">လက္လႈပ္ရွားမႈတင္မကဘူး လက္ေခ်ာင္းေလးေတြရဲ႕ လႈပ္ရွားမႈကလည္း တုိးတက္လာတယ္။ လက္ေခ်ာင္းေလးေတြကုိ ဆုပ္လိုက္ ျဖန္႔လိုက္လုပ္တတ္တယ္။ သီခ်င္းသံ ခပ္ျမဴးျမဴးမ်ားၾကားရင္ လက္ေကာက္၀တ္ေလးကုိ လွည့္ျပီး ကစားေတာ့တာပဲ။ ဒါတင္မကဘူး ယားတဲ့ေနရာကိုလည္း လက္ကေလးနဲ႕ ကုိယ့္ဘာသာကုိယ္ ကုတ္တတ္ေနျပီေလ။ ႏုိ႔စုိ႔ခ်ိန္ဆုိလည္း သမီးရဲ႕ လက္ေခ်ာင္းေလးေတြနဲ႕ ေမေမ့မ်က္ႏွာကုိ တုိ႔လိုက္ ထိလိုက္နဲ႕ ေဆာ့ကစားတတ္တယ္။ ေမေမက သမီးလက္ေခ်ာင္းေလးေတြကုိ ကုိက္သလုိလို မထိတထိ လုပ္ျပရင္ေတာ့ သေဘာက်မဆုံးဘူး။</span><br /><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">*****</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">သမီးေလးက လူကသာ ၆ လရွိတာ၊ အသစ္အဆန္းမွန္သမွ်၊ လူၾကီးေတြ လုပ္တာမွန္သမွ် စိတ္၀င္တစားလုိက္ၾကည့္ျပီး သိပ္စပ္စုတာပဲ။ ေမေမ ဖုန္းကုိင္ရင္ သမီးလည္း ဖုန္းလိုက္ကုိင္ခ်င္တယ္။ ဖုန္းေျပာေနရင္ လက္ထဲက ဖုန္းကုိ အတင္း လွမ္းဆြဲတယ္။ ေမေမက ကြန္ပ်ဴတာ သုံးရင္ သမီးလည္း ကြန္ပ်ဴတာ ခလုတ္ေတြကုိ ႏွိပ္ၾကည့္ျပီး သုံးခ်င္တယ္။ ဘာလုပ္မလဲဆုိျပီး လႊတ္ေပးထားလိုက္ရင္ ကြန္ပ်ဴတာ ကီးဘုတ္ကုိ လက္ေသးေသးေလးနဲ႕ တဖုန္းဖုန္းျမည္ေအာင္ ရုိက္ျပီး ေဆာ့ေတာ့တာပဲ။ လူၾကီးေတြက Remote Control ခလုပ္ကုိ ႏွိပ္ရင္ သမီးလည္း ႏွိပ္ၾကည့္ခ်င္လုိ႔ အတင္း လိုက္လုတယ္။ တခါတေလလည္း သမီးေနရင္ ျပီးေရာဆုိျပီး Remote Control ကုိ ခ်ထားေပးလိုက္ရေတာ့တယ္။ အဲဒီလုိဆုိရင္ သမီးက အရင္ဆုံး Remote Control က ခလုပ္ေတြကုိ ကုတ္ဖဲ့ျပီး ႏွိပ္ၾကည့္တယ္။ ႏွိပ္ရင္းနဲ႕ အားမရေတာ့ရင္ ကုန္းျပီး ကုိက္ေတာ့တာပဲ။ သမီးက နည္းနည္းၾကီးလာေလ အေဆာ့မက္ေလပဲ။ ေဆာ့ရမယ္ဆုိ ပါပါးနဲ႕ ေမေမသာ ေမာသြားမယ္၊ သမီးက ဘယ္ေတာ့မွ မေမာဘူး။ </span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">ဒီအရြယ္ေလးနဲ႕ လူၾကီး အရိပ္အကဲကုိလည္း ေကာင္းေကာင္းသိတယ္။ လူၾကီးေတြက သမီးကုိ ဆူတာလား၊ ခ်ီးက်ဴးေနတာလား၊ စ ေနတာလား ဆုိတာ ေကာင္းေကာင္းခြဲျခားႏုိင္တယ္။ ပါပါးက အိပ္ေပ်ာ္ေနလုိ႔ ေဟာက္သံၾကားရင္ မရီေပမယ့္ ေမေမက “သမီးေရ ေမေမအိပ္ျပီေနာ္” လုိ႔ ေျပာျပီး ေဟာက္ျပရင္ေတာ့ ေနာက္ေျပာမွန္းသိျပီး ခုိးခုိးခစ္ခစ္ နဲ႕ သေဘာက်မဆုံးဘူး။ လူၾကီးေတြ ပါးစပ္က အသံတခုခု ထြက္ရင္လည္း အရမ္းသေဘာက်တတ္တယ္။ လူၾကီးေတြရဲ႕ ေလခ်ဥ္ တက္သံၾကားလည္း သဘာက်ျပီး ရီ။ ႏွာေခ်လည္း ရီ၊ ေခ်ာင္းဆုိးလည္း ရီ၊ ပါးစပ္က အသံတခုခု ထြက္လိုက္ရင္ကုိ သမီးက ရီေတာ့တာပဲ။ ေနာက္ မေက်နပ္တာရွိရင္လည္း ပါးစပ္က ဘူးမႈတ္လာတယ္။ ဒါအျပင္ကုိ လက္ကားယားနဲ႕ ေျခေထာက္ႏွစ္ေခ်ာင္းကုိ ပြတ္ျပီး မေက်နပ္ေၾကာင္း လူၾကီးေတြ သိေအာင္ ျပေတာ့တာပဲ။ သမီးက ငယ္ငယ္ေလးနဲ႕ တီဗြီၾကည့္တတ္သလုိ သီခ်င္းလည္း ၾကိဳက္မွၾကိဳက္ပဲ။ ညအိပ္ေတာ့မယ္ဆုိရင္ သမီးကုိ သီခ်င္းနဲ႕ေခ်ာ့သိပ္မွပဲ အိပ္ေတာ့တယ္။ </span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: center;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">*****</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">တခ်ိဳ႕ကေလးေတြကေတာ့ ၃ လေက်ာ္ရင္ စျပီး ေမွာက္တတ္တယ္လုိ႔ ေျပာၾကတယ္။ တခ်ိဳ႕လည္း ၄ လေက်ာ္မွတဲ့။ ဒါေပမယ့္ မိခင္နဲ႕ ကေလး မွတ္တမ္းစာအုပ္မွာေရးထားေတာ့ ၅ လ ကေန ၆ လ အတြင္းဆုိ ေမွာက္ကုိ ေမွာက္ရမယ္လုိ႔ ေရးထားတယ္။ သမီးက ၅ လေက်ာ္လာတဲ့အထိ မေမွာက္တတ္ေသးေတာ့ ဘယ္လုိ လုပ္ရင္ ေကာင္းမလဲဆုိျပီး ေမေမတုိ႔ စိတ္ပူမိတယ္။ သမီးက ေမွာက္ဖို႔ထက္ ထုိင္ဖုိ႔ နဲ႕ မတ္တပ္ရပ္ရတာကုိ ပုိျပီး အားသန္တယ္။ ၅ လေက်ာ္လာတဲ့ေနာက္ပုိင္း ေမွာက္တတ္သြားေအာင္ဆုိျပီး သမီးကုိ ေမြ႕ယာေပၚမွာပဲ တမင္ထား ထားလိုက္ေတာ့တယ္။ အဲဒီေနာက္ ေမေမက သမီးရဲ႕ ေျခေထာက္နဲ႕ ခါးကို နည္းနည္းေလး ထိန္းေပးျပီး ကုိယ္ေလးကုိ လွဲ႕ေပးလိုက္ရင္ေတာ့ သမီးက အလုိက္သင့္ေမွာက္တတ္လာတယ္။ အဲဒီလုိမ်ိဳး ၁ ရက္ ၂ ရက္ေလာက္ ေလ့က်င့္ေပးလိုက္ရတယ္ ၊ေနာက္ရက္ေတြက်ေတာ့ သမီးက ကုိယ့္ဘာသာကုိယ္ ေမွာက္တတ္ေနျပီ။ သမီးက ေမွာက္တာ ေနာက္က်လုိ႔ပဲလား မသိဘူး၊ ေမွာက္တတ္ျပီး သိပ္မၾကာဘူး တစ္ရက္ ႏွစ္ရက္အတြင္း ပက္လက္ ျပန္လွဲခ်တတ္တယ္။ အဲဒီေတာ့မွပဲ ေမေမတုိ႔လည္း စိတ္ေအးရေတာ့တာေပါ့။</span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေနာက္ပိုင္း အိပ္ယာက ႏုိးျပီဆုိ သမီးက ေမွာက္လုိက္၊ ေညာင္းလာရင္လည္း ပက္လက္ ျပန္လွဲခ်လိုက္နဲ႕ အဆင္ကုိေျပေနတာပဲ။ တခါတေလလည္း ေစာင္ျဖစျ္ဖစ္ ေခါင္းအုံးျဖစ္ျဖစ္ ခံေနရင္ ေတာ္ေတာ္နဲ႕ ေမွာက္မရျပန္ဘူး။ အဲဒီအခါဆုိရင္ သမီးေလး ဘာလုပ္မလဲဆုိျပီး ေမေမက ကူမေပးပဲ အသာ ေစာင့္ၾကည့္ေနလိုက္တယ္။ သမီးက ကုိယ္ၾကီးကုိ ေစာင္းျပီး အၾကိမ္ၾကိမ္ ၾကိဳးစား ေမွာက္ၾကည့္တယ္။ ေမွာက္မရပဲ ၾကာေတာ့ ေမာလာရင္ ပက္လက္လွန္ျပီး ခဏ အနားယူလိုက္ေသးတယ္။ အဲဒီအခ်ိန္က်ရင္ ေမေမက မသိမသာ ေစာင္တု႔ိ ေခါင္းအုံးတုိ႔ကုိ ဖယ္ေပးထားလိုက္ရတာေပါ့။ သမီးက အေမာေျပသြားရင္ ေနာက္တစ္ခါ ၾကိဳးစားျပီး ေမွာက္ျပန္ေရာ။ ေမွာက္လုိ႔ရသြားရင္ေတာ့ ေမေမ့ဘက္လွည့္ၾကည့္ျပီး ျပံဳးျပေတာ့တာပဲ။ သမီး လုပ္ႏုိင္တယ္ ဆုိတာေလးကုိ လူၾကီးေတြကုိ သိေစခ်င္တာေလ။ လူၾကီးေတြက လက္ခုပ္တီးေပးျပီး “ေတာ္တယ္ကြာ” လုိ႔ ခ်ီးက်ဴးရင္ေတာ့ သေဘာေတြက်ျပီး သြားဖုံးေလးေပၚေအာင္ ရီျပေတာ့တာပဲ။ </span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">သမီးေလးဟာ အခု အရြယ္ကစျပီး လိုခ်င္တာ၊ ျဖစ္ခ်င္တာကုိ မရ ရေအာင္ လုပ္မယ္ဆုိတဲ့ စိတ္ေလးကို ပါပါးနဲ႕ ေမေမ သတိထားမိလာတယ္။ ဥပမာ သမီးက လွဲထားတာ မၾကိဳက္ေတာ့ လူၾကီးေတြကုိ လာေခၚေစခ်င္တယ္၊ ေမေမတုိ႔ကလည္း လက္မအားလုိ႔ မေခၚႏုိင္ဘူးဆုိ မေခၚမခ်င္း ေအာ္ငုိေနေတာ့တာပဲ။ ေမေမနဲ႕ ပါပါး သမီးကုိ မခ်ီပဲ ၁၀ မိနစ္ေက်ာ္ေက်ာ္ေလာက္ ဒီအတုိင္း ထားဖူးတယ္။ သမီးက လုံး၀ ဇြဲလည္း မေလ်ာ့ဘူး၊ ငုိတဲ့အသံလည္း မေလ်ာ့ဘူး။ အငိုလည္း မရပ္ဘူး။ ေနာက္ဆုံး တကုိယ္လုံး ေခၽြးေတြ ရႊဲလာလုိ႔ လူၾကီးေတြက အေလ်ာ့ေပးျပီး ေကာက္ခ်ီလိုက္ရတယ္။ အဲဒါကုိ ၾကည့္ျပီး ပါပါးနဲ႕ေမေမက သမီးက ဇြဲေကာင္းတယ္ တခုခုဆုိ မျဖစ္ျဖစ္ေအာင္ လုပ္မယ္ဆုိတဲ့ စိတ္ရွိတယ္ဆုိျပီး ႏွစ္ေယာက္သားေျပာျဖစ္ၾကတယ္။ အဲဒီလုိ စိတ္ေလးကုိ ေကာင္းတဲ့ဘက္မွာ ဇြဲရွိေအာင္ လူၾကီးေတြက တည့္မတ္ျပီး လမ္းညႊန္ေပးရမွာေပါ့ သမီးရယ္။</span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">၃ လ ကေန ၆ လအထိ သမီးရဲ႕ တုိးတက္မႈေတြကုိ ခ်ေရးမယ္ဆုိ ေရးစရာေတြ အမ်ားၾကီးပါပဲ။ ဒီေန႔ ဟာ သမီးေလး ၆ လျပည့္တဲ့ အတြက္ သမီးရဲ႕ တုိးတက္မႈေတြကုိ အမွတ္တရ အေနနဲ႕ ပုိ႔စ္အျဖစ္ ေရးထားလိုက္တာပါ။ ေမေမ့ သမီးေလးဟာ ဂ်ီက်ျပီး ငိုတဲ့အခ်ိန္ကလြဲရင္ တကယ္ကုိ ခ်စ္စဖြယ္ေလးမုိ႔ ေမေမက ဒီပုိ႔စ္ရဲ႕ ေခါင္းစဥ္ကုိ “၆ လအရြယ္ ခ်စ္စဖြယ္” လုိ႔ ေပးလိုက္မယ္ေနာ္။ </span><br /><br />ဇူလုိင္ ၁၇၊ ၂၀၁၀<br /></div>nu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-6581252627217942658.post-87570632885026736072010-07-09T06:43:00.000-07:002010-07-09T07:51:17.049-07:00အသြင္တူ၏ မတူ၏<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJWpScHS3IILCl1d9aHut-ZmNDEKohIZ0T2lZQDhJIxM6mLoHk-XbWRILo_UfjCfl8TYZS2sfJnTQ8R1BZokkHvQbiEbRHd28loxd6lrn5tFg0GjH9-RgDhZC-IjAeYwybGzA0lb39oLQ/s1600/love_dreams_wallpaper.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJWpScHS3IILCl1d9aHut-ZmNDEKohIZ0T2lZQDhJIxM6mLoHk-XbWRILo_UfjCfl8TYZS2sfJnTQ8R1BZokkHvQbiEbRHd28loxd6lrn5tFg0GjH9-RgDhZC-IjAeYwybGzA0lb39oLQ/s320/love_dreams_wallpaper.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5491917529628178178" border="0" /></a><br /><br />Photo: <a href="http://www.splendidwallpaper.com/love-dreams-wallpaper-1/">Link</a><br /><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">မမသက္ေ၀ရဲ႕ <a href="http://thet-wai-blog.blogspot.com/2010/07/blog-post_05.html">အသြင္တူ၏ မတူ၏</a> ပုိ႔စ္ကုိ ဖတ္ျပီး က်မတုိ႕ ႏွစ္ေယာက္ေရာ တစ္ေယာက္နဲ႕ တစ္ေယာက္ အသြင္တူလုိ႔ အိမ္သူျဖစ္ၾကတာလား၊ ဘယ္အခ်က္ေတြကေတာ့ တူျပီး ဘယ္အခ်က္ေတြ မတူဘူးလဲဆုိတာ ေတြးဖုိ႔ သတိရသြားတယ္။ က်မတုိ႔ ႏွစ္ေယာက္အေၾကာင္းကုိ "<a href="http://sakura-myanmar.blogspot.com/2008/02/blog-post_15.html">ဘ၀လက္တြဲေဖာ္</a>" ပုိ႔စ္မွာလည္း ေရးခဲ့ဘူးပါတယ္။ </span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">လက္မထပ္ခင္ ခ်စ္သူ ရည္းစား ဘ၀မွာတုန္းကေတာ့ တစ္ေယာက္နဲ႕ တစ္ေယာက္ အသြင္ တူတာ မတူတာ သိပ္ျပီး အဓိက မက်လွဘူးလုိ႔ ထင္မိတယ္။ အခ်စ္၀င္ေနတဲ့အခ်ိန္ဆုိေတာ့လည္း အျပစ္မျမင္ဘဲ ဒါေတြက ဘာမွ မဟုတ္သလုိလုိေပ့ါေလ။ အဲဒီေတာ့ အသြင္တူလား မတူလားဆုိတာ မစဥ္းစားခဲ့မိဘူး။ ေျပာၾကမယ္ဆုိရင္ ကုိယ့္ရဲ႕ မိသားစု ေမာင္ႏွမသားခ်င္းထဲမွာေတာင္ တစ္ေယာက္နဲ႕ တစ္ေယာက္ အက်င့္စရုိက္၊ စိတ္ေနစိတ္ထား ထပ္တူက်တယ္ဆုိတာ ရွားပါတယ္။ ဒါေၾကာင့္ မိသားစု ႏွစ္စုကေန ေပါက္ဖြားလာျပီး အိမ္ေထာင္ဖက္အျဖစ္ ေရာက္လာၾကတဲ့ စုံတြဲေတြမွာ တူတာေတြလည္း ရွိႏုိင္သလုိ မတူတာေတြလည္း ရွိႏိုင္တာပဲ။ ေနာက္ျပီး အတူေနတာ ၾကာလာတာနဲ႕ အမွ် တစ္ေယာက္ သေဘာ တစ္ေယာက္ လိုက္ရင္း တူသြားတတ္တာေလးေတြလည္း ရွိၾကမွာပဲ။</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">က်မတုိ႔ ႏွစ္ေယာက္စလုံး လူလတ္တန္းစား ပတ္၀န္းက်င္မွာ ၾကီးျပင္းခဲ့ရတာခ်င္းတူပါတယ္။ မိသားစုထဲမွာ အလတ္ျဖစ္ရတာခ်င္းလည္း တူၾကတယ္။ အလတ္ဆုိေတာ့ မိဘေတြက မ်က္ႏွာသာ မေပးတာ၊ အၾကီးေတြ အငယ္ေတြလုိ သည္းသည္းလႈပ္ အခ်စ္မခံရတာခ်င္းလည္း တူတယ္။ သားသမီးေတြကုိ အလုိမလိုက္တတ္တဲ့ အေမနဲ႕ နား၀င္ေအာင္ ေျပာျပီး ဆုံးမတတ္တဲ့အေဖေတြရွိတာခ်င္းလည္း တူၾကတယ္။ ေနာက္ျပီး က်မတုိ႔ အေဖေတြက ဥာဏ္ေကာင္းၾကေပမယ့္ ဘ၀ေပး အေျခအေနအရ အတန္းပညာ မတတ္ခဲ့ၾကဘူး။ ဒါေၾကာင့္ သူတုိ႕ရဲ႕ သားသမီးေတြ အားလုံးကုိ ပညာတတ္ျဖစ္ေစခ်င္ၾကတယ္။ ပညာတတ္တစ္ေယာက္ရဲ႕ တန္ဘုိးကုိ နားလည္ေအာင္ ရွင္းျပတတ္သလုိ ကုိယ္တတ္ထားတဲ့ ပညာနဲ႕ ကိုယ့္ေျခေထာက္ေပၚ ကိုယ္ရပ္တည္ႏုိင္ဖုိ႕ ၊ ကုိယ့္အား ကုိယ္ကုိးဖုိ႔ နည္းေပးလမ္းညႊန္ေတြ လုပ္ေပးခဲ့ၾကတယ္။ ႏွစ္ဘက္မိဘေတြက အသက္ၾကီးလာလုိ႔ အလုပ္ မလုပ္ႏိုင္ၾကေတာ့တဲ့အခါ မိသားစုရဲ႕ ကိစၥ အ၀၀ကုိ အလတ္ေတြျဖစ္တဲ့ က်မတုိ႔ ႏွစ္ေယာက္ကပဲ တာ၀န္ပုိယူၾကရပါတယ္။ အဲဒီအတြက္လည္း ႏွစ္ေယာက္စလုံး ဘယ္ေတာ့မွ မျငိဳျငင္ခဲ့ၾကပါဘူး။ </span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">အလုပ္ထဲမွာေတြ႕ျပီး လက္ထပ္ခဲ့ၾကတာဆုိေတာ့ ကုမၸဏီတစ္ခုထဲမွာပဲ သူက ၇ ႏွစ္ေက်ာ္ ၈ ႏွစ္နီးပါးနဲ႕က်မက ၆ ႏွစ္ေက်ာ္ အလုပ္အတူ လုပ္ခဲ့ၾကတယ္။ လုပ္ရတဲ့ အလုပ္ခ်င္းေတာ့ မတူပါဘူး။ အခု ဂ်ပန္ေရာက္လာျပန္ေတာ့လည္း အလုပ္တူ၊ ေနရာတူ၊ department တစ္ခုထဲမွာပဲ လုပ္ရျပန္တယ္။ အလုပ္နဲ႔ပတ္သက္ျပီး အေကာင္းဆုံးျဖစ္ေအာင္ လုပ္ေပးတတ္တဲ့ စိတ္ထားခ်င္းလည္း တူပါတယ္။ အလုပ္အတူတူပဲ ဆုိေတာ့ ရုံးအေၾကာင္း၊ အရင္အလုပ္က အေၾကာင္း၊ အလုပ္ခြင္က သူငယ္ခ်င္းေတြအေၾကာင္း၊ အခုလက္ရွိအလုပ္ထဲက လူေတြအေၾကာင္း ေျပာမိျပီဆုိ ေတာ္ေတာ္နဲ႕ စကားစ ျဖတ္မရဘူး။ </span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">သီခ်င္းၾကိဳက္ၾကတာခ်င္း တူသလုိ အသံမေကာင္းေပမယ့္ သီခ်င္းဆုိခ်င္တဲ့ စိတ္ရွိတာခ်င္းလည္း တူၾကတယ္။ သူမ်ားကုိ ကုိယ္တတ္ႏုိင္သေလာက္ ကူညီေပးခ်င္တာ၊ သူတစ္ပါးဆီက အကူအညီကုိ မလုိအပ္ပဲ ယူရမွာ အားနာတတ္တာ၊ ကုိယ့္ေၾကာင့္ သူတစ္ပါးကုိ မထိခိုက္ေစခ်င္တာ စတဲ့ စိတ္အေျခခံခ်င္းလည္း တူၾကတယ္။</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ဘယ္အရာမဆုိ စိတ္ရွင္းရွင္း ထားတတ္ေအာင္၊ သူမ်ားလုပ္လို႔ လိုက္လုပ္ရတာမ်ိဳးမဟုတ္ဘဲ ဘ၀ကုိ ကုိယ့္သေဘာအတုိင္း ရပ္တည္တာမ်ိဳးက်ေတာ့ သူနဲ႕ လက္ထပ္ျပီးမွ အဲဒီလုိ စိတ္ဓာတ္မ်ိဳးေတြ က်မ ထားတတ္သြားတာပါ။ စိတ္မရွည္တတ္တာ၊ အနားနီးမွ ကပ္လုပ္တတ္တဲ့ အက်င့္ၾကေတာ့ က်မဆီကေန သူ႕ဆီ ကူးသြားတယ္ ထင္တာပါပဲ။</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">တူတာေတြခ်ည္းပဲ ေျပာေနလုိ႔ မတူတာ မရွိဘူး ထင္ေနဦးမယ္။ ေယာကၤ်ားနဲ႕ မိန္းမဆုိတဲ့ အေျခခံသဘာ၀ၾကီးကမွ မတူတာဆိုေတာ့ က်မတုိ႔ ႏွစ္ေယာက္မွာလည္း အမ်ားနည္းတူ မတူတဲ့ ကြဲလြဲခ်က္ေတြကေတာ့ ရွိတာပဲ။ မတူတာေတြ ေျပာရင္ေတာ့ ေျပာလုိ႔ကုန္မယ္ မထင္ဘူး။ အဲဒီေတာ့ တခါတေလ လွ်ာနဲ႕သြား ကုိက္မိၾကေလသတည္းေပါ့။ ၾကာၾကာလည္း စိတ္မေကာက္တတ္ၾကေတာ့ ခဏေန ျပန္ျပီး စကားေျပာျဖစ္သြားတာပါပဲ။ အားလုံးအဆင္ေျပေနတယ္ဆုိရင္ ေနရတာ ပ်င္းစရာၾကီးျဖစ္ေနမွာ။ </span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">တစ္ေယာက္နဲ႕ တစ္ေယာက္ ႏွစ္သက္ျမတ္ႏုိးလုိ႔ လက္ထပ္ယူခဲ့တာဆုိေတာ့ အသြင္တူျခင္း မတူျခင္းထက္ စိတ္သေဘာထားျခင္း တုိက္ဆုိင္ဖုိ႔၊ အခ်စ္ျခင္း ညီဖုိ႔ နဲ႕ မတူတာေတြ ရွိရင္ေတာင္ နားလည္မႈရွိဖို႔ က်မတုိ႔ ၾကိဳးစားေနရတုန္းပါပဲ။ ဒါေၾကာင့္ မမသက္ေ၀က <a href="http://thet-wai-blog.blogspot.com/2010/07/blog-post_06.html">ခ်စ္လုိ႔ tag တဲ့ ပုိ႔စ္</a>ကုိ က်မတုိ႔ကလည္း အခ်စ္ေတြနဲ႕ ေရးပါတယ္လို႔ ေျပာရင္ လြန္မယ္ မထင္ပါဘူးေနာ္။</span><br /><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;">ဇူလုိင္ ၉၊ ၂၀၁၀။<br /></span>nu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-6581252627217942658.post-24417442552329785492010-07-04T04:22:00.000-07:002010-07-04T04:42:56.347-07:00BCG Vaccine<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgNRnoSvMDuRE3X0QzycUry6W2NUs1isg6StiAcUz9r1cyIRNKLq3vhOAwtbPTNTejGqW12PTJd3STRG0tcYa2NCF7Qonz-pWuxpU6JC8bB6OoioNysPeIJ5pqe1hduHBSZ6kilUfuLm8/s1600/BCG-1.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgNRnoSvMDuRE3X0QzycUry6W2NUs1isg6StiAcUz9r1cyIRNKLq3vhOAwtbPTNTejGqW12PTJd3STRG0tcYa2NCF7Qonz-pWuxpU6JC8bB6OoioNysPeIJ5pqe1hduHBSZ6kilUfuLm8/s200/BCG-1.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5490012329716146946" border="0" /></a><br /><a href="http://nuinuikuikui.blog32.fc2.com/blog-entry-241.html">Photo Link</a>:<br /><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">သမီးေလးေမြးျပီး ၃ လေက်ာ္လာတဲ့အထိ ေဆးရုံမွာ Vitamin K2 syrup ကုိ ၃ ခါတိုက္တာက လြဲျပီး ကာကြယ္ေဆး မထုိးေပးပါဘူး။ Vitamin K2 ကုိ ေမြးျပီး ၁ ရက္မွာ တစ္ခါ၊ ၅ ရက္မွာ တစ္ခါ နဲ႕ ၁ လျပည့္လို႔ ေဆးရုံမွာ ျပန္ျပရတုန္းက တစ္ခါ တုိက္ေပးပါတယ္။ ကေလး ၃ လေက်ာ္လာေတာ့ အိမ္ကုိ ရပ္ကြက္ရုံးကေန ေမလ ၆ ရက္ေန႔မွာ BCG ကာကြယ္ေဆး လာထုိးဖုိ႔ အေၾကာင္းၾကားစာ ေရာက္လာခဲ့တယ္။</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">အဲဒီရက္ ေရာက္ေတာ့ ရပ္ကြက္ရုံးကုိ ကာကြယ္ေဆးထုိးဖုိ႔ သြားရတာေပါ့။ ရပ္ကြက္ရုံးေရာက္ေတာ့ ေဖာင္အရင္ျဖည့္ျပီး ေမးခြန္းတစ္ခ်ိဳ႕ေျဖရပါတယ္။ အဓိကေတာ့ ၃ လအတြင္း ကေလး ဖ်ားနာျခင္း ရွိမရွိ၊ မိသားစုထဲမွာ တီဘီေရာဂါ ရွိမရွိ၊ ကေလးက ေရာဂါတစ္ခုခုေၾကာင့္ ေဆးရုံ တက္ရျခင္း ရွိမရွိ၊ လက္ရွိေဆးေသာက္ေနတာမ်ိဳး ရွိမရွိ၊ ကေလးနဲ႕ မတည့္တဲ့ေဆးေတြ ရွိမရွိ စတဲ့ ေမးခြန္းေတြ ေျဖရပါတယ္။ တျခား ကုိယ္ ေမးခ်င္တာ၊ သိခ်င္တာ ရွိရင္လည္း ေဖာင္ထဲမွာ ထပ္ျဖည့္ေရးလုိ႔ရပါတယ္။ က်မကေတာ့ ေဆးထုိးျပီးရင္ ေဆးရွိန္ေၾကာင့္ ကေလး ဖ်ားနာမွာ စုိးရိမ္မိပါတယ္။ ဒါေၾကာင့္ တကယ္လုိ႔မ်ား ေဆးထုိးျပီး ကေလးတခုခုျဖစ္ရင္ ဘယ္လုိလုပ္ရမလဲဆုိတာ ေဖာင္ထဲမွာ ျဖည့္ေရးလိုက္ပါတယ္။ ကာကြယ္ေဆးအတြက္ ပိုက္ဆံေပးစရာ မလိုပါဘူး။</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေနာက္ျပီး ရပ္ကြက္ရုံး ဆရာမေလးကလည္း ေဆးမထုိးခင္ သိသင့္တာေတြကုိ ရွင္းျပေပးပါေသးတယ္။ ေဆးထုိးျပီးတာနဲ႕ ထုိးထားတဲ့ေနရာကုိ လက္၊ အ၀တ္၊ ဆံပင္ စတာေတြနဲ႕မထိမိဖုိ႔၊ ေဆးထုိးျပီး ၁၅ မိနစ္ကေန နာရီ၀က္အတြင္း အိမ္မျပန္ေသးပဲ ရပ္ကြက္ရုံးမွာပဲ ခဏေစာင့္ေနဖုိ႔၊ ၃ ရက္နဲ႕ ၁၀ ရက္အတြင္း ေဆးထုိးထားတဲ့ေနရာမွာ အနာဖုေတြထြက္လာရင္ ရပ္ကြက္ရုံးကုိ အေၾကာင္းၾကားဖုိ႔၊ ေဆးထုိးျပီး ကေလးအဖ်ားတက္ရင္လည္း ရပ္ကြက္ရုံးကုိ အေၾကာင္းၾကားဖုိ႔၊ ေဆးထုိးျပီး ၃ ပတ္ကေန ၅ ပတ္အတြင္း အနီဖုေတြ ေပၚလာရင္ေတာ့ မစုိးရိမ္ဖုိ႔ စတာေတြကုိ ရွင္းျပေပးပါတယ္။</span><br /><br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaMpDczzlNFxhxFcUgkio-YUhTylspu_Wmq_kI1_Xv2hvEBa0a0uPQv97MQjlnc9rsxzydhIAoY678iR5fhx0M6BqHfCs_3A7MdGlyY0LH5gPqF7ZfnbpNEpHyqvHWM4UoDuNQEfSpcJ8/s1600/BCG-2.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 150px; height: 200px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaMpDczzlNFxhxFcUgkio-YUhTylspu_Wmq_kI1_Xv2hvEBa0a0uPQv97MQjlnc9rsxzydhIAoY678iR5fhx0M6BqHfCs_3A7MdGlyY0LH5gPqF7ZfnbpNEpHyqvHWM4UoDuNQEfSpcJ8/s200/BCG-2.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5490013339804267170" border="0" /></a><br />ေဆးထုိးေပးတဲ့ အပ္ပါ။ <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Bacillus_Calmette-Gu%C3%A9rin">Photo Link:</a><br /><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေဆးထုိးေပးမယ့္ အခန္းထဲေရာက္ေတာ့ အရင္ဆုံး ကေလးရဲ႕ ကုိယ္အပူခ်ိန္ တုိင္းယူပါတယ္။ ျပီးေတာ့ ေဖာင္မွာေျဖထားတဲ့ ေမးခြန္းေတြကုိ တစ္ခါ ထပ္ျပီး confirm လုပ္ပါတယ္။ ျပီးရင္ ကေလးရဲ႕ ဘယ္လက္ေမာင္းမွာ ေဆးထုိးမွာမုိ႔ အကၤ်ီတုိ႔ သြားရည္ခံတုိ႔ကုိ ဘယ္လက္ေလး ေပၚေအာင္ ခၽြတ္ထားရပါတယ္။ ကေလးဆရာ၀န္က အရင္ စမ္းသပ္ စစ္ေဆးျပီးမွ ေဆးထုိးေပးမယ့္ ဆရာမေတြဆီ သြားရတာပါ။ ေဆးထုိးမယ့္ ေနရာေရာက္ေတာ့ သမီးေလးကုိ ေပါင္ေပၚတင္ျပီး ေနာက္ဘက္ကေန ပုိက္ထားရပါတယ္။ ဆရာမေတြနဲ႕ဆုိ ကေလးက မ်က္ႏွာခ်င္းဆုိင္ အေနအထားေပါ့။ ထင္ထားတာက ကာကြယ္ေဆးကုိ ေဆးထုိးအပ္နဲ႕ လက္ေမာင္းမွာ ထုိးေပးမယ္ ထင္တာပါ။ တကယ္တမ္းေဆးထုိးေတာ့ သမီးေလး လက္ေမာင္းေပၚကုိ ေဆးစက္ ခ်လိုက္ျပီးမွ ပင္အပ္ ၉ ေခ်ာင္းပါတဲ့ တံဆိပ္တုံးနဲ႕ အရွည္လိုက္ ၂ ခါ ဖိခ်လိုက္တာပါ။ ဒီေတာ့ ကေလးရဲ႕ လက္ေမာင္းမွာ အပ္ရာေလးေတြ ၁၈ ေပါက္ျဖစ္သြားတာေပါ့။</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေဆးထုိးျပီးသြားေတာ့ မိနစ္ ၂၀ ေလာက္ ေဆးေျခာက္ေအာင္ ခဏေစာင့္ရပါတယ္။ ေဆးမေျခာက္မခ်င္း ေဆးထုိးထားတဲ့ေနရာကို ဆံပင္၊ အ၀တ္တုိ႔နဲ႕ မထိေအာင္လည္း သတိထားရပါေသးတယ္။ သမီးေလးကေတာ့ ေဆးထုိးတုန္း နာလုိ႔ အသံစူးစူးေလးနဲ႕ ၂ ခ်က္ေလာက္ ေအာ္လိုက္ျပီး ေနာက္ေတာ့ သူ႕ဘာသာသူ တိတ္သြားပါတယ္။ တျခားကေလးေတြလည္း နာလုိ႔ ငုိတဲ့သူလည္း ငုိ၊ မငုိတဲ့ကေလးေတြလည္း မငုိၾကဘူး။ ေဆးေျခာက္သြားေတာ့မွ ဆရာ၀န္မေလးက အကၤ်ီျပန္၀တ္ျပီး အိမ္ျပန္လုိ႔ရျပီလုိ႔ ေျပာပါတယ္။</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrpsdZV8VDxzRYNR6YjqJp_7kAFjA0bTcrpvJp0ynwy9lDqfj4mN-2xI3F783AKwHoKeLkLT85ehPcwhzUBh-tcLQKzM6KdPKwVTBRVe1H5DTTD_YUBIp_PKHLivv7DBv2XIXuIxXfrZE/s1600/BCG-3.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 134px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrpsdZV8VDxzRYNR6YjqJp_7kAFjA0bTcrpvJp0ynwy9lDqfj4mN-2xI3F783AKwHoKeLkLT85ehPcwhzUBh-tcLQKzM6KdPKwVTBRVe1H5DTTD_YUBIp_PKHLivv7DBv2XIXuIxXfrZE/s200/BCG-3.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5490010832158933202" border="0" /></a><br />ေဆးထုိးျပီး ၂ ရက္။<br /><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေဆးထုိးျပီးေတာ့ ကေလးမ်ား တခုခုျဖစ္မလား ဆုိျပီး စုိးရိမ္ေပမယ့္ သမီးေလးက ပုံမွန္အတုိင္းပဲမို႔ စိတ္ေအးရပါတယ္။ ေဆးထုိးျပီး ၁ ရက္ ၂ ရက္အတြင္းေတာ့ အနာကုိ နည္းနည္း သတိထားျပီး ၾကည့္ေပးျဖစ္တယ္။ ေဆးထုိးထားတဲ့ အနာ ရွိေပမယ့္လည္း ပုံမွန္အတုိင္း ေရခ်ိဳးေပးလို႔ရပါတယ္။ အေညွာ္မိျပီး အနာျဖစ္မွာစုိးလုိ႔ အဲဒီတေလာကေတာ့ ဆီသတ္ျပီး ခ်က္ရတဲ့ ဟင္းမ်ိဳး မခ်က္ျဖစ္ပါဘူး။ ၁၀ ရက္ေလာက္အထိ ေစာင့္ၾကည့္ျပီး ျပည္တည္သလုိမ်ိဳး အနာဖုေတြ ထြက္မလာေတာ့မွ စိတ္ေအးရပါတယ္။</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6ym2-paidfYrTdS8quYUvKK9WXoHlqqFni6tyoA1LvRLaVpIqC9B1JXrq2ZnbPO5erV5vSVoZZpITCNT5MHb2Re7PlBL0ovwJXgdhIj1ZcChv7GGf-aT7-x7GFfhTNnUxO69GiiEfzLM/s1600/BCG-4.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 146px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6ym2-paidfYrTdS8quYUvKK9WXoHlqqFni6tyoA1LvRLaVpIqC9B1JXrq2ZnbPO5erV5vSVoZZpITCNT5MHb2Re7PlBL0ovwJXgdhIj1ZcChv7GGf-aT7-x7GFfhTNnUxO69GiiEfzLM/s200/BCG-4.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5490011795157494674" border="0" /></a><br />ေဆးထုိးျပီး ၃ ပတ္ေက်ာ္။<br /><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေဆးထုိးထားတာ ၃ ပတ္ေက်ာ္လာေတာ့ ပင္အပ္ရာေလးေတြက ျခင္ကုိက္ဖုေလးေတြလုိ အဖုေလးေတြ ေပၚလာတယ္။ ၅ ပတ္ေက်ာ္လာေတာ့ အဖုေလးေတြက ၾကြတက္လာျပီး ျပည္တည္ဖုေလးေတြလုိ ျဖစ္လာတယ္။ ျဖစ္ခ်င္ေတာ့ အဲဒီအခ်ိန္တုန္းကလည္း က်မတုိ႔က ရန္ကုန္ေရာက္ေနတာမုိ႔ အေညွာ္ေတြမိလုိ႔ အနာက ျပည္တည္လာတယ္လုိ႔ ထင္တာပါ။ အဲဒီလုိျဖစ္တာ ပုံမွန္ပဲဆုိတာ အင္တာနက္မွာ ရွာၾကည့္ေတာ့မွ သိရလုိ႔ စိတ္ေအးရပါတယ္။ အခုဆုိ ေဆးထုိးျပီးတာ ၂ လနီးပါးရွိလာျပီမုိ႔ အနာေတြလည္း တျဖည္းျဖည္း ခ်ပ္သေလာက္ေတာ့ ျဖစ္လာပါျပီ။ သိပ္မၾကာခင္မွာပဲ အနာေတြ အရွင္းေပ်ာက္သြားမယ္လုိ႔ ေမွ်ာ္လင့္ရတာပါပဲ။</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjnTXxo4rmNt7SHFRrywhXqdtJD4v2OipmwxXOqYo3FDn-sVmitOxoEUzmiJ2bCR0fUOdwebxhuoWIb0VYKWn0e2XJ4t-KZcYwipOaVwXtVgjgWgxol2Cc2jeTYdRKfveQlih9O0qompw/s1600/BCG-5.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjnTXxo4rmNt7SHFRrywhXqdtJD4v2OipmwxXOqYo3FDn-sVmitOxoEUzmiJ2bCR0fUOdwebxhuoWIb0VYKWn0e2XJ4t-KZcYwipOaVwXtVgjgWgxol2Cc2jeTYdRKfveQlih9O0qompw/s200/BCG-5.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5490010814213109186" border="0" /></a><br />ေဆးထုိးျပီး ၅ ပတ္ေက်ာ္။<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1IGez1U6WwEk7ohr-EwKBu6ygE6pfwYQfn3l43KiRGfoNLVv1obH3FZG6syd9LiPstpNzCvDHJpcg_-mmamC9B4W7PJJLkuSG4fqgsocmwOCFdmSY9aVKb9PeX-xHB0ljhlcwTshd-vQ/s1600/BCG-6.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 196px; height: 200px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1IGez1U6WwEk7ohr-EwKBu6ygE6pfwYQfn3l43KiRGfoNLVv1obH3FZG6syd9LiPstpNzCvDHJpcg_-mmamC9B4W7PJJLkuSG4fqgsocmwOCFdmSY9aVKb9PeX-xHB0ljhlcwTshd-vQ/s200/BCG-6.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5490010804837890178" border="0" /></a><br />ေဆးထုိးျပီး ၂ လနီးပါး။<br /><br /><div style="text-align: justify; color: rgb(0, 102, 0); font-style: italic;">** က်မရဲ႕ သူငယ္ခ်င္းက Blog မေရးတာၾကာလုိ႔ စိတ္ေျပလက္ေပ်ာက္ျဖစ္ေအာင္ စာျပန္ေရးပါလုိ႔ ေျပာတာမုိ႔ သူငယ္ခ်င္းစကားနားေထာင္တဲ့အေနနဲ႕ ေမလ ထဲက ေရးထားတဲ့ အေၾကာင္းေလးကုိပဲ နည္းနည္းျပန္ျပင္ျပီး တင္လိုက္ပါတယ္။ comment ေရးသြားတဲ့ သူငယ္ခ်င္းေတြေရာ၊ အားေပးစကားေျပာတဲ့ သူငယ္ခ်င္းေတြေရာ ေက်းဇူးအထူးတင္ပါတယ္ေနာ္။<br /></div><br />ဇူလုိင္ ၄၊ ၂၀၁၀။nu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-6581252627217942658.post-18531637431977044062010-05-12T10:07:00.001-07:002010-12-01T19:29:16.697-08:00သမီးဖတ္ဖုိ႔ (၂၀၀၉ ခုႏွစ္ ဧျပီ - ေမလ)<div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;"> မႏွစ္က ဒီလုိအခ်ိန္မွာ သမီးေလး ကုိယ္၀န္ကုိ ေမေမ လြယ္ထားေနရျပီေပါ့။ ဒါေပမယ့္ အဲဒီအခ်ိန္တုန္းက ကုိယ့္ကုိကုိယ္ ကုိယ္၀န္ရွိေနမွန္းေတာင္ သတိမထားမိခဲ့ပါဘူး။ ဧျပီလ ၂၂ ရက္ေန႔မွာ Osaka ကေန ျမန္မာျပည္ျပန္လည္မွာဆုိေတာ့ ဒီၾကားထဲ ခရီးထြက္ဖုိ႔ ျပင္ဆင္၊ ရုံးအလုပ္ေတြလည္း လက္စသတ္ေပးနဲ႔ အလုပ္ရႈတ္ေနခဲ့တာ။ ျမန္မာျပည္ျပန္ေရာက္ေတာ့လည္း ပါပါးရဲ႕ ညီအငယ္ဆုံး မဂၤလာေဆာင္ရွိလုိ႔ ရန္ကုန္မွာ ၁ ရက္နားျပီး ေနာက္တစ္ေန႔မွာ ေတာင္ငူကုိ ခရီးဆက္ခဲ့ရတယ္။ ေတာင္ငူမွာလည္း ေအးေအးေဆးေဆး မေနႏုိင္ခဲ့ပါဘူး။ မဂၤလာေဆာင္ ကိစၥေတြျပီးတာနဲ႕ ခ်က္ခ်င္းပဲ ရန္ကုန္ကုိ ေမလ ၁ ရက္ေန႔ မတုိင္ခင္ ျပန္လာရျပန္တယ္ေလ။ ဘာလုိ႔လည္း ဆုိေတာ့ ေမလ ၁ ရက္ေန႔မွာ ေမေမရဲ႕ ေမာင္အငယ္ဆုံး က မဂၤလာေဆာင္ ဦးမွာကုိး။ မဂၤလာေဆာင္လည္း ျပီးေရာ အင္းစိန္ အန္းကုန္း (ေမေမ့ရဲ႕ပါပါး) က ေမလ ၅ ရက္ေန႔မွာ ေဆးရုံတက္ရတာပါပဲ။ ေမေမတုိ႔လည္း မဂၤလာေဆာင္ ကိစၥေတြ၊ အန္းကုန္း ေဆးရုံတက္ရတဲ့ ကိစၥေတြနဲ႕ လူေရာ စိတ္ပါ ပင္ပန္းခဲ့ၾကတယ္။ ရန္ကုန္မွာ ေနတဲ့ အခ်ိန္အတြင္းဘယ္မွလည္း မသြားႏုိင္ခဲ့သလုိ ဘာမွလည္း ထူးထူးျခားျခား မလုပ္ျဖစ္ပဲ အန္းကုန္း ေဆးရုံတက္တဲ့ ဗဟုိစည္ အထူးကု ေဆးခန္းမွာပဲ ပါပါးနဲ႕ေမေမက ေန႔ဘက္ လူနာေစာင့္ေပးခဲ့ရတာေပါ့။ </span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">ဒီလုိနဲ႕ Osaka ကုိ ျပန္ရဖုိ႔ ရက္က တျဖည္းျဖည္းနီးလာတယ္။ မျပန္ခင္ ပါပါးနဲ႕ ေမေမလည္း ေရႊတိဂုံဘုရား သြားမယ္လို႔ စိတ္ကူးထားၾကတယ္။ ဘုရားသြားမယ့္ေန႔ (ေမလ ၁၂ ရက္) မွာ မနက္ေစာေစာထျပီး ဆီးစစ္ၾကည့္လိုက္ေတာ့ သမီးေလး ေမေမတုိ႔ဆီေရာက္ေနျပီဆုိတာ သိလိုက္ရတယ္။ ပါပါးနဲ႕ေမေမလည္း အံ့ၾသျပီး ေပ်ာ္လည္းေပ်ာ္တယ္။ စိတ္ထဲလည္း ၾကည္ႏူးမိတယ္။ ဘုရားမသြားခင္မွာ ကေလးရွိေနျပီဆုိတာ သိရတာမုိ႔ ဘုရားေရာက္ေတာ့ က်န္းမာျပီး ကိုယ္လက္အဂၤါစုံလင္တဲ့ သားသမီးရတနာေလး ျဖစ္ဖုိ႔၊ ကေလးကုိ ေခ်ာေခ်ာေမာေမာ ေမြးဖြားႏုိင္ဖုိ႔ ဆုေတာင္းခဲ့ၾကတယ္။ အင္းစိန္ အန္းကုန္း၊ အန္းမတုိ႔အတြက္ေတာ့ သမီးေလးက ေျမးဦးေလးမုိ႔ လူၾကီးေတြလည္း ေပ်ာ္ၾကတယ္။ ၾကံဳတုန္း ေမေမတို႔ အျဖစ္ကုိ ေျပာရဦးမယ္။ ရီစရာလုိ႔ေျပာရမလား၊ အ တယ္ ႏုံတယ္လုိ႔ ေျပာရမလား၊ အျဖစ္သည္းတယ္လုိ႔ ေျပာရမလားပဲ။ ျဖစ္ပုံက ဒီလုိ သမီးေရ..ေမေမတုိ႔လည္း ကုိယ့္ဘာသာ ဆီးစစ္ထားတာ မေသခ်ာမွာစုိးလုိ႔ ကုိယ္၀န္ရွိမရွိ ပုိေသခ်ာသြားေအာင္ ဆရာ၀န္နဲ႕ ထပ္စစ္ေဆးၾကည့္ရင္ ေကာင္းမယ္ဆုိျပီး စိတ္ကူးမိတယ္။ ဒါနဲ႔ပဲ တျခားေဆးခန္းသြားရင္လည္း အခ်ိန္ကုန္မယ့္အတူတူ တလက္စတည္း အင္းစိန္ အန္းကုန္းတက္ေနတဲ့ ဗဟုိစည္ အထူးကု ေဆးခန္းက OG တစ္ေယာက္ေယာက္ဆီမွာပဲ ျပလိုက္ေတာ့မယ္ေပါ့။ ကုိယ္၀န္တကယ္ရွိတယ္ဆုိရင္လည္း Osaka ျပန္ေရာက္ရင္ ေဆးရုံစုံစမ္းရဦးမွာ ဆုိေတာ့ ဒီၾကားထဲ ကုိယ္၀န္ေဆာင္သည္ေတြအတြက္ သိသင့္ သိထိုက္တာေလးေတြ၊ ေဆာင္ရန္ေရွာင္ရန္ေလးေတြ သိထားရေအာင္ ဆရာ၀န္နဲ႕ ျပၾကည့္လိုက္တာလည္း ပါတယ္။ ရုိးရုိးသာမန္ စမ္းသပ္တာေလာက္ပဲမုိ႔ သိပ္မကုန္က်ေလာက္ဘူးလုိ႔ ထင္မိတာလည္း ပါတာေပါ့။ ရုပ္ရွင္ထဲမွာဆုိ ဆရာ၀န္ေတြက မင္းသမီးကုိ နားၾကပ္ကေလးနဲ႕ ဟုိေထာက္ ဒီေထာက္လုပ္လိုက္ျပီးရင္ ကုိယ္၀န္ ဘယ္ႏွစ္လ ရွိေနျပီ ဆုိျပီး ေျပာတာ ျမင္ဖူးတာဆုိေတာ့ ဒီအထူးကုဆရာ၀န္မၾကီးလည္း ေမေမ့ကုိ စမ္းသပ္ျပီးရင္ ကုိယ္၀န္ဘယ္ႏွစ္လ ရွိျပီဆုိတာ လက္တန္းေျပာမွာပဲလုိ႔ ေမေမတုိ႔က ထင္ထားတာ။ ဒါေပမယ့္ ေမေမတုိ႔ အထင္နဲ႕ တကယ့္လက္ေတြ႕က တက္တက္စင္ေအာင္ လြဲတယ္ သမီးေရ။ </span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">ပါပါးနဲ႕ေမေမ ေမလ ၁၃ ရက္ေန႔ ညေနမွာ OG ဆရာမၾကီးနဲ႕ ၀င္ေတြ႕ျဖစ္တယ္။ ေတြ႕ေတာ့ ဆရာမၾကီးက ထုံးစံအတုိင္း ေမးခြန္းေတြ ေမးျပီး ေမေမ့ဗိုက္ကုိ စမ္းသပ္ေပးတာေပါ့။ ျပီးေတာ့ ပါပါးေရာ ေမေမ့ေရာ ေသြးစစ္ခုိင္းတယ္။ ေမေမ့ကိုေတာ့ ultra sound ပါ ရိုက္ခုိင္းျပီး ကုိယ္၀န္အတြက္ သီးသန္႔ ေသြးထပ္စစ္ခုိင္းတယ္။ အသည္း (C ပုိး) နဲ႔ HIV ကုိေတာ့ ပါပါးေရာ ေမေမပါ စစ္ရတယ္။ တျခား စစ္ခိုင္းတာေတြ ရွိေသးတယ္ ေမေမ မမွတ္မိေတာ့လုိ႔။ ေမေမတုိ႔က ရန္ကုန္ကုိ အလည္ ျပန္လာတာျဖစ္ျပီး ေမလ ၁၅ ရက္ေန႔မွာ Osaka ကုိ ျပန္ရမယ္လုိ႔လည္း ဆရာမၾကီး ကုိ ၾကိဳေျပာထားရေသးတယ္။ ကုိယ္၀န္ရွိတာ ေသခ်ာလားလုိ႔ ေမးေတာ့ စစ္ခိုင္းတာေတြ အရင္စစ္ပါဦးလုိ႔ပဲ ေျပာတယ္။ ဒါနဲ႕ပဲ ဆရာမၾကီး စစ္ခိုင္းတာေတြ စစ္ဖုိ႔ အရင္ဆုံး ေငြသြင္းေကာင္တာမွာ ေငြသြားသြင္းလိုက္တာ စုစုေပါင္း ျမန္မာက်ပ္ေငြ ၉ ေသာင္းေက်ာ္က်တယ္တဲ့ေလ။ ၁ သိန္းျပည့္ဖုိ႔ ၁ ေထာင္လားပဲ လိုေတာ့တာ။ ေမေမတုိ႔လည္း ပိုက္ဆံရွင္းေတာ့ ေတာ္ေတာ္ေလး စိတ္ေလသြားတယ္။ အဲဒီေလာက္ေပးရမယ္လုိ႔လဲ မထင္ထားဘူး။ ပိုက္ဆံမတတ္ႏုိင္တဲ့သူဆုိ ဒုကၡပဲ ေနာ္။ အဲဒီေန႔က ပါသြားသမွ် ပိုက္ဆံ အကုန္ကုန္တာပါပဲ။ </span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">ျပီးေတာ့ ရန္ကုန္မွာ ultra sound ရိုက္တဲ့အေတြ႕အၾကံဳလည္း ေျပာရဦးမယ္။ ultra sound ရိုက္ဖုိ႔ သြားေတာ့ ခ်က္ခ်င္း ရုိက္လုိ႔မရျပန္ဘူး။ ultra sound ရုိက္မယ္ဆို ဆီးအိမ္တင္းျပီး ဆီးတအားသြားခ်င္လာျပီဆုိမွ ရိုက္လုိ႔ရတာတဲ့။ ေမေမက မသိဘူးေလ။ မသိေတာ့ ေရလည္း မေသာက္သြားဘူး။ ေဆးခန္းမသြားခင္ ဆီးေတာင္ သြားထားလိုက္ေသးတယ္။ ဒါနဲ႕ သမီးပါးပါးက အျပင္မွာ ေရသန္႔ ၂ ဗူး သြားေျပး၀ယ္ရတယ္။ ေရသန္႔ ၂ ဘူးေလာက္ ကုန္ေအာင္ေသာက္ျပီး ဆီးသြားခ်င္ျပီဆုိမွ ultra sound ရိုက္တာ။ ultra sound ရိုက္ေပးတဲ့ ဆရာ၀န္က ကုိယ္၀န္ရွိမရွိကုိ သူၾကည့္ေပးတာ။ ဟုိ OG အထူးကု ဆရာ၀န္မၾကီး ၾကည့္ေပးတာ မဟုတ္ဘူး။ ultra sound ရုိက္ေပးတဲ့ ဆရာ၀န္ကေတာ့ ေမေမ့ကုိ ကုိယ္၀န္ ၁ လရွိျပီလုိ႔ေျပာလိုက္တယ္။ OG ဆရာမၾကီး ဖတ္ဖုိ႔ ေဆးစာလည္း ေရးေပးလိုက္တယ္။ ေနာက္တစ္ေန႔ ေမလ ၁၄ ရက္ေန႔မွာ OG ဆရာမၾကီးနဲ႕ ထပ္ေတြ႕ရတယ္။ ေသြးစစ္ထားတဲ့ အေျဖေတြကလည္း အားလုံးေကာင္းတယ္တဲ့။ ေမေမ့ကုိေတာ့ ကုိယ္၀န္ေဆာင္ အားေဆးနဲ႕ folic acid ေသာက္ခုိင္းလိုက္တယ္။ အသည္းနဲ႔ပတ္သက္တဲ့ ကာကြယ္ေဆးေတြလည္း ထုိးဖုိ႔ေျပာေသးတယ္။ ေနာက္တေန႔မွာ Osaka ကုိ ျပန္လာမွာမုိ႔ ဘာကာကြယ္ေဆးမွ မထုိးႏုိင္ေတာ့ဘူး။ ေမေမတုိ႔မွာ ကုိယ္၀န္ရွိတာ ေသခ်ာလားဆုိျပီး သိခ်င္တာေလးကုိ ၁ သိန္းေလာက္ ဘုမသိ ဘမသိ အကုန္ခံလိုက္ရတာ သင္ခန္းစာေပါ့ သမီးရယ္။ </span>ေကာင္းတဲ့ဘက္ကေတြးမယ္ဆုိရင္ ပါပါးေရာ ေမေမပါ မထင္မွတ္ပဲ ေဆးစစ္ျဖစ္သြားတာေပါ့ေလ။<br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">ေမလ ၁၅ ရက္ေန႔ ည ေလယာဥ္နဲ႕ ရန္ကုန္က ျပန္လာျပီး ၁၆ ရက္ေန႔ မနက္မွာ Osaka ကုိ ျပန္ေရာက္ပါတယ္။ အျပန္မွာ သမီးပါပါးက ရွိသမွ် အထုပ္အပုိးေတြ အားလုံး သူပဲ သယ္ျပီး ေမေမကေတာ့ ေက်ာပုိးအိတ္ေသးေသးေလး တစ္လုံးပဲ သယ္ခဲ့ရတယ္။ ဗိုက္ထဲမွာ ကေလးရွိေနျပီ ဆုိေတာ့ ေနရ ထုိင္ရတာ အရင္လုိ စိတ္ မလြတ္လပ္ေတာ့ဘူး။ ကေလးတခုခု ျဖစ္သြားမွာကုိပဲ စုိးရိမ္ေနခဲ့ရတယ္။ Osaka ျပန္ေရာက္ေတာ့ ခရီးပန္းတာနဲ႕ ေလယာဥ္အၾကာၾကီး စီးရတာေၾကာင့္ ခါးနာတာကလြဲရင္ က်န္တာေတြ မျဖစ္ခဲ့ပါဘူး။ ဒါဟာ သမီးေလး နဲ႕ ေမေမတုိ႔ရဲ႕ ဘ၀အစ ပဲေပါ့။</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br />ေမ ၁၂၊ ၂၀၁၀။<br /></span>nu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-6581252627217942658.post-48780478748996700552010-04-16T21:27:00.000-07:002010-05-12T11:46:13.817-07:00သမီးေလး ၃ လျပည့္<div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;"> ဒီေန႔ ဧျပီ ၁၇ ရက္ေန႔ဆုိ သမီးေလးက ၃ လျပည့္တာေပါ့။ သမီးေလးကုိ ေမြးျပီးတာေတာင္ ရက္ေပါင္း ၉၀ ရွိသြားျပီ။ ေမေမ့စိတ္ထဲ သမီးေလး ၃ လသာ ျပည့္သြားတယ္။ သမီးကုိ ေမြးခဲ့တာ မေန႔ တစ္ေန႔ကလုိပါပဲ။ ဒါေပမယ့္ ၃ လအရြယ္မွာ ရွိသင့္ ရွိထုိက္တဲ့ ရုပ္ပိုင္းဆုိင္ရာ စိတ္ပုိင္းဆုိင္ရာ ဖြံ႕ျဖိဳးတုိးတက္မႈေတာ့ သမီးေလးဆီမွာ ေတြ႕ရလို႔ ေတာ္ပါေသးတယ္။ မိခင္နဲ႕ ကေလးမွတ္တမ္းစာအုပ္မွာေရးထားတာ ကေလး ၃ လ~ ၄ လဆုိရင္ ေခါင္း(ဇက္) ခိုင္ရမယ္၊ အေမနဲ႕ ေဆာ့ရင္ ရီရမယ္၊ မျမင္ကြယ္ရာကေန အသံေပးရင္ အသံလာရာဆီကုိ အၾကည့္ေရာက္သြားရမယ္တဲ့။ သမီးေလးက ၁၀ ပတ္ ေလာက္ကတည္းက တျဖည္းျဖည္းခ်င္း ေခါင္း(ဇက္) ခိုင္ေနျပီ။ လူၾကီးေတြနဲ႕ေဆာ့ရင္လည္း အသံထြက္ျပီး ရီတတ္ေနျပီ။ ဒါေပမယ့္ အသံလာရာဆီေတာ့ ေကာင္းေကာင္း လွည့္မၾကည့္တတ္ေသးဘူး။</span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">ပါပါးရုံးသြားျပီဆုိ အိမ္မွာက ေမေမနဲ႕ သမီးေလးပဲ က်န္ခဲ့ရတာ။ ေန႔တုိင္းျမင္ေတြ႕ေနလုိ႔လား မသိဘူး ေမေမ့မ်က္ေစ့ထဲ သမီးက သိပ္ျပီး မထြားသလုိပဲ ခံစားရတယ္။ ပါပါးကေတာ့ သတ္မွတ္ထားတဲ့ ကုိယ္အေလးခ်ိန္ထဲမွာ ရွိတာမုိ႔ စိုးရိမ္စရာမရွိဘူးလုိ႔ေတာ့ ေျပာပါတယ္။ သမီးေလး ေမြးစတုန္းက ၃.၁ ကီလုိဂရမ္ရွိျပီး အရပ္က ၅၀ စင္တီမီတာရွိတယ္။ ၂ လနဲ႕ ၁၄ ရက္မွာ ေပါင္ခ်ိန္ၾကည့္ေတာ့ ၅.၁ ကီလုိဂရမ္ရွိျပီး အရပ္က ၅၈.၃ စင္တီမီတာ ရွိလာတယ္။ ေမေမ့အတြက္ သမီးရဲ႕ ကုိယ္အေလးခ်ိန္ထက္ အရပ္ရွည္လာတာက ပုိျပီး သိသာေစတယ္။ ဘာလုိ႔လည္းဆုိေတာ့ ေမြးစတုန္းက သမီး၀တ္ခဲ့တဲ့ အကၤ်ီေတြက တုိကုန္ျပီေလ။ ဒါေၾကာင့္ နည္းနည္း ၾကီးတဲ့ အကၤ်ီေတြကုိ ေျပာင္း၀တ္ေပးရေတာ့မယ္။ အရပ္ ရွည္လာျပီဆုိေတာ့ ေရခ်ိဳးရင္းလည္း ေရဇလုံကုိ ေျခေထာက္နဲ႕ ကန္ျပီး ေဆာ့တတ္ေနျပီ။ အရင္လုိ ေရခ်ိဳးေပးရင္ ျငိမ္ျငိမ္မေနေတာ့ဘူး။ ေရခ်ိဳးေပးရင္ သေဘာက်သေလာက္ အကၤ်ီ၀တ္ေပးရင္ေတာ့ လွဲထားတာ မၾကိဳက္လုိ႔ ငိုပါေလေရာ။</span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">၁ လ အရြယ္တုန္းကဆုိ သမီးမ်က္လုံးေလးေတြက ေဘးတုိက္ပဲ ေရြ႕တတ္ေသးတာ။ အေပၚေအာက္ မေရြ႕တတ္ေသးဘူး။ အခုဆုိ သမီးက မ်က္လုံးအၾကည့္လည္း ကစားတတ္ေနျပီ။ သမီး အိပ္ေနတဲ့ေနရာက ေခါင္းရင္းဘက္ကုိ ေမေမေရာက္သြားရင္ မ်က္လုံးလွန္ၾကည့္တတ္တယ္။ ေမေမ ေျခရင္းဘက္ေရာက္ရင္လည္း ေျခရင္းဘက္ကို လိုက္ၾကည့္ေနတတ္တယ္။ တြဲေလာင္းက်တဲ့ အရုပ္ေလးေတြကုိလည္း ၾကည့္ျပီး ေဆာ့တတ္ေနျပီ။</span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">သမီးရဲ႕ ေျခလက္ေလးေတြကလည္း ေသးေပမယ့္ သန္မွ သန္။ အိပ္ေနရင္းလည္း ေစာင္ကုိ ကန္ထုတ္တတ္တယ္။ ငုိရင္း ဂ်စ္တုိက္တဲ့အခါ ေျခေထာက္အခ်င္းခ်င္း ပြတ္ရင္ ပြတ္၊ အဲဒီလုိမွ မလုပ္ရရင္ ေျခဖေနာင့္နဲ႕ ေဆာင့္ေဆာင့္ျပီး ငုိတာက ရွိေသးတယ္။ ႏုိ႔စုိ႔ရင္းလည္း လက္သီးဆုပ္လုပ္ထားတာ တခါတေလဆုိ မနည္းေျဖယူရတယ္။ ဗိုက္အရမ္းဆာလုိ႔ကေတာ့ ေမေမ့အကၤ်ီစကုိ လက္ႏွစ္ဘက္နဲ႕ တင္းတင္း ဆုပ္ကိုင္ျပီး အားရပါးရကုိ ႏုိ႔စုိ႔တာ။ ႏုိ႔စုိ႔ရင္း ေမေမ့အကၤ်ီက အရုပ္ေလးေတြ၊ အေကာင္ေလးေတြကုိ စိတ္၀င္တစားၾကည့္ျပီး လက္ကေလးကပါ အရုပ္ေတြဆီ ေရာက္သြားတတ္ေသးတယ္။ ေနာက္ျပီး ၂ လ ေက်ာ္လာေတာ့ သမီးက သြားရည္ေတြ စ က်လာျပီမုိ႔ သြားရည္ခံ တပ္ေပးထားရတယ္။ လက္ကုိ စုပ္တယ္၊ လက္ကုိ ပါးစပ္ထဲ ထည့္တယ္။ ပါးစပ္ထဲ လက္ထည့္တာကုိ ဖယ္ေပးရင္လည္း ဂ်ီက်ျပီး ငိုတယ္။ ပါပါးက သမီးေလး လက္စုပ္တာ အက်င့္ပါမွာစုိးလုိ႔ သတိထား ေစာင့္ၾကည့္ျပီးေတာ့ လက္ကုိ ဖယ္ ဖယ္ေပးတာပဲ။</span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">သမီးလူလည္က်တာေလးေတြ ေျပာျပရဦးမယ္။ ပါပါးနဲ႕ ေမေမက သမီးေလးနဲ႕ ေဆာ့ေပးရင္ သေဘာေတြက်ျပီး ရီလိုက္တာမ်ား ခုိးခုိးခစ္ခစ္နဲ႕။ ေမေမတုိ႔ လည္း သမီးေပ်ာ္ေအာင္ ပါးစပ္က ေပါက္ကရေတြ ေလွ်ာက္ထြက္ရလြန္းလုိ႔ ကုိယ့္ဟာကုိယ္ျပန္ရီ၊ သမီးကလည္း ေမေမ့တုိ႔ကုိ ၾကည့္ျပီးရီတာေပါ့။ ၂ လေလာက္အထိ သမီးက ျပံဳးလည္း မျပံဳး၊ သိပ္လည္း မရီဆုိေတာ့ ပါပါးက သမီးေလး မေပ်ာ္လုိ႔ မရီမျပံဳးတာမ်ားလားဆုိျပီး စိတ္ပူမိေသးတယ္။ ၂ လေက်ာ္လာေတာ့မွ သမီးက ရီတတ္ ျပံဳးတတ္တာ။ ပါပါးက သမီးရဲ႕ ျပံဳးတာ ရီတာေလးေတြ ဓာတ္ပုံရိုက္ခ်င္လုိ႔ဆုိျပီး သမီးေလး ရီ တာနဲ႕ ကင္မရာသြားယူေတာ့တာပဲ။ ကင္မရာယူျပီး ျပန္လာရင္ သမီးက ငုိမဲ့မဲ့ျဖစ္ရင္ ျဖစ္၊ မျဖစ္ရင္လည္း ကင္မရာကုိ စိတ္၀င္တစား လိုက္ၾကည့္ေနတာနဲ႕ပဲ သမီးေလးရဲ႕ ဟက္ဟက္ပက္ပက္ ရီေနတဲ့ပုံကုိ အခုထိ ေကာင္းေကာင္း ရိုက္လုိ႔ မရေသးဘူး။</span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">တခါတေလလည္း သမီးက ေျခကားယား လက္ကားယားနဲ႕ တစ္ေယာက္တည္း အသံထြက္ျပီး ေဆာ့ေနတတ္ျပန္တယ္။ စကားကလည္း ေျပာခ်င္တာမွ အရမ္း။ အိပ္ယာက ႏုိးလည္း မငိုဘူး။ ေမေမနဲ႕ ပါပါးက ဘာလုပ္မလဲလုိ႔ မသိမသာ ေစာင့္ၾကည့္ေနတာ။ တစ္ေယာက္တည္း ပါးစပ္က အသံေတြ ထြက္ျပီး စကားေတြ ေျပာေနတတ္တယ္။ မီးဖုိထဲမွာ ေမေမ မအားလုိ႔ သမီးကုိ တီဗြီဖြင့္ေပးထားလည္း သမီးက တီဗြီၾကည့္ျပီး စကားေတြ လိုက္ေျပာေနလိုက္တာ၊ စကားေျပာရင္းက စိတ္မရွည္လုိ႔ ၀ူး၀ူး၀ါး၀ါးနဲ႕ ေအာ္ငိုပါေလေရာ။</span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">အခုေနာက္ပုိင္းဆုိ သမီးေလးရဲ႕ ငုိသံကုိ ပါပါးနဲ႕ေမေမ ေကာင္းေကာင္းသေဘာေပါက္ေနျပီေလ။ ပါပါးကေတာ့ သမီးက ငုိရင္ language ပါ ပါလာျပီလုိ႔ ေျပာတာပဲ။ ဗိုက္ဆာလုိ႔ ငုိတာလား၊ အိပ္ခ်င္လုိ႔ငုိတာလား၊ သမီးကုိ ခ်ီေစခ်င္လုိ႔ငိုတာလား၊ လွဲထားတာ မၾကိဳက္လို႔ ငုိတာလား၊ အုိက္လုိ႔ငုိတာလား၊ အေမကုိ မေတြ႕လုိ႔ငုိတာလား၊ nappy လဲေစခ်င္လုိ႔ ငုိတာလား စသျဖင့္ေပါ့။ သမီးက ငယ္ေသးလုိ႔လားေတာ့ မသိဘူး၊ ငိုေၾကာေတာ့ မရွည္ဘူး။ ဗိုက္ဆာလုိ႔ ငိုရင္လည္း ႏုိ႔စုိ႔လိုက္တာနဲ႕ ခ်က္ခ်င္းတိတ္တာပဲ။ အေမမေတြ႕လို႕ ငုိတာဆုိရင္လည္း ေမေမ့အသံၾကားတာနဲ႕ ခ်က္ခ်င္းကုိ တိတ္တာ။ ပန္းပြင့္တာ သြားၾကည့္တဲ့ေန႕ကဆုိ သမီးေလး မငုိလုိ႔ ရုံးကလူေတြေတာင္ သမီးကုိ ခ်ီးက်ဴးတယ္။ ငုိေၾကာမရွည္တာ ေကာင္းပါတယ္ သမီးရယ္။</span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">သမီးရဲ႕ အေၾကာင္းေရးရမယ္ဆုိ ေမေမ့မွာ ေရးမကုန္ႏုိင္ဘူး။ သမီးရဲ႕ ရုပ္ပုိင္းဆုိင္ရာ စိတ္ပုိင္းဆုိင္ရာ ေျပာင္းလဲမႈေတြကုိ ၾကည့္ေနရတာ ေမေမတုိ႔ အတြက္ေတာ့ ဆြဲလက္စ ပန္းခ်ီကားတခ်ပ္ကုိ ထုိင္ၾကည့္ေနရသလုိပဲ။ တေန႔ နဲ႕ တေန႔ သမီးေလးကုိ ၾကည့္ေနရတာ စိတ္၀င္စားဖုိ႔ေကာင္းသလို သမီးေလးရဲ႕အျပဳအမူနဲ႕ လႈပ္ရွားမႈေတြက ေမေမတုိ႔ကို ပင္ပန္းတာေပ်ာက္ျပီး ေပ်ာ္ရႊင္ ၾကည္ႏူးေစတယ္။ ေနာက္လေတြဆုိရင္လည္း သမီးေလးရဲ႕ ေျပာင္းလဲမႈေတြကုိ ေမေမ ေရးမွတ္ထားဦးမယ္ေနာ္။ အခု ဒီပုိ႔စ္ေလးဟာ ၃ လျပည့္သမီးေလးအတြက္ ပါပါးနဲ႕ ေမေမရဲ႕ အမွတ္တရ ေမြးေန႔လက္ေဆာင္ေပါ့ သမီးရယ္။</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /><br />ဧျပီ ၁၇၊ ၂၀၁၀။</span>nu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-6581252627217942658.post-79215562766272009032010-02-17T05:10:00.001-08:002010-05-12T11:46:34.729-07:00၁ လျပည့္ ေမြးေန႔ အလွဴ<div style="text-align: justify;"><br />၂၀၁၀ ခုႏွစ္ အတြက္ ပထမဆုံးပုိ႔စ္ကုိ သမီး ၁ လျပည့္အလွဴနဲ႔ စ ျပီး ဖြင့္လိုက္ပါရေစ..<br /></div><br /><div style="text-align: justify;">ဒီႏွစ္ ဇန္န၀ါရီလ ၁၇ ရက္ေန႔မွာ သမီးေလးကုိ ေမြးခဲ့တာဆုိေတာ့ အခု ေဖေဖၚ၀ါရီ ၁၇ ရက္ေန႔မွာ သမီးေလး ၁ လ ျပည့္ပါတယ္။ ၁ လ ျပည့္တဲ့ေန႔မွာ ေထြေထြ ထူးထူး မလုပ္ေပးျဖစ္ပါဘူး။ အမွန္ေတာ့ ျဖစ္ႏုိင္မယ္ဆုိရင္ အိမ္မွာ ဘုန္းၾကီးဆြမ္းေလး ဘာေလး ကပ္ခ်င္တာပါ။ ဒါေပမယ့္လည္း က်မတုိ႔ သိရသေလာက္ Osaka မွာ ျမန္မာဘုန္းၾကီးေက်ာင္း မရွိတာေၾကာင့္ ကုိယ္တုိင္ ကုိယ္က် ဘုန္းၾကီး ဆြမ္းကပ္ ဖုိ႔က မျဖစ္ႏုိင္ပါဘူး။ ဒါေၾကာင့္ စစ္ကုိင္းေတာင္ရုိး ဆြမ္းေလာင္းအသင္းမွာ ေမြးေန႔အတြက္ ေန႔ဆြမ္းကပ္လွဴဖုိ႔ မ၀ါ၀ါခုိင္မင္းဆီ အကူအညီေတာင္းခဲ့ရပါတယ္။ မ၀ါ၀ါခုိင္မင္းဆီကုိ ေန႔ဆြမ္းအတြက္ ေငြလႊဲ ျပီးေတာ့မွ အမက တဆင့္ စစ္ကုိင္းေတာင္ရုိး ဆြမ္းေလာင္းအသင္းကုိ ေငြျပန္လႊဲျပီး လွဴခဲ့ရတာပါ။ အားလုံးရဲ႕ ေက်းဇူးေၾကာင့္ သမီးေလးအတြက္ ေမြးေန႔အလွဴ တစ္ခု လုပ္ခြင့္ရသြားလုိ႔ အရမ္းကုိ ၀မ္းသာ ပီတိ ျဖစ္ရပါတယ္။ စစ္ကုိင္းေတာင္ရုိး ဆြမး္ေလာင္းအသင္းရဲ႕ Blog မွာလည္း ဆြမး္အလွဴအတြက္ ဓာတ္ပုံေတြ တင္ထားတာမုိ႔ ပုံေတြ ၾကည့္ရင္း ၾကည္ႏူးရတယ္။<br /><br />ဒီအလွဴျဖစ္ေျမာက္ဖုိ႔အတြက္ အမ မ၀ါ၀ါခုိင္မင္း၊ စစ္ကိုင္းေတာင္ရုိး ဆြမ္းေလာင္းအသင္း နဲ႔အတူ ေ၀ယ်ာ၀စၥကုသိုလ္ရွင္မ်ား ကိုလည္း ေက်းဇူးတင္ပါတယ္။<br /></div><br /><div style="text-align: center;"><span style="color: rgb(153, 0, 0); font-weight: bold; font-style: italic;">“သမီးေလးမအိျမတ္မြန္ ေမြးေန႕မွစ၍ စိတ္၏ခ်မ္းသာျခင္းကုိယ္၏ က်န္းမာျခင္းအေပါင္းႏွင့္ျပည့္စံုလွ်က္ မိဘေက်းဇူး ဆပ္ႏိုင္ေသာ သမီးျမတ္ရတနာျဖစ္ပါေစလို႕ဆြမ္းေလာင္းအသင္းမွ</span><br /><span style="color: rgb(153, 0, 0); font-weight: bold; font-style: italic;">ဆုမြန္ေကာင္းေတာင္း လိုက္ပါ တယ္။”</span><br /><br /></div><div style="text-align: justify;">သမီးေလးအတြက္ ဆြမး္ေလာင္းအသင္းက ဆုေတာင္းေပးထားတာေလးပါ။ အမွတ္တရအေနနဲ႕ ကူးယူထားလိုက္ပါတယ္။ “ေပးတဲ့ဆုနဲ႕ ျပည့္ပါရေစ” လုိ႔လည္း ထပ္ဆင့္ ဆုေတာင္းပါတယ္။<br /></div><br /><div style="text-align: center;">*****<br /></div><br /><div style="text-align: justify;">အခုလုိ လွဴဒါန္းရတဲ့ ကုသုိလ္ေကာင္းမႈအစုစုတုိ႔ကုိ ၃၁ ဘုံမွာ က်င္လည္က်ကုန္ေသာ ေ၀ေနယ် သတၱ၀ါ အားလုံးကုိ အမွ်ေပးေ၀ပါတယ္။ အားလုံး ၾကား ၾကားသမွ် အမွ်.. အမွ်.. အမွ် ယူေတာ္ မူၾကပါကုန္ေလာ့။<br /><br /></div><div style="text-align: center; color: rgb(153, 0, 0);"><span style="font-size:130%;">သာဓု.. သာဓု... သာဓု<br /></span></div><br />ေမြးေန႔အလွဴအေၾကာင္းကုိ <a href="http://www.everyoneit.com/2010/02/blog-post_17.html">စစ္ကုိင္းေတာင္ရုိးဆြမ္းေလာင္းအသင္း Blog </a>မွာ ၾကည့္လုိ႔ရပါတယ္။<br /><br />ေဖေဖၚ၀ါရီ ၁၇၊ ၂၀၁၀။nu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.com22tag:blogger.com,1999:blog-6581252627217942658.post-69600001349890224202009-12-06T06:43:00.000-08:002009-12-06T15:20:37.166-08:00Coffee<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLufXOvNL72zs7bgmJTkf3SBWqydDkDT8Y60jAthCKRNKEkZcPkz21Ay_fy40leGPxFaY_LJYe0KUKgZiCqB59yxE13C3VzDheNqe0z9L2Wweahyphenhyphenv3gJGBeahuAsumkySCZ1SyfQwZE2o/s1600-h/Coffee.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLufXOvNL72zs7bgmJTkf3SBWqydDkDT8Y60jAthCKRNKEkZcPkz21Ay_fy40leGPxFaY_LJYe0KUKgZiCqB59yxE13C3VzDheNqe0z9L2Wweahyphenhyphenv3gJGBeahuAsumkySCZ1SyfQwZE2o/s200/Coffee.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5412134463884192066" border="0" /></a><br /><a style="color: rgb(0, 0, 102);" href="http://en.wikipedia.org/wiki/Coffee">[Photo Link]</a><br /><br /><div style="text-align: justify;">ေကာ္ဖီဆုိတာ ေကာ္ဖီပင္ က ရတဲ့ အေစ့ကုိ ေလွာ္ျပီး အမႈန္႕ျဖစ္ေအာင္ ၾကိတ္၊ ရလာတဲ့ ေကာ္ဖီမႈန္႔ ကုိ ပုံစံအမ်ိဳးမ်ိဳးလုပ္ျပီး ေသာက္ၾကတယ္လုိ႔ က်မ သိထားပါတယ္။ Caffeine ဓာတ္ပါလုိ႔ လူကုိ လန္းဆန္း တက္ၾကြေစပါတယ္။ မ်ားမ်ားေသာက္မိရင္ေတာ့ ရင္တုန္ျပီး အိပ္လုိ႔ မရဘူးဆုိတာ ကုိယ္တုိင္လည္း ခံစားဖူးတယ္။ အဂၤလိပ္ စကားလုံး Coffee ကုိပဲ ျမန္မာေတြက “ေကာ္ဖီ” ဆုိျပီး တုိက္ရုိက္ေမြးစား ေခၚေ၀ၚသုံးစြဲၾကတယ္။ စစ္မျဖစ္ခင္က ရုပ္ရွင္ကားေတြ ၾကည့္ရင္ အဲဒီေခတ္တုန္းက ေကာ္ဖီကုိ “ကာဖီ” လုိ႔ ေခၚတာ ၾကားဖူးပါတယ္။ ဂ်ပန္မွာေတာ့ ေကာ္ဖီကုိ ကုိးဟီ (コーヒー) လုိ႔ ေခၚၾကတယ္။<br /></div><br /><div style="text-align: center;">*****<br /></div><br /><div style="text-align: justify;">ေက်ာင္းျပီးလုိ႔ အလုပ္မ၀င္ခင္အခ်ိန္အထိ က်မ ေကာ္ဖီကုိ စြဲစြဲျမဲျမဲ မေသာက္တတ္ဘူး။ ငယ္ငယ္တုန္းကေတာ့ က်မတုိ႔ အေဒၚက ႏြားႏုိ႔ မ်ားမ်ားနဲ႕ တစ္ခါတေလ ေဖ်ာ္တုိက္တတ္တယ္။ ဒါေပမယ့္ ေကာ္ဖီေသာက္ရတာထက္ ႏြားႏုိ႔ၾကီးပဲ ေသာက္ရတာ ပိုမ်ားပါတယ္္။ အဲဒီအခ်ိန္တုန္းက ေသာက္ရတဲ့ေကာ္ဖီက လက္ေရြးစင္ ေကာ္ဖီမႈန္႔ကုိ ႏုိ႔ဆီနဲ႔ သၾကားနဲ႔ ေဖ်ာ္ထားတာဆုိေတာ့ ေကာ္ဖီမႈန္႔ေတြ ေအာက္မွာ အနယ္ထုိင္မွ ေသာက္လုိ႔ရတယ္။ ႏုိ႔မုိ႔ဆုိ အနယ္ေတြနဲ႔ ေသာက္မေကာင္းဘူး။ ေနာက္ပုိင္းေတာ့ အိမ္မွာလည္း ေကာ္ဖီမေဆာင္ ထားျဖစ္ေတာ့ဘူး။ ဧည္သည္လာရင္ေတာင္ ေရေႏြးၾကမ္းနဲ႔ပဲ ဧည့္ခံျဖစ္တယ္။ အေရးၾကီးတဲ့ ဧည့္သည္မ်ိဳးဆုိရင္ေတာ့ အိမ္ေဘး လက္ဖက္ရည္ဆုိင္က မွာျပီး ဧည့္ခံလိုက္တာပါပဲ။<br /></div><br /><div style="text-align: justify;">၂၀၀၀ ခုႏွစ္မွာ အလုပ္လုပ္ျဖစ္ေတာ့ ကုမၸဏီရဲ႕ အခ်ိန္ဇယားအရ မနက္ ၉ နာရီ မွာ အလုပ္လာ၊ ေန႔လည္ ၁၂ နာရီကေန ၁ နာရီအထိ ထမင္းစား နားျပီး၊ ေန႔လည္ ၃ နာရီခြဲကေန ၄ နာရီ အထိက Tea Time ပါ။ ဒါေၾကာင့္ မနက္ ရုံးလာျပီဆုိရင္ ေန႔လည္ Tea Time မွာ စားဖုိ႔ မုန္႔ေတြ ဘာေတြ ယူလာျဖစ္တယ္။ ထမင္းခ်ိဳင့္အျပင္ ေကာ္ဖီေသာက္ဖုိ႔ ခြက္လည္း ယူလာခဲ့ရတယ္။ အခုေန ျပန္ေတြးၾကည့္ေတာ့ ရီေတာ့ ရီရသားပဲ။ ျခင္းေတာင္း ကုိယ္စီနဲ႔ ျခင္းေတာင္းထဲမွာ မုန္႔ဘူးရယ္၊ ေကာ္ဖီေသာက္ဖုိ႔ ခြက္ရယ္ ထမင္းခ်ိဳင့္နဲ႔ဆုိေတာ့ မူၾကိဳကေလးေတြ ေက်ာင္းသြားသလုိပဲ။ ကုိယ့္နာမည္ကုိ ကဒ္ထူစာရြက္ေပၚမွာ ေရးျပီး ျခင္းမွာ မကပ္ထားတာ တစ္ခုပဲ ကြာတယ္။<br /></div><br /><div style="text-align: justify;">အလုပ္စ၀င္တုန္းကေတာ့ Tea Time မတိုင္ခင္မွာ ရုံး၀န္ထမ္းေတြက ေကာ္ဖီေဖ်ာ္ဖုိ႔ ေရေႏြး ဓာတ္ဘူးၾကီး ၂ ဘူးနဲ႔ အျပည့္တည္ထားေပးျပီး အလြယ္တကူ ေဖ်ာ္ေသာက္လုိ႔ရေအာင္ Ready Made ေကာ္ဖီထုပ္ေတြ ထားေပးထားတယ္။ ေယာကၤ်ားေလးအမ်ားစုက အျပင္ထြက္ျပီးပဲ လက္ဘက္ရည္ဆုိင္ ထုိင္ၾကတယ္။ က်မတုိ႔ကေတာ့ ရုံးက ထုတ္ေပးတဲ့ ေကာ္ဖီပဲ ေဖ်ာ္ေသာက္ၾကျပီး သူငယ္ခ်င္းေတြနဲ႔ စကားေျပာျဖစ္တာ ပုိမ်ားပါတယ္။ အဲဒီတုန္းက ေသာက္ရတာက Super Coffee Mix။ ေနာက္ပုိင္း Super Coffee Mix က ေစ်းၾကီးလုိ႔လား မသိဘူး Mikko ၊ Gold Roast ၊ Super One တံဆိပ္ေတြ ေျပာင္းေသာက္ရတယ္။ အဲဒီအခ်ိန္တုန္းက Mikko တုိ႔ Gold Roast တုိ႔ကလည္း ေၾကာ္ျငာအားေကာင္းေနခ်ိန္ေပါ့။ ျပီးေတာ့ Tea Mix ထုပ္ေတြနဲ႔ မွ်ေပးပါေသးတယ္။ နာမည္ေတာ့ မမွတ္မိေတာ့ဘူး။<br /></div><br /><div style="text-align: justify;">ဒီလုိနဲ႔ ရုံးမွာ ၃ ႏွစ္ေလာက္ၾကာလာေတာ့ ေကာ္ဖီေသာက္ဖုိ႔အတြက္ ေရေႏြးကုိ ကုိယ့္ဘာသာကုိယ္ တည္ရတဲ့ အျပင္ ေသာက္ရတဲ့ ေကာ္ဖီကလည္း တခါတေလဆုိ မေကာင္းဘူး။ ဘာတံဆိပ္ေတြမွန္းေတာင္ မမွတ္မိေတာ့ပါဘူး။ ေနာက္ျပီး ေကာ္ဖီခ်ိန္ဆုိ ေကာ္ဖီထုပ္ကုိ ရုံးခန္းမွာ မ်က္ႏွာပူပူနဲ႔ သြားျပီး ေတာင္းရတယ္။ အဲဒါလည္း က်မတုိ႔က မ်က္ႏွာပူပူနဲ႔ တစ္ေယာက္တစ္လွည့္ သြားေတာင္းၾကတာပဲ။ Tea Time ကုိ ရုံးက ေပးတဲ့ ေကာ္ဖီက ေကာင္းသည္ျဖစ္ေစ၊ မေကာင္းသည္ျဖစ္ေစ ေကာ္ဖီေသာက္ရင္း က်မတုိ႔ ကုန္ဆုံးခဲ့ၾကတယ္။ အဲဒီ ရုံးမွာ အလုပ္လုပ္ကတည္းက စလုိ႔ က်မ ေကာ္ဖီကုိ စြဲစြဲလန္းလန္းေသာက္ ျဖစ္ခဲ့တယ္ ဆုိလည္း မမွားပါဘူး။ ျပန္ေတြးၾကည့္မိရင္ ရုံးက Tea Time ကုိ တကယ္လြမ္းမိပါတယ္။ ေျပာစရာရွိတာ၊ ေ၀မွ်စရာရွိတာ ၊ ရင္ဖြင့္စရာရွိတာေတြကုိ ေကာ္ဖီေသာက္ရင္း သူငယ္ခ်င္းေတြနဲ႔ ေျပာဆုိျဖစ္ခဲ့ၾကတာေပါ့။ ဒါေၾကာင့္ ေန႔လည္ ေန႔ခင္းမ်ား ေကာ္ဖီမေသာက္ရရင္ တစ္ခုခု လိုေနသလုိ ခံစားရတယ္။ ေနာက္ဆုံး ရုံးပိတ္ရက္ အိမ္မွာပါ ေသာက္ရေအာင္ ေဆာင္ထားတတ္လာတယ္။<br /></div><br /><div style="text-align: center;">*****<br /></div><br /><div style="text-align: justify;">ဂ်ပန္မွာ အလုပ္လုပ္ရေတာ့ ဒီမွာက ၃ နာရီခြဲ Tea Time ဆုိတာ မရွိပါဘူး။ ဒါေပမယ့္ ေကာ္ဖီကုိ ၾကိဳက္တဲ့အခ်ိန္မွာ ၾကိဳက္သေလာက္ ေဖ်ာ္ေသာက္လုိ႔ရပါတယ္။ ရုံးမွာ အျမဲတမ္းထားတာက Brooke's တံဆိပ္ ေကာ္ဖီထုပ္ေတြပါ။ အ၀ါေရာင္နဲ႔ အျပာေရာင္ ရွိျပီး အ၀ါေရာင္ကေတာ့နည္းနည္း အခါး ေပါ့တယ္။ အျပာေရာင္ကေတာ့ အရသာ ပိုျပင္းတယ္။ ေနာက္ျပီး သၾကားေခ်ာင္းေတြ နဲ႕ Cream ဘူးေလးေတြပါ ေပးထားပါတယ္။ ကိုယ့္စိတ္္ၾကိဳက္ ေဖ်ာ္ျပီး ေသာက္လုိ႔ရတာေပါ့ေလ။ ဂ်ပန္ေတြကေတာ့ အဲဒီ ေကာ္ဖီကုိ သၾကားနဲ႔ Cream မထည့္ပဲ ဒီအတုိင္း ေရေႏြးနဲ႔ေဖ်ာ္ျပီး ေသာက္ေလ့ရွိၾကတယ္။ က်မကေတာ့ အဲဒီ ေကာ္ဖီ အရသာကုိ သိပ္မၾကဳိက္လွေပမယ့္ ရုံးမွာက ဒီတံဆိပ္ပဲဲ ရွိတာမုိ႔ ဒါပဲ အလြယ္တကူ ေဖ်ာ္ေသာက္ျဖစ္ပါတယ္။ ဘယ္လုိပဲျဖစ္ျဖစ္ ေကာ္ဖီေသာက္တတ္တဲ့ အက်င့္က ပါေနေတာ့ ရုံးမွာ ထမင္းစားျပီး ေန႔လည္ဘက္ဆုိ ေကာ္ဖီတခြက္ေလာက္ ေဖ်ာ္ေသာက္လိုက္ရမွ အဲဒီေန႔အတြက္ ေနသာေတာ့တာပါပဲ။<br /></div><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdFYkNorWjSbOJ3BbZ_ihHETprzzWA9ZX2Og4pOSKb07LW51Y54fnXtSf9xchy-EdbO6x5pccvpjCwbLhts0165nLX8FKUh1WWzLr7IecdvSDnlSW5nC9HwJkf2UQCxNsGFFNYMhWczYw/s1600-h/Coffee1.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdFYkNorWjSbOJ3BbZ_ihHETprzzWA9ZX2Og4pOSKb07LW51Y54fnXtSf9xchy-EdbO6x5pccvpjCwbLhts0165nLX8FKUh1WWzLr7IecdvSDnlSW5nC9HwJkf2UQCxNsGFFNYMhWczYw/s200/Coffee1.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5412134456832803698" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrcnpeBF0RDfYsvySbTN2WN8BtpG7y90eh25NopcTHeu2lnW2_dsSikn4S-WcJQnhhBXmcDJPgVbpInGQARw7EeMW3qSuYiXOuSyYhiDArqOC3DSTY4jhaESwJaQJWu-DDTb757YEVRhs/s1600-h/Coffee2.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrcnpeBF0RDfYsvySbTN2WN8BtpG7y90eh25NopcTHeu2lnW2_dsSikn4S-WcJQnhhBXmcDJPgVbpInGQARw7EeMW3qSuYiXOuSyYhiDArqOC3DSTY4jhaESwJaQJWu-DDTb757YEVRhs/s200/Coffee2.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5412134455003472930" border="0" /></a><br /><div style="text-align: justify;"><br />ေကာ္ဖီကုိ ၈ ႏွစ္နီးပါး ေန႔တုိင္းလိုလို ေသာက္ေနရာကေန သမီးေလး ကုိယ္၀န္ ရွိလာေတာ့ ေကာ္ဖီေသာက္လုိ႔ မရေတာ့ပါဘူး။ သူမ်ားေတြ ေကာ္ဖီေသာက္ရင္ က်မလည္း အရမ္းေသာက္ခ်င္ေပမယ့္ Caffeine ဓာတ္ပါလုိ႔ ကုိယ္၀န္ေဆာင္သည္ေတြ မေသာက္သင့္ဘူးလုိ႔ ဆုိထားေလေတာ့ မေသာက္ျဖစ္ခဲ့ဘူး။ ဒါေၾကာင့္ ရုံးမွာ ထမင္းစားျပီးရင္ အာသာေျပ သစ္သီးေဖ်ာ္ရည္ တစ္ခုခု အစားထုိးျပီး ေသာက္ျဖစ္ခဲ့တယ္။ ေကာ္ဖီကုိလည္း စိတ္က မျပတ္ႏိုင္ေသးတာမုိ႔ တရက္ ကေလးပစၥည္းေတြေရာင္းတဲ့ဆုိင္ မွာ ကိုယ္၀န္ေဆာင္သည္ေတြအတြက္ Nescafe ကေန Caffeine-Less ေကာ္ဖီ ေရာင္းတာ ေတြ႕လုိ႔ ၀ယ္လာျဖစ္ခဲ့ပါတယ္။ Caffeine-Less ေကာ္ဖီဆုိတာ ဘယ္လုိ အရသာမွန္း မသိေတာ့ အဲဒီေကာ္ဖီကို ေသာက္လိုက္ရင္ ရုိးရုိး ေကာ္ဖီေသာက္ရသလုိပဲ အာသာေျပသြားမယ္၊ အရသာ ရွိမွာပဲလို႔ ထင္ခဲ့မိတယ္။ တံဆိပ္ကလည္း Nescafe ဆုိေတာ့ သိပ္ေတာ့ မညံ့ေလာက္ပါဘူး ဆုိျပီး ေတြးမိတာလည္း ပါတာေပါ့ေလ။ တကယ္တမ္း ေသာက္ၾကည့္ေတာ့ အဲဒီ ေကာ္ဖီက ဘာအရသာမွ မရွိဘူးပဲ။ ဟုတ္ေတာ့လည္း ဟုတ္ပါတယ္ေလ။ Caffeine-Less ဆုိမွေတာ့ တကယ့္ ေကာ္ဖီ လုိ ဘယ္အရသာ ရွိႏိုင္ပါ့မလဲ။ ေစ်းၾကီးၾကီး ၀ယ္လာျပီး အခုေတာ့ ကုိယ္ဘာသာကုိယ္ပဲ ႏွေျမာျပီး က်ိတ္မွိတ္ ေသာက္ေနရတယ္။ အမ်ိဳးသားကုိ ျမည္းၾကည့္ပါလား ဆုိျပီး တုိက္လုိက္တာ သူကေတာ့ မ်က္ႏွာၾကီး ႐ႈံ႕မဲ့ျပီး "awful" တဲ့ေလ။ ျပီးေတာ့ေျပာေသးတယ္။ ဒီေလာက္ အရသာမရွိတဲ့ ေကာ္ဖီ ကုိ မေသာက္ပါနဲ႔လားတဲ့။<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuSAQzW_vHs2oUucFCmrUcgmuQjaCMmbEzqs-1HtCvQitf7PqwvF0wjXk-Q2FvbAA3Rv7Qk45uTtCa5i8rAvxtGcjyBMEYkVLmgycgsPB2jgG5yK-nkqzKYwyZEw0m_DuoTqP8bs_8t3M/s1600-h/Coffee3.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 200px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuSAQzW_vHs2oUucFCmrUcgmuQjaCMmbEzqs-1HtCvQitf7PqwvF0wjXk-Q2FvbAA3Rv7Qk45uTtCa5i8rAvxtGcjyBMEYkVLmgycgsPB2jgG5yK-nkqzKYwyZEw0m_DuoTqP8bs_8t3M/s200/Coffee3.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5412134450839779090" border="0" /></a><br /></div><br /><div style="text-align: center;">*****<br /></div><br /><div style="text-align: justify;">ကိုယ္၀န္စရွိကတည္းက ေသာက္ေနက် ေကာ္ဖီကုိ မေသာက္ျဖစ္ေတာ့တာ အခုထိပဲ ဆုိပါေတာ့။ တခါတေလေတာ့လည္း ေသာက္ခ်င္လြန္းလုိ႔ အမ်ိဳးသားအတြက္ အိမ္မွာေဖ်ာ္ေပးရင္း ၁ စြန္း ၂ စြန္း ျမည္းတယ္လုိ႔ အမည္ခံျပီး နည္းနည္း တုိ႔မိလိုက္ေသးတယ္။ ၁ စြန္း ၂ စြန္းထက္ေတာ့ ပုိျပီး မေသာက္ရဲပါဘူး။ သမီးေလး ေမြးျပီးသြားရင္လည္း ေကာ္ဖီေသာက္လုိ႔ရမယ္မထင္ဘူး။ ေသခ်ာတာက သမီးေလး အေမႏုိ႔ကုိ မစုိ႔ေတာ့တဲ့ အခ်ိန္မွ ေကာ္ဖီျပန္ေသာက္ျဖစ္မယ္ထင္ပါရဲ႕။<br /><br /><br />ဒီဇင္ဘာ ၀၆၊ ၂၀၀၉။<br /></div>nu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.com28tag:blogger.com,1999:blog-6581252627217942658.post-85012670978054915362009-11-22T22:10:00.000-08:002009-11-22T23:12:10.804-08:00Momiji Season - 2009<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrTvC1LM8L6VCsQGoZlrt-sucadEQwaju17weUFWto1m8_NWjqmx9iSd5qUlejG_6e3q5vXK2ZtvLpH8AD7fhUB8P-pucsXrQ2Nq5QlMHtjYpJy3YwIPjz8tVJyEDrES2oFUx0JONfmEw/s1600/1.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrTvC1LM8L6VCsQGoZlrt-sucadEQwaju17weUFWto1m8_NWjqmx9iSd5qUlejG_6e3q5vXK2ZtvLpH8AD7fhUB8P-pucsXrQ2Nq5QlMHtjYpJy3YwIPjz8tVJyEDrES2oFUx0JONfmEw/s200/1.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5407179966408090082" border="0" /></a><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);">Tofukuji Temple (ဓာတ္ပုံကုိ အင္တာနက္မွ ယူပါတယ္။)</span><br /><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ႏုိ၀င္ဘာလ ကုန္ခါနီးျပီဆုိေတာ့ ရာသီဥတုက ေအးလာပါျပီ။ အခုရက္အတြင္း ပုိေတာင္ ေအးလာေသးတယ္။ ႏုိ၀င္ဘာ လဆန္းတုန္းက 20 C ေလာက္ ရွိေပမယ့္ အခုတေလာေတာ့ 11, 12 C ေလာက္ပဲ ရွိေတာ့တယ္။ ရာသီဥတု ေအးလာျပီဆုိရင္ Momiji အရြက္ေတြ အေရာင္ေျပာင္းတာမုိ႔ ပိတ္ရက္မွာ သြားၾကည့္မယ္ဆုိျပီး ရုံးက သူငယ္ခ်င္းေတြနဲ႔ လြန္ခဲ့တဲ့ တပတ္ေက်ာ္ေက်ာ္ေလာက္ကတည္းက တုိင္ပင္ထားခဲ့ၾကတယ္။ ဒါေၾကာင့္ ျပီးခဲ့တဲ့ စေနေန႔က Kyoto ၀န္းက်င္ကုိ သြားျဖစ္ခဲ့ပါတယ္္။</span><br /><br /><div style="text-align: center;">*****<br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /><a href="http://sakura-myanmar.blogspot.com/2007/11/momiji-festival.html">အရင္ပုိ႔စ္</a>တုန္းက ေျပာခဲ့သလုိပါပဲ အရြက္ အေရာင္ေျပာင္းခ်ိန္ (Momiji Season) ဆုိရင္ က်မတုိ႔ ဘက္မွာေတာ့ Kyoto ၀န္းက်င္တ၀ုိက္က အလွဆုံးပါ။ ဒါေၾကာင့္ ဒီလုိခ်ိန္ဆုိ Kyoto ကုိ လာၾကတဲ့သူေတြ မနည္းလွပါဘူး။ ရထားတြဲတုိင္း လူအျပည့္ပါသလုိ Kyoto က ေနရာေတာ္ေတာ္မ်ားမ်ားမွာလည္း လူတုိးမေပါက္ေအာင္ပါပဲ။ က်မတုိ႔ကေတာ့ အုဂ်ိ (Uji - 宇治) မွာ ရွိတဲ့ ဗ်ိဳဒုိအင္း (Byodo-In Temple - 平等院) နဲ႔ Kyoto မွာ ရွိတဲ့ တုိးဖုခုဂ်ိ (Toufukuji Temple -東福寺 ) ကုိ ေရာက္ျဖစ္ခဲ့ပါတယ္။</span><br /><div style="text-align: justify;"><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">Osaka ကေန Kyoto ကုိ သြားမယ္ဆုိ သြားလုိ႔ရတဲ့ ရထားလုိင္းေတြ အမ်ားၾကီးပဲ။ ဒါေပမယ့္ က်မတုိ႔ သြားမယ့္ ေနရာနဲ႔ သင့္ေတာ္တာက ေကးဟန္း (Keihan-京阪) ရထားလုိင္းပါ။ Keihan ရထားလုိင္းက တျခား ရထားလိုင္းေတြထက္ စာရင္ ေစ်းလည္း သက္သာပါတယ္။ ဒီအခ်ိန္က Momiji ရာသီ ဆုိေတာ့ ရထားလိုင္းေတြကလည္း ေနရာအလိုက္ 1 day ticket ေတြ အျပိဳင္အဆုိင္ ေရာင္းၾကတယ္။ လက္မွတ္ေစ်း ကေတာ့ ေနရာေပၚမူတည္ျပီး အမ်ိဳးမ်ိဳးပါပဲ။ အနည္းဆုံး ယန္း ၁ ေထာင္ ေက်ာ္ေတာ့ ေပးရပါတယ္။ 1 day ticket ၀ယ္ျပီး ရထားလုိင္းက သတ္မွတ္ေပးထားတဲ့ ေနရာေတာ္ေတာ္မ်ားမ်ား သြားႏုိင္မယ္ဆုိရင္ေတာ့ သြားရတာ တကယ္ တန္ တယ္။ က်မတုိ႔ကေတာ့ ရုိးရုိးလက္မွတ္ပဲ ၀ယ္ျပီး သြားျဖစ္ခဲ့တယ္။</span><br /></div></div></div><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4WXbioldTaO7BrtUrsuUa5lnMMnoTOYbA7xSitKjIpp-obP7ZbXh9lsORmtYW5l2ZuFysm8Wf0WK_MHJMSJWPvN4RXy1sY1LFrGp19PONa6-i8h9gZUp_Zcv_uwULAtxT29Sys8h_wpA/s1600/ByodoinTemple1.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4WXbioldTaO7BrtUrsuUa5lnMMnoTOYbA7xSitKjIpp-obP7ZbXh9lsORmtYW5l2ZuFysm8Wf0WK_MHJMSJWPvN4RXy1sY1LFrGp19PONa6-i8h9gZUp_Zcv_uwULAtxT29Sys8h_wpA/s200/ByodoinTemple1.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5407179842686898514" border="0" /></a><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);">Byodo-in Temple</span><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">Osaka ကေန Uji အထိ အျမန္ရထားစီးမယ္ဆုိ မိနစ္ ၄၀ ေလာက္ၾကာျပီး ၾကားထဲမွာ ရထားတစ္ခါ ေျပာင္းစီးရေသးတယ္။ ခရီးတစ္ေခါက္ကုိ ယန္း ၄၀၀ ေပးရပါတယ္။ Uji ေရာက္ေရာက္ခ်င္း နာမည္ၾကီးတဲ့ Byodo-In Temple ကုိပဲ အရင္ဆုံး သြားျဖစ္ခဲ့တယ္။ ဘုရားေက်ာင္းက Uji ဘူတာကေနဆုိ ၁၀ မိနစ္၊ ၁၅ မိနစ္ေလာက္ လမ္းေလွ်ာက္ရပါတယ္။ Uji ၀န္းက်င္မွာ Momiji ရြက္ေတြ အေရာင္ေျပာင္းတာ အလွဆုံး အခ်ိန္က ႏုိ၀င္ဘာ လကုန္ခါနီးကေန ဒီဇင္ဘာလဆန္းလုိ႔ အင္တာနက္ Website တခ်ိဳ႕က ေျပာထားေပမယ့့္ က်မတုိ႔ သြားေတာ့ အရြက္ေတြ အေရာင္ေျပာင္းတာ အရမ္းနညး္ပါေသးတယ္။ ဘုရားေက်ာင္း၀င္းထဲမွာေတာ့ အရြက္နီေနတဲ့ အပင္နည္းနည္းပဲ ေတြ႕ခဲ့ရတယ္။ ေန႔လည္ ၁ နာရီေလာက္က်ေတာ့ ဘုရားေက်ာင္းနားမွာပဲ ေန႔လည္စာ စားျပီး Toufukuji Temple ကုိ ခရီးဆက္ျဖစ္ခဲ့ပါတယ္။</span><br /></div><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5Zkp9gz_4B3AnJx32rLdfD6mm1YiS78LF_qAMFBIVgNSTz5c_W2tDtzwK7Z082wdPQPhPeCNMtlhqYC6Z3Zjsqy565hlS0-RkvagjB-YJp8y_KJHw_bO05oPi-KqRFeRYZue3t125l3g/s1600/Tofukuji1.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5Zkp9gz_4B3AnJx32rLdfD6mm1YiS78LF_qAMFBIVgNSTz5c_W2tDtzwK7Z082wdPQPhPeCNMtlhqYC6Z3Zjsqy565hlS0-RkvagjB-YJp8y_KJHw_bO05oPi-KqRFeRYZue3t125l3g/s200/Tofukuji1.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5407179830430392498" border="0" /></a><br /><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">Toufukuji Temple ကလည္း Keihan ရထားလိုင္းေပၚမွာပဲ ရွိျပီး Tofukuji ဘူတာမွာ ဆင္းရပါတယ္။ Uji ဘူတာကေန စီးတာမုိ႔ </span><span style="font-family:Zawgyi-One;">ရထားခက </span><span style="font-family:Zawgyi-One;">ယန္း ၃၀၀ ေပးရတယ္။ ဘူတာကေန ဘုရားေက်ာင္း ရွိတဲ့ေနရာကုိ ၁၅ မိနစ္ေလာက္ လမ္းေလွ်ာက္ရပါတယ္။ Tofukuji ဘူတာေရာက္တာနဲ႔ မ်ားျပားလွတဲ့ လူအုပ္ၾကီးကုိ အရင္ဆုံး စျမင္လိုက္တာပါပဲ။ အဲဒီလုိ လူအုပ္ၾကီးျမင္လိုက္ရေတာ့ ဒီ Temple မွာ Momiji အရြက္ေတြ အေရာင္ေျပာင္းတာပုိမ်ားဖုိ႔က ေသခ်ာသေလာက္ပါပဲ။ ေနာက္ျပီး ဘူတာကေန ဘုရားေက်ာင္းကုိ ဘယ္လုိ သြားရမလဲဆုိတာ ဘယ္သူ႕မွ ေမးေနစရာ မလုိပါဘူး။ ေရွ႕ကသြားေနတဲ့ လူအုပ္ၾကီးေနာက္ကေန တေျဖးေျဖးခ်င္း လိုက္သြားလိုက္ယုံပါပဲ။ ဘုရားေက်ာင္း စ၀င္ကတည္း အရြက္နီေနတဲ့ Momiji အပင္ေတြ ကုိ ေတြ႕လိုက္ရတယ္။ ဘုရားေက်ာင္း၀န္းထဲမွာ ရွိတဲ့ အပင္တုိင္းလိုလုိ အေရာင္ေျပာငး္ေနတာမုိ႔ ျမင္ရတဲ့ ရႈခင္းက အရမ္းလွပါတယ္။ ဒါေၾကာင့္ ရႈခင္းေကာင္းတဲ့ေနရာမွာဆုိရင္ လူတုိင္းက ဓာတ္ပုံရိုက္ ေနၾကတာ၊ ေရွ႕ကုိ ေတာ္ေတာ္နဲ႔ ခရီးဆက္လုိ႔မရပါဘူး။ က်မတုိ႔လည္း ေန အလင္းေရာင္ ရွိတုန္း Momiji အပင္ေတြ ရွိတဲ့ ေနရာကုိပဲ အဓိကထား ေလွ်ာက္ၾကည့္ျပီး ဓာတ္ပုံရိုက္ျဖစ္ခဲ့တယ္။ ဘုရားေက်ာင္းထဲေတာင္ ေနရာစုံေအာင္ မေရာက္ျဖစ္လိုက္ေတာ့ပါဘူး။ ညေန ၄ နာရီေက်ာ္ေက်ာ္ေလာက္က်ေတာ့ ေမွာင္စ ျပဳလာတာနဲ႔ ဘုရားေက်ာင္းကေန ျပန္ထြက္ခဲ့ၾကေတာ့တယ္။</span><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnD7T6m6mt4StBbJEPNNMxWo4MAC9qZqPTmOOvSwidFaIjInvgQXHFTAEyEVtiVTvB_f985cdk27Ikooe_0lZCjZlohPFrscVBrKIB0JW46oRYbqAofou6fzpfTqgKANqZxRT6wpCx1ys/s1600/2.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnD7T6m6mt4StBbJEPNNMxWo4MAC9qZqPTmOOvSwidFaIjInvgQXHFTAEyEVtiVTvB_f985cdk27Ikooe_0lZCjZlohPFrscVBrKIB0JW46oRYbqAofou6fzpfTqgKANqZxRT6wpCx1ys/s200/2.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5407179854328561746" border="0" /></a><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;"><span style="color: rgb(204, 0, 0);">Tofukuji Temple (ဓာတ္ပုံကုိ အင္တာနက္မွ ယူပါတယ္။)</span><br /><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">က်မလည္း အရြက္ေတြ အေရာင္ေျပာင္းတာကုိ ၾကည့္ခ်င္လုိ႔ သြားသာ သြားရတယ္ လူအရမ္းမ်ားေတာ့ စိတ္ညစ္ရသလုိ ဓာတ္ပုံရိုက္လုိ႔လည္း မေကာင္းဘူး။ ေနာက္ျပီး တုိးေ၀ွ႕ေနရတာနဲ႔ ဟုိလူက တုိက္သြားလိုက္ ဒီလူက တုိက္သြားလိုက္နဲ႕ လူက ပုိပင္ပန္းသလုိ ခံစားရတယ္။ ရထားစီးရင္လည္း ထုိင္စရာ ေနရာက အလြယ္တကူ မရျပန္ဘူးေလ။ အျမန္ရထားေတြဆုိ မတ္တပ္ရပ္ဖုိ႔ေတာင္ အႏုိင္ႏုိင္၊ တြဲတုိင္း လူျပည့္သိပ္က်ပ္ေနတာပဲ။ ဒါေၾကာင့္ Osaka ျပန္ေတာ့ လူသိပ္မက်ပ္တဲ့ Local ရထားစီးျပီးပဲ ျပန္လာခဲ့လိုက္ေတာ့တယ္။ က်မ ကုိယ္တုိင္ကလည္း ကုိယ္၀န္နဲ႔ဆုိေတာ့ ထုိင္မစီးရရင္ အဆင္မေျပဘူးေလ။ အဲဒါဆုိေတာ့ အျမန္ရထားနဲ႔ မိနစ္ ၄၀ ေလာက္ စီးရမယ့္ ခရီးကုိ Local ရထား နဲ႔ ၁ နာရီ ခြဲ နီးပါး စီးလိုက္ရတာေပါ့။ </span><br /><br /><div style="text-align: center;">*****<br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ဘာပဲျဖစ္ျဖစ္ တစ္ႏွစ္မွ တစ္ခါ အပင္ေတြ အေရာင္ေျပာင္းတာ ၾကည့္ရတာမုိ႔ သြားရတာ တန္ပါတယ္ လုိ႔ ကုိယ့္ကုိကုိယ္ အားေပးရင္း ျပန္လာျပီးကတည္းက အနားယူေနရတာ အခုခ်ိန္ထိပဲဆုိပါေတာ့။ ဒီေန႔လည္း အစုိးရ ရုံးပိတ္ရက္မုိ႔ ေတာ္ပါေသးတယ္။ </span><br /><br /></div></div></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNjKM8CpJTRdfRECfEW_G2ZTutgIA5hm8yGl-0H2VI9GYmbnmYYpZMV5yUVIU3xZHO2IxzbgBpi_Fb6WEWWw4jBUN7eBKfzE8P5khGqkzyKo5e2pcKrOjj0UV0fF0YsyfY3Wf3D5S1xHE/s1600/Tofukuji2.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNjKM8CpJTRdfRECfEW_G2ZTutgIA5hm8yGl-0H2VI9GYmbnmYYpZMV5yUVIU3xZHO2IxzbgBpi_Fb6WEWWw4jBUN7eBKfzE8P5khGqkzyKo5e2pcKrOjj0UV0fF0YsyfY3Wf3D5S1xHE/s200/Tofukuji2.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5407179433210571458" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpvdaWTOQEZOb1b-nwXXgg8OlGD8DC98GYpFq8sBSxdJRbueoixXI5pmjBdaWtLsPkG4pPO1VZnWV34VynVymIsnrD4lk7YvJgxWA-Yy939iN2ZToGQdcKdPHL8y1AkLE1Ud930ejRnD4/s1600/Tofukuji3.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpvdaWTOQEZOb1b-nwXXgg8OlGD8DC98GYpFq8sBSxdJRbueoixXI5pmjBdaWtLsPkG4pPO1VZnWV34VynVymIsnrD4lk7YvJgxWA-Yy939iN2ZToGQdcKdPHL8y1AkLE1Ud930ejRnD4/s200/Tofukuji3.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5407179426713393474" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwHQMUr5bg0CYIFYjgD389y4d9VNni2zDdCUKK5k2eK_EicR6YLx3hPc9LZiXibTbnnJhRhoQHRoc3xXqtV6jD7GbXv4et8XOiW3QI9aAyRlM958uiTonGNNH0qqaCOiroWvA8K8W1D4c/s1600/Tofukuji4.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwHQMUr5bg0CYIFYjgD389y4d9VNni2zDdCUKK5k2eK_EicR6YLx3hPc9LZiXibTbnnJhRhoQHRoc3xXqtV6jD7GbXv4et8XOiW3QI9aAyRlM958uiTonGNNH0qqaCOiroWvA8K8W1D4c/s200/Tofukuji4.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5407179421507967314" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiossCM6PYS1q51DqvnTALRCItYVESz9nztYYHfi-dlw3IG1cW_b0DIniKIPbGRMzmRr0acwWu5fjfQYAM83tDo-RhkHcCZkUIpJZmfoyGrtOLl8dgmJ6sCzjRR3eSJ_tI6mJpRFJAxhtM/s1600/Tofukuji5.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiossCM6PYS1q51DqvnTALRCItYVESz9nztYYHfi-dlw3IG1cW_b0DIniKIPbGRMzmRr0acwWu5fjfQYAM83tDo-RhkHcCZkUIpJZmfoyGrtOLl8dgmJ6sCzjRR3eSJ_tI6mJpRFJAxhtM/s200/Tofukuji5.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5407179419441696370" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHmSZqOJ1NyN7HVp8teFKK-4XJL23Vf_MuVB1VYeR7bFHTaZFrPclDs7BDi8EyWohFAk3_dMSkVmRUGJ6_c98jkSV_pDsIeRtaMUDJ44xaTMTPaxtshboFMfUOQhIS980Sy7u5z7zq07o/s1600/Tofukuji6.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHmSZqOJ1NyN7HVp8teFKK-4XJL23Vf_MuVB1VYeR7bFHTaZFrPclDs7BDi8EyWohFAk3_dMSkVmRUGJ6_c98jkSV_pDsIeRtaMUDJ44xaTMTPaxtshboFMfUOQhIS980Sy7u5z7zq07o/s200/Tofukuji6.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5407179409115328114" border="0" /></a><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">Tofukuji Temple မွာ ရုိက္ယူလာတဲ့ ပုံတခ်ိဳ႕ပါ။ </span>ကင္မရာက သိပ္မေကာင္းတာမုိ႔ ဓာတ္ပုံေတြက အလင္းေရာင္ မေကာင္းလွဘူး။<br /><br />ႏုိ၀င္ဘာ ၂၃၊ ၂၀၀၉။<br /></div>nu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-6581252627217942658.post-32185629582821427762009-11-08T02:08:00.000-08:002010-10-08T10:30:32.821-07:00Flower Arrangement - June 16, 2009<div style="text-align: justify;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRngkVW0-jHYE9DoOfoeYwyuTzdbq6OGvpEkABBhnk1PAoeYIfTI015dIT4eUs6CgM4dv1Z6VjHsSkTTzEmdHWu5Gc8VhpqzcgC4dBWBCmPa58GGDCB1KUM2IcdTT_e_oZlMoEZXxU1oU/s1600-h/Mine2.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 186px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRngkVW0-jHYE9DoOfoeYwyuTzdbq6OGvpEkABBhnk1PAoeYIfTI015dIT4eUs6CgM4dv1Z6VjHsSkTTzEmdHWu5Gc8VhpqzcgC4dBWBCmPa58GGDCB1KUM2IcdTT_e_oZlMoEZXxU1oU/s200/Mine2.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5401674398895174642" border="0" /></a><br />ပန္းအလွျပင္တဲ့ ပုိ႔စ္ေတြေတာင္ Blog မွာ မတင္ျဖစ္တာ ၾကာပါျပီ။ စာမေရးျဖစ္တဲ့ အခ်ိန္အတြင္း ရုံးမွာ ပန္းအလွျပင္တာ ၂ ၾကိမ္ လုပ္ျဖစ္ခဲ့တယ္။ ဇြန္ လ မွာ တစ္ခါနဲ႔ စက္တင္ဘာလမွာ တစ္ခါပါ။ အခုမွ ဓာတ္ပုံေတြ ျပန္ၾကည့္ျဖစ္ျပီး Blog မွာတင္ဖုိ႔ သတိရမိတယ္။ ဒါေၾကာင့္ ဇြန္လ ၁၆ ရက္တုန္းက လုပ္ခဲ့တဲ့ ပန္းအလွျပင္ထားတာ ကုိ အရင္ တင္ေပးလိုက္ပါတယ္။<br /></div><br /><div style="text-align: justify;">ဇြန္လ ၁၆ ရက္ေန႔မွာ လုပ္တဲ့ ပန္းအလွျပင္ပြဲက ရုံးအေနနဲ႔ေတာ့ အၾကိမ္ ၃၀ ေျမာက္ျဖစ္ျပီး က်မအတြက္ေတာ့ ၈ ၾကိမ္ေျမာက္ပါ၀င္ခဲ့တာပါ။ ဒီတစ္ခါ ပန္းအလွျပင္တာ က Summer Floral Arrangement <span style="font-size:100%;">(春のアレンジ)</span> အေနနဲ႔ ေဆးစိမ္ထားတဲ့ပန္းေတြ (Preserved Flowers) နဲ႔ ျပင္ခဲ့ၾကတာ။ ပါ၀င္တဲ့ ပန္းေတြက ပုံမွာ ျပထားသလုိပါပဲ။ ႏွင္းဆီပန္း၊ သစ္ခြပန္း၊ <a style="color: rgb(0, 0, 153);" href="http://sakura-myanmar.blogspot.com/2008/06/flowers-in-japan.html">Ajisai (Hydrangea)</a> ပန္းေျခာက္ ၁ ခက္၊ သစ္ရြက္ေျခာက္ ၁ ခက္၊ ေဖာ့တုံး (Oasis Foam) ၁ တုံး၊ ဖန္ပန္းအုိး နဲ႔ ပန္းအုိးေဘးမွာ အလွထည့္ဖုိ႔ ေက်ာက္စရစ္ေသးေသးေလး (Color Sand) ေတြ ပါ။<br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8vFzVyVlUTNR6dnK-y_2RPabJ98CcCSGF_DNElfRNCpzB0Qx9-ihYl0po-E9VGbJWRwQeYgzcSmuIYD-qjAkejKsfmu55cbcnCXpwafD1HVSl7PZOR2MXL2oufN7Z53Hp8iHJVFhWua8/s1600-h/Step1.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 133px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8vFzVyVlUTNR6dnK-y_2RPabJ98CcCSGF_DNElfRNCpzB0Qx9-ihYl0po-E9VGbJWRwQeYgzcSmuIYD-qjAkejKsfmu55cbcnCXpwafD1HVSl7PZOR2MXL2oufN7Z53Hp8iHJVFhWua8/s200/Step1.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5401686087023442786" border="0" /></a><br /><span style="font-size:100%;"><span style="color: rgb(0, 102, 0);">ပုံ(၁) ပန္းျပင္ဖုိ႔ ပါ၀င္တဲ့ ပစၥည္းေတြပါ။</span></span><br /><div style="text-align: justify;"><br />စစခ်င္း ေဖာ့တုံးကုိ စကၠဴနဲ႔ ပတ္ျပီး ဖန္ပန္းအုိးထဲ ထည့္ပါတယ္။ ျပီးရင္ ပန္းအုိးနဲ႔ ေဖာ့တုံးရဲ႕ လြတ္ေနတဲ့ ေဘးပတ္လည္ ေနရာေတြမွာ Color Sand ကုိအစိမ္းတစ္ရစ္၊ အျဖဴတစ္ရစ္ျဖစ္ေအာင္ စိတ္ရွည္ရွည္ နဲ႔ ထည့္ယူရပါတယ္။ ပန္းျပင္တာ မၾကာေပမယ့္ Color Sand ကုိ ပန္းအုိးထဲ ျဖည့္တာ အခ်ိန္အရမ္းၾကာပါတယ္။ Color Sand ကုိ စကၠဴကန္ေတာ့ထဲ အရင္ ထည့္ျပီးမွ ပန္းအုိး ေဘးပတ္လည္ နည္းနည္းခ်င္းစီ လိုက္ညွိျပီး ျပင္ရတာေရာ၊ ေက်ာက္တုံး ေသးေသးေလးေတြ ေဘးကုိ လွ်ံထြက္ကုန္မွာ စုိးရိမ္တာေရာနဲ႔ အခ်ိန္ေတာ္ေတာ္ေပးလိုက္ရတယ္။<br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi68kyQOY5gI-3aqz_R9QDF0jcQyM6MopRYzE_nLi564HuhPMcLs93P46PobuHhRlEaX2HYZwT-PKOZy_5dhQ2VmJh1rk21tTfpl43uF5_2KaQnwvXj9iV-lSe_tfpQLZ1c_GGWguhsPvk/s1600-h/Step2.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 133px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi68kyQOY5gI-3aqz_R9QDF0jcQyM6MopRYzE_nLi564HuhPMcLs93P46PobuHhRlEaX2HYZwT-PKOZy_5dhQ2VmJh1rk21tTfpl43uF5_2KaQnwvXj9iV-lSe_tfpQLZ1c_GGWguhsPvk/s200/Step2.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5401686084622551634" border="0" /></a><br /><span style="font-size:100%;"><span style="color: rgb(0, 102, 0);">ပုံ(၂) ပန္းအုိးနဲ႔ ေဖာ့တုံး ေဘးပတ္လည္ကုိ color sand ျဖည့္ထားျပီးသား ပန္းအုိးပါ။</span></span><br /></div><br /><div style="text-align: justify;">ဒီတစ္ခါက ပန္းအေျခာက္ေတြနဲ႔ ျပင္တာဆုိေတာ့ ပန္းေတြကုိ လုိသလုိ ျဖတ္၊ ေဖာ့တုံးမွာ စုိက္လုိ႔ရေအာင္ နန္းၾကိဳးနဲ႔ ျပန္တြယ္ရပါတယ္။ ျပီးမွ နန္းၾကိဳးမေပၚေအာင္ ေနာက္ဆုံးမွာ စကၠဴတိပ္နဲ႔ လိုက္ပတ္ရတယ္။ ပန္းအေျခာက္ေတြနဲ႔ လုပ္တုိင္းမွာ အဲဒီအဆင့္က အျမဲတမ္းပါပါတယ္။ ဒါေၾကာင့္ စစခ်င္း Ajisai ပန္းေျခာက္ေတြကုိ လုိသေလာက္ ျဖတ္ယူျပီးေတာ့ နန္းၾကိဳးမွ်င္နဲ႔ တြယ္၊ ျပီးေတာ့မွ အေပၚက စကၠဴတိပ္နဲ႔ ကပ္ပါတယ္။ ႏွင္းဆီပန္းကေတာ့ အရုိးတံမာလုိ႔ နန္းၾကိဳးနဲ႔ တြယ္စရာ မလုိေပမယ့္ သစ္ခြပန္းရဲ႕ အရုိးတံက ေပ်ာ့ေတာ့ နန္းၾကိဳးနဲ႔ တြယ္ရပါတယ္။ အားလုံး လုပ္ျပီးသြားေတာ့ အခုလုိ ပုံေလး ရလာတာပါပဲ။<br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhi0P0PO2vyxfSjXIXeZSeBRPqMEOTCUkjvyxgKSGNqkyfxM_5rXNgU6EdOc7Er-rRKb5b-k_swsWnZGUx7K1GqnFKhfhCH5tSwebOcZQGVBTiokz3Z92cR-fVtRq-D6Z7QlEa6DbIsvB8/s1600-h/Step3.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 133px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhi0P0PO2vyxfSjXIXeZSeBRPqMEOTCUkjvyxgKSGNqkyfxM_5rXNgU6EdOc7Er-rRKb5b-k_swsWnZGUx7K1GqnFKhfhCH5tSwebOcZQGVBTiokz3Z92cR-fVtRq-D6Z7QlEa6DbIsvB8/s200/Step3.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5401675200859067426" border="0" /></a><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"><span style="color: rgb(0, 102, 0);">ပုံ(၃) Ajisai ပန္းနဲ႔ သစ္ခြပန္းကုိ နန္းၾကိဳးနဲ႔ တြယ္ျပီး စကၠဴကပ္ထားတာပါ။</span></span><br /><br />ပန္းေတြအားလုံး အဆင္သင့္ျဖစ္ျပီဆုိမွ ပန္းအုိးထဲမွာ ေနရာခ်ျပီး ထုိးစုိက္လိုက္တာပါ။ ႏွင္းဆီပန္း အစိမ္းေရာင္ အပြင့္ၾကီး ၃ ပြင့္ကုိ အဓိက ထားျပီး ေဘးက အေရာင္ေဖ်ာ့ေဖ်ာ့ ႏွင္းဆီနဲ႔ သစ္ခြပန္းကုိ သင့္ေတာ္သလုိ လိုက္ျဖည့္ထုိးလိုက္တာ။ ေနာက္ဆုံးမွ သစ္ရြက္အစိမ္းေလးေတြကုိ လုိသလုိ ညွပ္ယူျပီး ေဘးကေန ရံထားလိုက္တာပါ။<br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOtKLBabNEyMXKPvGGAqa3sm1SPnXgHfbhIfnPOTC2kRKc75VpGc6-dEgEbYxK7i3rBV_jQOTgozaoYuS0jld53RZ9WMfRqnz4M_2ZYCqot7fURpDvWEfHH-Wzmb8n_tW_b3gd07zCNdw/s1600-h/Step4.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 133px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOtKLBabNEyMXKPvGGAqa3sm1SPnXgHfbhIfnPOTC2kRKc75VpGc6-dEgEbYxK7i3rBV_jQOTgozaoYuS0jld53RZ9WMfRqnz4M_2ZYCqot7fURpDvWEfHH-Wzmb8n_tW_b3gd07zCNdw/s200/Step4.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5401675193626309026" border="0" /></a><br /><span style="font-size:100%;"><span style="color: rgb(0, 102, 0);">ပုံ(၄) ႏွင္းဆီပန္းနဲ႔ သစ္ခြပန္းေတြကုိ သင့္ေတာ္သလုိ ေနရာခ်ျပီး ပန္းအုိးထဲ ထုိးစိုက္ပါတယ္။</span></span><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHEWv4iGHKHUhKUhe9MUFVGJ5yu0MqAcXwXoDfBHpe3ogAElEu0qd0FVP5j2Pr5AJNY_626Bu-kNaMHuPMEOMoIa3_AFy3Iz4GR0vL3BoKBrI_lCUak77h1pA1PkHdhqj6EJUzXGiRJo8/s1600-h/Step5.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 133px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHEWv4iGHKHUhKUhe9MUFVGJ5yu0MqAcXwXoDfBHpe3ogAElEu0qd0FVP5j2Pr5AJNY_626Bu-kNaMHuPMEOMoIa3_AFy3Iz4GR0vL3BoKBrI_lCUak77h1pA1PkHdhqj6EJUzXGiRJo8/s200/Step5.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5401675192587802674" border="0" /></a><br /><span style="color: rgb(0, 102, 0);">ပုံ(၅) ေနာက္ဆုံးမွာ သစ္ရြက္ေျခာက္အခက္ေတြကုိ လုိသလုိ ျဖတ္ယူျပီး ေဘးက ရံထား လိုက္တာပါ။</span><br /><br /><div style="text-align: justify;">ပန္းေတြကုိ ကုိယ့္စိတ္ကူးနဲ႔ ကုိယ္ ျပင္ယူၾကတာဆုိေတာ့ တစ္ေယာက္နဲ႔ တစ္ေယာက္ ပုံစံခ်င္း မတူဘူးေပါ့။ ဒီေအာက္က ပန္းအုိးက က်မ ျပင္ယူထားတာပါ။ သူမ်ားေတြ ျပင္ထားတဲ့ ပန္းအုိးေတြကုိလည္း နမူနာ ၾကည့္လုိ႔ရေအာင္ တင္ေပးလိုက္ပါတယ္။<br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnpYaaYbVvFEnESUUetkHNVzFHT_hxbpsvthQ_vfjSiKO-4wYUKh4mZAO5McV7Ow_KVxu4okgZh_4D66ZPMHjSj8swtnsYmszhvfoZtT2TT2L6B3srAgdVTJWvbKGwBeu_mnhSy1Jfb-E/s1600-h/Mine1.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 164px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnpYaaYbVvFEnESUUetkHNVzFHT_hxbpsvthQ_vfjSiKO-4wYUKh4mZAO5McV7Ow_KVxu4okgZh_4D66ZPMHjSj8swtnsYmszhvfoZtT2TT2L6B3srAgdVTJWvbKGwBeu_mnhSy1Jfb-E/s200/Mine1.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5401674328451043362" border="0" /></a><br /><span style="color: rgb(0, 102, 0);font-size:100%;" >ပုံ(၆) ဒီပုံက က်မ ျပင္ထားတဲ့ ပန္းအုိးပါ။</span><br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwUFHsnU9QZ4QxkdlpvzR_mja23FXw1uT3nOzY634SbXU41Izqdc1c-CzmLwf6IBPilZPbZO2_f1ht5BGMjCqhHTCWMfckVZ1350ZSxGqkvPZYe0VMqysj2OmoVuNC0MEb58NmdfmaHb8/s1600-h/Flower1.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 138px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwUFHsnU9QZ4QxkdlpvzR_mja23FXw1uT3nOzY634SbXU41Izqdc1c-CzmLwf6IBPilZPbZO2_f1ht5BGMjCqhHTCWMfckVZ1350ZSxGqkvPZYe0VMqysj2OmoVuNC0MEb58NmdfmaHb8/s200/Flower1.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5401673430983442098" border="0" /></a><br /><span style="color: rgb(0, 102, 0);">ပုံ(၇-၁)</span><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHoScxWl90Qyw-dbteKXL_99E7YJUrE761egUTyOrTBugTiVuDkBM7Tz05lJ6BrCMG9_SLn_HeRxP9toPCXGWLx1KVKid5I1kdvJfEldFE2m620_SBCFw2B9s_MOibr7T1krEKY9DEsYU/s1600-h/Flower2.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 178px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHoScxWl90Qyw-dbteKXL_99E7YJUrE761egUTyOrTBugTiVuDkBM7Tz05lJ6BrCMG9_SLn_HeRxP9toPCXGWLx1KVKid5I1kdvJfEldFE2m620_SBCFw2B9s_MOibr7T1krEKY9DEsYU/s200/Flower2.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5401673422145002562" border="0" /></a><br /><span style="color: rgb(0, 102, 0);">ပုံ(၇-၂)</span><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjq5gKaMRkE4RP8GYg54JfjDbna8MzsX5ZpK8CNgF4lYeC2ip1TZpIkudHelrDMKLi6jkwTg41Vb9hEgTOwVGKYDwvweGR83T2w_ev5U96hg1NJZYuJqWx_HBcpDHVe2S5Bv8uWeavsoWc/s1600-h/Flower3.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 176px; height: 200px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjq5gKaMRkE4RP8GYg54JfjDbna8MzsX5ZpK8CNgF4lYeC2ip1TZpIkudHelrDMKLi6jkwTg41Vb9hEgTOwVGKYDwvweGR83T2w_ev5U96hg1NJZYuJqWx_HBcpDHVe2S5Bv8uWeavsoWc/s200/Flower3.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5401673416868794962" border="0" /></a><br /><span style="color: rgb(0, 102, 0);">ပုံ(၇-၃)</span><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiaJosMF-LWaj9Fjns-8BT_nbVQzySJMYyFrJtyPyWc8auCtR34ELARyudqvceOvm02mIfmRWjUQ7IrjJwuJOMEZQU1koh3Hhhf2uUvzrjQqi6Isf6pCfORYRbQEzyzUgVpqbsF5quzqY/s1600-h/Flower4.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 182px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiaJosMF-LWaj9Fjns-8BT_nbVQzySJMYyFrJtyPyWc8auCtR34ELARyudqvceOvm02mIfmRWjUQ7IrjJwuJOMEZQU1koh3Hhhf2uUvzrjQqi6Isf6pCfORYRbQEzyzUgVpqbsF5quzqY/s200/Flower4.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5401673412900590930" border="0" /></a><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"><span style="color: rgb(0, 102, 0);">ပုံ(၇-၄) အေပၚက ပန္းပုံေတြက ရုံးက သူငယ္ခ်င္းေတြ ျပင္ထားတဲ့ ပန္းအုိးပုံေတြပါ။ ပန္းျပင္ထားတဲ့ ပုံစံေတြ ၾကည့္လုိ႔ရေအာင္ တင္ေပးလိုက္ပါတယ္။</span></span><br /></div><br /><div style="text-align: justify;">ပန္းပြင့္ေတြကုိ သင့္ေတာ္သလုိ ျပင္ဆင္ျပီး ပန္းအုိးမွာ ထုိးစိုက္တာက အရင္ အေခါက္ေတြတုန္းကလုိပါပဲ။ ထူးထူးျခားျခား မရွိလွဘူးလုိ႔ ထင္မိတယ္။ ဒါေပမယ့္ အခုလုိ ပန္းေတြကုိ သင့္သလုိ အေရာင္ေရြးတာ၊ ပန္းအုိးေပၚမူတည္ျပီး ပန္းေရြးတာ၊ ပန္းအုိးျပင္မယ့္ ဒီဇုိင္းက အစ ဆရာမပဲ စီစဥ္ေပးတာမုိ႔ က်မတုိ႔က ပန္းထုိးစိုက္ဖုိ႔ ေနရာခ်တဲ့ idea ေလးပဲ စဥ္းစားလိုက္ရတာ။ ကုိယ့္ဘာသာ ပန္းအုိး နဲ႔ ပန္း၀ယ္ျပီး ထုိးရမယ္ဆုိရင္ ပန္းအုိးေရြးဖုိ႔တုိ႔၊ သင့္ေတာ္မယ့္ ပန္းအေရာင္ေရြးဖုိ႔က သိပ္မလြယ္ဘူးလုိ႔ ေအာက္ေမ့မိပါေတာ့တယ္။<br /><br />ႏုိ၀င္ဘာ ၈၊ ၂၀၀၉။<br /></div>nu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-6581252627217942658.post-26824099160947643422009-11-01T08:26:00.001-08:002009-11-01T09:06:07.352-08:00၂၀၁၀ ခုနွစ္ + ၂၀<div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;"> <a style="color: rgb(0, 102, 0);" href="http://laynuaye.blogspot.com/2009/06/blog-post.html">မမတန္ခူး</a> က “ေနာင္လာမယ့္ အႏွစ္ႏွစ္ဆယ္” ဆုိျပီး ေရးခုိင္းထားတာ ၾကာလွေနပါျပီ။ အေၾကာင္းေၾကာင္းေတြေၾကာင့္ စာမေရးျဖစ္တာေရာ၊ ဘာအေၾကာင္းေရးရမွန္း မသိျဖစ္ေနတာနဲ႔ ခ်က္ခ်င္း မေရးျဖစ္ခဲ့ဘူး။ အခုေတာ့ အားလုံးအတြက္ သတင္းေကာင္းလည္း ပါးရင္း၊ ေနာင္အႏွစ္ ၂၀ မွာ တကယ္ျဖစ္ခ်င္တဲ့ ဆႏၵုလည္း ရွိလုိ႔ ဒီပုိ႔စ္ကုိ ေရးျဖစ္ပါတယ္။ လြန္ခဲ့တဲ့ ၆ လေလာက္ ကတည္းက တင္ေနတဲ့အေၾကြးလည္း ဆပ္ျပီးသားျဖစ္သြားတာေပါ့ေနာ္ မမတန္ခူးေရ.. :)</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: center;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">*****</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ငယ္ငယ္တုန္းကတည္းက ရည္မွန္းခ်က္ ၾကီးၾကီးမထားတတ္တဲ့အေၾကာင္းကုိ <a href="http://sakura-myanmar.blogspot.com/2008/02/blog-post_05.html">ဒီပုိ႔စ္ေလး</a> မွာ ေရးခဲ့ဖူးပါတယ္။ အဲဒီလုိ ရည္မွန္းခ်က္ ၾကီးၾကီးမထားတတ္တာေၾကာင့္ ၅ ႏွစ္ၾကာရင္ ဘာျဖစ္ရမယ္၊ ေနာက္ ၁၀ ႏွစ္ၾကာရင္ မိသားစု ဘ၀က ဘယ္လုိရွိေနရမယ္ အစရွိသျဖင့္ ကုိယ့္ဘ၀ကုိ ႏွစ္အလုိက္ plan လုပ္တတ္တဲ့အက်င့္မ်ိဳးလည္း က်မမွာ ရွိမေနခဲ့ဘူး။ အရာအားလုံးဟာ ျဖစ္ခ်ိန္တန္ျဖစ္၊ ပ်က္ခ်ိန္တန္ ပ်က္ လုိ႔ သေဘာထားျပီး ျဖစ္လာရင္လည္း အေကာင္းဆုံးျဖစ္ေအာင္၊ ပ်က္သြားရင္လည္း စိတ္ထားတတ္ေအာင္ဆုိျပီး အတတ္ႏုိင္ဆုံး ကုိယ့္စိတ္ကုိပဲ ၾကိဳးစားခဲ့ပါတယ္။ ဒါေၾကာင့္ မျဖစ္လာေသးတဲ့ အႏွစ္ႏွစ္ဆယ္အေၾကာင္းေရးဖုိ႔ဆုိတာ က်မအတြက္ေတာ့ အင္မတန္ ခက္ခဲခဲ့တယ္။ ဘဲဥ အစရွာမရသလုိ ဘယ္က စေရးရမွန္းကုိ မသိေတာ့ဘူး။ ေရးဖုိ႔အေၾကာင္းအရာ ရွာမရလုိ႔ အမ်ိဳးသားကုိ ေမးၾကည့္ေတာ့လည္း သူေျဖတာ အားရွိစရာပါ။ “ေနာင္ အႏွစ္ ႏွစ္ဆယ္ဆုိ တုိ႔ေတြအသက္ ၅၀ ေက်ာ္ေပါ့၊ ၅၀ ေက်ာ္ဆုိေတာ့ ေသခ်ာတာက မေသေသးရင္ အလုပ္ ဆက္လုပ္ျပီး ပုိက္ဆံရွာေနရဦးမွာပဲ၊ ျမန္မာျပည္ျပန္ျပီး ေအးေအးေဆးေဆး နားဖုိ႔မျဖစ္ႏိုင္ေသးဘူးတဲ့” ေလ။ သူေျပာတာလည္း မွန္ပါတယ္။ ေနာင္ အႏွစ္ ႏွစ္ဆယ္မွာ က်မတုိ႔ ၂ ေယာက္စလုံး မေသေသးရင္ေတာ့ ဂ်ပန္မွာ မဟုတ္ေတာင္ တျခားေနရာတခုခုမွာ ကုိယ္တတ္ထားတဲ့ ပညာနဲ႔ အလုပ္လုပ္ေနရဦးမွာပဲလုိ႔ ေတြးထားမိခဲ့တယ္။ </span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: center;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">*****</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">တလက္စတည္း ဒီပုိ႔စ္ကေန သူငယ္ခ်င္းေတြကုိလည္း သတင္းေကာင္းတစ္ခု ေျပာစရာရွိပါတယ္။ Osaka ကေန ရန္ကုန္ကုိ ျပန္တုန္းက က်မတုိ႔ ၂ ေယာက္ထဲပါ။ ဒါေပမယ့္ Osaka ကုိ ျပန္လာေတာ့ က်ုမတုိ႔ရဲ႕ ရင္ေသြးေလးနဲ႔အတူ မိသားစု ၃ ေယာက္ျပန္လာခဲ့ၾကတယ္။ ဒီျပန္ေရာက္ျပီး သိပ္မၾကာခင္ ေဆးရုံျပဖုိ႔ စုံစမ္း၊ အဂၤလိပ္စကားေျပာတတ္မယ့္ ဆရာ၀န္ရွာေနတာနဲ႔ တကယ္တမ္း ဆရာ၀န္နဲ႔ ျပခ်ိန္မွာ ကုိယ္၀န္ ၂ လေလာက္ရွိေနပါျပီ။ အဲဒီအခ်ိန္မွာ ကုိယ္၀န္ လႏုေသးတာေၾကာင့္ အသြားအလာ အေနအထုိင္ ဂရုစိုက္ခဲ့ရတယ္။ ေနာက္ျပီး က်မရဲ႕ အသက္က ဂ်ပန္အမ်ိဳးသမီးကုိယ္၀န္ေဆာင္ေတြနဲ႔ ယွဥ္လိုက္ရင္ ငယ္ေပမယ့္ ျမန္မာအမ်ိဳးသမီးတစ္ေယာက္အေနနဲ႔ဆုိ ေနာက္က်ေနတယ္လုိ႔ ေျပာလုိ႔ရပါတယ္။ ဒါေၾကာင့္ ကေလးတခုခုျဖစ္မွာ အရမ္းစိုးရိမ္ခဲ့ရတယ္။ မွတ္မွတ္ရရပဲ အဲဒီတုန္းကလည္း မမခင္ဦးေမရဲ႕ <a style="color: rgb(0, 102, 0);" href="http://khinoomay77.blogspot.com/2009/06/yangon-20.html">Yangon 20</a> ပုိ႔စ္ကုိ ဖတ္ျပီး မမအတြက္ ေတာ္ေတာ္ေလး စိတ္မေကာင္းျဖစ္ခဲ့ရတယ္။ အဲဒီလုိ စိုးရိမ္စိတ္ေတြနဲ႔ အလုပ္ဖြင့္ရက္ဆုိ အလုပ္သြားလိုက္၊ ပိတ္ရက္မွာ ေကာင္းေကာင္း အနားယူလိုက္လုပ္ရင္းက အခုဆုိ ကေလးက ၇ လေက်ာ္လုိ႔ ၈ လ ထဲေရာက္ေနပါျပီ။</span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">ကေလးရွိလာျပီဆုိေတာ့ က်မတုိ႔ ၂ ေယာက္စလုံးအတြက္ စိတ္ကူးအိပ္မက္သစ္ေတြ ေျပာင္းလဲ လာခဲ့ရတယ္။ ေဆးခန္းျပရတဲ့ ရက္တုိင္း တျဖည္းျဖည္း ၾကီးထြားျပီး လူလုံးပီျပင္ လာတဲ့ ကေလးပုံေလးကုိ ultra sound screen ကေန ၾကည့္ရင္း ႏွစ္ေယာက္သား ၾကည္ႏူးရတယ္။ ေဆးခန္း သြားတုိင္းလည္း ဆရာ၀န္က ကေလးရဲ႕ ဖြံ႕ျဖိဳးလာတဲ့ ကုိယ္ခႏၶာအေလးခ်ိန္နဲ႔ ultra sound ဓာတ္ပုံေလးေတြကုိ သူလည္း သိမ္းထားျပီး က်မတုိ႔ကုိလည္း တစ္ပုံ အျမဲေပးပါတယ္။ ဓာတ္ပုံၾကည့္ျပီး ဒါေလးက လက္၊ ဒါေလးက ဦးေခါင္း၊ ဒီေနရာက ႏွလုံး အစရွိသျဖင့္ ရွင္းျပေပးရင္ အေဖေရာ အေမေရာ စာရြက္ကုိ ျပဴးျပဲျပီး လိုက္ၾကည့္ရတာ အေမာပါပဲ။ အားလုံးစစ္ေဆးျပီးလုိ႔ ဆရာ၀န္က “ကေလးေရာ အေမေရာ အားလုံးအေျခအေနေကာင္းတယ္၊ စုိးရိမ္စရာမရွိဘူး” ေျပာေတာ့မွ က်မတုိ႕မွာ စိတ္ေအးရတယ္။ </span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">၅ လေက်ာ္လာတဲ့အခ်ိန္မွာ ဆရာ၀န္ကုိ “ေယာကၤ်ားေလး ၊မိန္းကေလး သိရျပီလား” လုိ႔ ေမးေတာ့ ဆရာ၀န္က “မသိရေသးဘူး၊ မေသခ်ာေသးဘူး” လုိ႔ပဲ ေျဖတယ္။ ေယာကၤ်ားေလး မိန္းကေလး မသိရေသးေပမယ့္ “ေယာကၤ်ားေလးဆုိ အေဖနဲ႔ game ကစားဖုိ႔ အေဖာ္ရတာေပါ့” လုိ႔ က်မက အမ်ိဳးသားကုိ ေျပာလိုက္၊ “မိန္းကေလးဆုိ အေမနဲ႔ တုိးတုိးေဖာ္ရတာေပါ့”ဆုိျပီး အမ်ိဳးသားကလည္း က်မကုိ ေျပာလိုက္နဲ႔ ေနာက္ဆုံး ၆ လေက်ာ္လာတဲ့ အခ်ိန္မွ “မိန္းကေလး” ဆုိျပီး ဆရာ၀န္က ေျပာပါတယ္။ </span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: center;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">*****</span><br /></div><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family:Zawgyi-One;">ကုိယ္တုိင္ မိဘေနရာေရာက္လာမွ မိဘေတြရဲ႕ခံစားခ်က္ကုိ သေဘာေပါက္လာခဲ့ရတယ္။ ကုိယ့္သားသမီး အတြက္ အစစ အရာရာ ေကာင္းမြန္ ျပည္စုံ ေစခ်င္တာ မိဘတုိင္းရဲ႕ ဆႏၵပါ။ အခုလည္း က်မတုိ႔ ၂ ေယာက္မွာ မၾကာခင္ လူ႕ေလာကထဲ ေရာက္လာေတာ့မယ့္ သမီးေလးအတြက္ အားလုံး ကုိ အေကာင္းဆုံးျဖစ္ေစခ်င္တယ္။ ကေလး ကုိယ္လက္အဂၤါျပည့္စုံေအာင္၊ စိတ္က်န္းမာ ကုိယ္က်န္းမာတဲ့ ကေလးျဖစ္ေအာင္၊ ဘုရားရွိခုိးတုိင္း ဆုေတာင္းရတယ္။ ကေလး ျငိမ္ေနရင္ စိတ္ပူရသလုိ အရမ္းလႈပ္ျပန္ေတာ့လည္း စိတ္ပူရတာပါပဲ။ ဗိုက္ထဲမွာ ကေလးအေနအထားမွ မွန္ရဲ႕လား၊ ကုိယ္စားသမွ်ကေရာ ကေလးလိုအပ္တဲ့ အာဟာရမ်ိဳး ျဖစ္ပါ့မလား၊ စားခ်င္လုိ႔ အပူအစပ္နည္းနည္းစားမိရင္ကုိပဲ ကေလးမ်ား ပူေနမလား အစရွိသျဖင့္ ကုိယ္လုပ္သမွ် ကိစၥတုိင္း ကေလးအတြက္ပဲ အရင္ဆုံး စဥ္းစားရတာနဲ႔..စုံေနတာပါပဲ။</span><br /><br /><span style="font-family:Zawgyi-One;">သမီးေလးကုိ ေနာက္ႏွစ္ ဇန္န၀ါရီမွာ ေမြးမယ္လုိ႔ ဆရာ၀န္က ရက္ခ်ိန္းေပးထားပါတယ္။ ေနာက္ အႏွစ္ ႏွစ္ဆယ္ ၂၀၃၀ခုႏွစ္ ဆုိ သမီးေလးက အသက္ ၂၀ ေပါ့။ အဲဒီ အႏွစ္ ၂၀ အတြင္းမွာ သူ႕အတြက္ လိုအပ္တာေတြျဖည့္ဆည္းေပးရင္း လူတစ္လုံး သူတစ္လုံးျဖစ္ေအာင္ ေကၽြးေမြးျပဳစု ေစာင့္ေရွာက္ခ်င္ပါတယ္။ အသိဥာဏ္ အလိမၼာရွိျပီး သူ႕ေျခေထာက္ေပၚ သူရပ္တည္ႏုိင္တဲ့ သမီးေလးအျဖစ္ အတတ္ႏိုင္ဆုံး ထိန္းေၾကာင္းျပဳျပင္ေပးခ်င္ပါတယ္။ ေနာက္ဆုံး အသက္ ၂၀ မွာ ျဖစ္သင့္ျဖစ္ထုိက္တဲ့ ေအာင္ျမင္မႈေတြနဲ႔ျပည့္ေနတဲ့ သမီးေလးကုိလည္း ျမင္ခ်င္ပါေသးတယ္။ ဒါေၾကာင့္ သမီးေလး အသက္ ၂၀ ေရာက္တဲ့အခ်ိန္အထိ က်မတို႔ ၂ ေယာက္စလုံး လူ႕ေလာကထဲမွာ သက္ရွိထင္ရွား က်န္းက်န္းမာမာ ရွိေနခ်င္တယ္။ ဒါဟာ ေနာင္္ ႏွစ္ေပါင္း ၂၀ အတြက္ က်မတုိ႔ရဲ႕ အျဖစ္ခ်င္ဆုံး ဆႏၵေတြပါပဲ။</span><br /><br /><br />ႏုိ၀င္ဘာ ၂၊ ၂၀၀၉။<br /></div>nu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.com22tag:blogger.com,1999:blog-6581252627217942658.post-18569733664626794462009-10-25T00:07:00.000-07:002009-10-25T01:46:26.168-07:00Chinese Buffet<div style="text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><o:p> </o:p></span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" >မႏွစ္က ေအာက္တုိဘာလ မွာ ျပင္သစ္က ေကာင္မေလး တစ္ေယာက္ က်မတုိ႔ ရုံးကုိ Training အေနနဲ႔<span style=""> </span>ေရာက္လာခဲ့တယ္။<span style=""> </span>ျပင္သစ္က လာတယ္ဆုိေပမယ့္ သူ႕မိဘေတြက ကေမၻာဒီးယား ႏုိင္ငံသားေတြပါ။<span style=""> </span>သူ႕ကုိေတာ့ က်မတုိ႔က “စုိးစုိး” လုိ႔ေခၚတယ္။ <span style=""> </span>စုိးစုိး ဒီကုိ ေရာက္လာျပီး သိပ္မၾကာဘူး ၊ ႏုိ၀င္ဘာေလာက္က်ေတာ့ သူ႕ေကာင္ေလးလည္း Osaka ကုိ ေရာက္လာခဲ့တယ္။<span style=""> </span>သူ႕ေကာင္ေလးက Holiday Working Visa နဲ႔ ေရာက္လာတာမို႔ တစ္ႏွစ္ပဲ ေနခြင့္ရွိတယ္လုိ႔ ေျပာပါတယ္။<span style=""> </span>စုိးစုိးနဲ႔ ပတ္သက္ျပီး က်မတုိ႔လည္း သူ႕ေကာင္ေလးနဲ႔ပါ သူငယ္ခ်င္းျဖစ္သြားၾကတာေပါ့။<span style=""> </span><o:p></o:p><br /></span></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><br /></span></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" >ဒီႏွစ္ ႏုိ၀င္ဘာလဆုိရင္ သူ႕ေကာင္ေလး <st1:city st="on"><st1:place st="on">Osaka</st1:place></st1:city> မွာေနတာ တစ္ႏွစ္ျပည့္ေတာ့မွာမုိ႔ ေနာက္တပတ္ဆုိရင္ ျပင္သစ္ကုိ ျပန္ေတာ့မွာပါ။ ဒါေၾကာင့္ သူ႕အတြက္ Farewell party ေလးတစ္ခုကုိ Chinese Buffet ဆုိင္မွာ လုပ္ေပးျဖစ္ခဲ့တယ္။ က်မတုိ႕ ျမန္မာေလးေယာက္ရယ္၊ စုိးစုိးနဲ႔ သူ႕ေကာင္ေလးရယ္ အားလုံး ၆ ေယာက္ပဲ သြားၾကတာ။</span></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><br /><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><span style=""> </span><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" >*****<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><o:p> </o:p></span></p> <p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><br /></span></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" >ဘူေဖးဆုိင္က ရုံးဖြင့္ရက္ဆုိ လူမမ်ားေပမယ့္ ပိတ္ရက္ဆုိ တန္းစီရတာ အၾကာၾကီးပဲ။ တစ္ေယာက္ကုိ ၂၀၉၇ ယန္း ေပးရျပီး ၂ နာရီအခ်ိန္ေပးပါတယ္။ မေန႔ (စေနေန႔) က ပိတ္ရက္ဆုိေတာ့ သူငယ္ခ်င္းေတြက ၇ နာရီခြဲေလာက္ကတည္းက သြားတန္းစီထားၾကတယ္။ အမ်ိဳးသားနဲ႔ က်မက ၈ နာရီ ထုိးခါနီးေလာက္မွ အဲဒီဆုိင္ေရာက္သြားၾကတာ။<span style=""> </span>တကယ္တမ္း စားရေတာ့ ၈ နာရီခြဲခါနီးေနပါျပီ။<span style=""> </span><o:p></o:p></span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><o:p> </o:p></span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><br /></span></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" >ဗိုက္လည္း ဆာေနျပီမုိ႔ က်မတုိ႔ အုပ္စုလည္း ဆုိင္ထဲေရာက္တာနဲ႔ ေခါင္းမေဖာ္တမ္း စားပစ္လိုက္တာ မိနစ္ ၃၀ အတြင္း ဗိုက္ေတာ္ေတာ္ တင္းသြားၾကတယ္။<span style=""> </span>၁၀ နာရီ ခြဲခါနီးေတာ့မွ ဆုိင္က ထြက္လာၾကတာ လူေတြက အိပဲ့ အိပဲ့နဲ႔ ဗုိက္တင္းျပီး လမ္းေတာင္ သိပ္မေလွ်ာက္ႏုိင္ဘူး။<span style=""> </span>ဆုိင္က ခ်ေပးတဲ့ ဟင္းပြဲေတြက တစ္ပြဲကုန္ရင္ ေနာက္တစ္မ်ိဳး အသစ္ေျပာင္းျပီး အလွည့္က် ခ်ေပးတာမ်ိဳးဆုိေတာ့ ဟင္းအမည္ အားလုံးလည္း မမွတ္မိေတာ့ပါဘူး။ dim sum လုိမ်ိဳးေတြလည္း ပါတယ္။<span style=""> </span>ေရေႏြးၾကမ္း အပါအ၀င္ အေအးလည္း ၄ မ်ိဳးေလာက္လည္း ေပးထားျပီး အခ်ိဳပြဲအတြက္ ေရခဲမုန္႔၊ ပူတင္းနဲ႔ သာဂူလုိ မုန္႔အခ်ိဳေတြလည္းပါ ပါတယ္။<span style=""> </span><o:p></o:p></span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><o:p> </o:p></span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><br /></span></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" >အမွန္ေတာ့ အခုလို ဆုိင္မ်ိဳးက ခဏခဏ သြားစားလုိ႔ မေကာင္းဘူး။<span style=""> </span>ဘူေဖးဆုိေတာ့ သိပ္မစားႏုိင္ရင္လည္း မတန္ဘူးလုိ႔ ခံစားရတယ္။<span style=""> </span>ကုိယ့္ဘာသာကုိယ္ ၂ ေယာက္တည္း အျပင္မွာ သြားစားမယ္ဆုိရင္ အဲဒီလုိ ဆုိင္မ်ိဳးကို မေရြးျဖစ္ဘူး။ သူငယ္ခ်င္းေတြနဲ႔ဆုိေတာ့ စကားေျပာလိုက္၊ ေနာက္ေျပာင္လိုက္၊ ဟင္းအသစ္ေရာက္ျပီလား တစ္ေယာက္တစ္လွည့္ သြားၾကည့္ျပီး ယူလာေပးလိုက္နဲ႔မုိ႔ ေပ်ာ္စရာေကာင္းပါတယ္။ <span style=""> </span>၂ နာရီဆုိေတာ့လည္း ေအးေအးေဆးေဆး အခ်ိန္ယူျပီး အခ်င္းခ်င္း စကားေျပာရင္း စားလုိ႔ရတာေပါ့။</span></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><br /><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><span style=""> </span><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" >*****<o:p></o:p><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" >စားေသာက္ျပီး လမ္းခြဲခါနီးေတာ့ စုိးစုိးနဲ႔ သူေကာင္ေလးကုိ ၾကည့္ျပီး စိတ္မေကာင္းဘူး။ </span><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" >ကုိယ္ေတြကလည္း သူ႕ေကာင္ေလးနဲ႔ပါ ခင္ေနတာဆုိေတာ့ သိပ္မၾကာခင္ <st1:city st="on">Osaka</st1:city> ကုိ ျပန္လာႏုိင္ပါေစ လုိ႔ ဆုေတာင္းေပးယုံက လြဲျပီး ဘာမွ လုပ္မေပးတတ္ပါဘူး။ သူေကာင္ေလး <st1:place st="on"><st1:city st="on">Osaka</st1:city></st1:place> ကုိ ေနာက္တစ္ေခါက္ ျပန္လာျဖစ္မယ္ ဆုိရင္ေတာ့ ျပန္ဆုံႏုိင္ၾကဦးမယ္ လုိ႔ ေမွ်ာ္လင့္ရတာပါပဲ။ </span></p><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVkrCM3dr8s_A3gBNb_wHhzIKywkWJ3HCKDIDlPIDPQNmAZ6Y32a72fya2BT85GCeCalKP41NbUyARL43za7IZ7XQg2-lDdGZZuTCPTbE-bJWt2vvkFp32oxN573jgEwI3tIiPF3dC_d4/s1600-h/osaka_umeda_chinese_tabehodai-01.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVkrCM3dr8s_A3gBNb_wHhzIKywkWJ3HCKDIDlPIDPQNmAZ6Y32a72fya2BT85GCeCalKP41NbUyARL43za7IZ7XQg2-lDdGZZuTCPTbE-bJWt2vvkFp32oxN573jgEwI3tIiPF3dC_d4/s200/osaka_umeda_chinese_tabehodai-01.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5396434563777466578" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh83IGNe0YRYkNCcQebFjTf7aWtLSsxvRybsu5rYk3_iEUTq5YFztWJYvP1SiLpSDKLleTf27gACUOG9xvhE-p-8VNZPxg_ldSInKl8VvrUt2sLJyFXGUrM1d6NEmegiw2e531S2MXuvxg/s1600-h/osaka_umeda_chinese_tabehodai-02.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh83IGNe0YRYkNCcQebFjTf7aWtLSsxvRybsu5rYk3_iEUTq5YFztWJYvP1SiLpSDKLleTf27gACUOG9xvhE-p-8VNZPxg_ldSInKl8VvrUt2sLJyFXGUrM1d6NEmegiw2e531S2MXuvxg/s200/osaka_umeda_chinese_tabehodai-02.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5396434551690722482" border="0" /></a><br /><div style="text-align: justify;">ဒီပုံမွာ ျပထားသလုိ အားလုံးစုံေအာင္ မစားျဖစ္ပါဘူး။ <span style="text-decoration: underline;"><br /></span></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJ4pUg7dZNjTWsqHagAhgZQZdiSRW2a0YJj7AFKwcyZPM3-ARyXWB0xQRPFfi_uBnn8h3bkyHqgEZ6wUGFWdFwkoONYbUFcUmR8WsFb0t-bROdJ7ewidcCqxcnNk5PWnSqwsT1ScZQkro/s1600-h/osaka_umeda_chinese_tabehodai-03.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJ4pUg7dZNjTWsqHagAhgZQZdiSRW2a0YJj7AFKwcyZPM3-ARyXWB0xQRPFfi_uBnn8h3bkyHqgEZ6wUGFWdFwkoONYbUFcUmR8WsFb0t-bROdJ7ewidcCqxcnNk5PWnSqwsT1ScZQkro/s200/osaka_umeda_chinese_tabehodai-03.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5396434411600551778" border="0" /></a><br />ဖန္ခြက္ထဲက ၀ါ၀ါအရည္ေတြကေတာ့ ၀ယ္ေသာက္ရတာ ဘူေဖးထဲမွာ မပါဘူး။<br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkS8LPmXlB7HZAc2uFDNXUzjjIyMtl8iuHmVigjgf-gfwWr7eUNf7cPYXLAf3_nsWQIt23u8X63Wmu5UJrJOpWrk-bEsNu-05sD-n9vteveAz9J2SPxvKP22M65ulM7Dfq2v0bR06BtuY/s1600-h/osaka_umeda_chinese_tabehodai-04.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkS8LPmXlB7HZAc2uFDNXUzjjIyMtl8iuHmVigjgf-gfwWr7eUNf7cPYXLAf3_nsWQIt23u8X63Wmu5UJrJOpWrk-bEsNu-05sD-n9vteveAz9J2SPxvKP22M65ulM7Dfq2v0bR06BtuY/s200/osaka_umeda_chinese_tabehodai-04.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5396434406487492562" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtxowOo_DZsAchnuMd4qWvYYzaXrQYvHD_7JCxxCmeP0BGWogaj1AD_kUE56eTsCk3cMM2TX6hYeEFKfNj0rvnfkmW2SC05rJgCinBZZDWbSnNtoNz2PQjAxkcihe903kgs8EvLbwUMmU/s1600-h/osaka_umeda_chinese_tabehodai-05.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtxowOo_DZsAchnuMd4qWvYYzaXrQYvHD_7JCxxCmeP0BGWogaj1AD_kUE56eTsCk3cMM2TX6hYeEFKfNj0rvnfkmW2SC05rJgCinBZZDWbSnNtoNz2PQjAxkcihe903kgs8EvLbwUMmU/s200/osaka_umeda_chinese_tabehodai-05.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5396434403840054786" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKj8MYB4MuJn6uOnz5u2t_d3T0n5Ug_HFKBtLpxAwio3_aOCULmg406Y4O8RYTyMdPkhmmKstfQfVnYhB_JN-qkVDHriRZr0oXVwpaPh2XQLZC2H22aVh3UxjXj5D_Rbdl4qIjo59mcAw/s1600-h/osaka_umeda_chinese_tabehodai-06.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKj8MYB4MuJn6uOnz5u2t_d3T0n5Ug_HFKBtLpxAwio3_aOCULmg406Y4O8RYTyMdPkhmmKstfQfVnYhB_JN-qkVDHriRZr0oXVwpaPh2XQLZC2H22aVh3UxjXj5D_Rbdl4qIjo59mcAw/s200/osaka_umeda_chinese_tabehodai-06.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5396434397635102658" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBwJay17mIwGjHVQltNLbW2wteIXIRIyMEG4FOsYSM71RY9-af8XPH0VvPdhCLT-K-vS5K4C7MJNXocW_zLFD3C7kpMTtFed_saAvuJEVjHFniA3w4WIfXWS3SI8JSUSaRnVdAYahSy5U/s1600-h/osaka_umeda_chinese_tabehodai-07.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBwJay17mIwGjHVQltNLbW2wteIXIRIyMEG4FOsYSM71RY9-af8XPH0VvPdhCLT-K-vS5K4C7MJNXocW_zLFD3C7kpMTtFed_saAvuJEVjHFniA3w4WIfXWS3SI8JSUSaRnVdAYahSy5U/s200/osaka_umeda_chinese_tabehodai-07.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5396434394006280450" border="0" /></a><br />ည ၁၀ နာရီခြဲေလာက္ရွိျပီဆုိေတာ့ ဆုိင္ထဲမွာလည္း လူေတာ္ေတာ္ရွင္းေနပါျပီ..<br /><br />ေအာက္တုိဘာ ၂၅၊ ၂၀၀၉။nu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-6581252627217942658.post-28676515650697037392009-10-18T03:00:00.001-07:002009-10-18T03:13:49.185-07:00ေၾကးအုိး<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" >က်မအၾကိဳက္ဆုံး အစားအစာေတြထဲမွာ ေၾကးအုိးက ထိပ္ဆုံးကပါ။ ေၾကးအုိးမ်ား စားရမယ္ဆုိ ဘယ္အခ်ိန္ပဲ စားရ စားရ ဘယ္ေတာ့မွ မမုန္းဘူး။ <span style=""> </span>ေနထုိင္မေကာငး္ျဖစ္လုိ႔ ခံတြင္းပ်က္ေနရင္လည္း ေၾကးအုိး၀ယ္စားလိုက္တာပဲ။ သူငယ္ခ်င္းေတြ စုျပီး တခုခုစားမယ္ဆုိလည္း ေၾကးအုိးဆုိင္ပဲ သြားျဖစ္တာ မ်ားတယ္။ က်မက ေၾကးအုိးကုိ အရည္နဲ႔စားရတာ ပုိ ၾကိဳက္ျပီး အမ်ိဳးသားကေတာ့ ေၾကးအုိးဆီခ်က္ပဲ စားပါတယ္။<span style=""> </span><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><o:p> </o:p></span></p> <p style="text-align: center;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" >*****</span></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><br /></span></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" >ေၾကးအုိး စ<span style=""> </span>ျပီး စားတတ္တာ တကၠသုိလ္ ေရာက္မွပါ။ အဲဒီမတုိင္ခင္ကေတာ့ စားရေကာင္းမွန္းလည္း မသိခဲ့ပါဘူး။<span style=""> </span>ပါပါးနဲ႔ ျမိဳ႕ထဲ လိုက္သြားရင္ ဆီခ်က္ေခါက္ဆြဲပဲ စားျဖစ္တာဆုိေတာ့ ဆီခ်က္ေခါက္ဆြဲေလာက္ပဲ စားရေကာင္းမွန္းသိခဲ့တယ္။<span style=""> </span>လိႈင္ေကာလိပ္ေရာက္ေတာ့ ေက်ာင္းထဲမွာ ဖြင့္ထားတဲ့ ဟာမုိနီ စားေသာက္ဆုိင္မွာ စ ျပီး စားျဖစ္ခဲ့တာ။<span style=""> </span>အဲဒီဆုိင္မွာ ေရာင္းတဲ့ ေၾကးအုိးက အရမ္းစားေကာင္းလွတဲ့အထဲမွာ မပါပါဘူး။ ဒါေပမယ့္ က်မက အရည္ရယ္ ၾကာဇံရယ္ အသားရယ္ ေရာျပဳတ္ထားတာကုိ ငရုတ္ဆီနဲ႔ တြဲျပီး စားရတာ သေဘာက်တာမုိ႔ ေၾကးအုိးက က်မ အၾကိဳက္ဆုံးအစားအစာ ျဖစ္လာခဲ့တာပါ။<span style=""> </span>အင္းစိန္မွာဆုိရင္ေတာ့ လမ္းသစ္လမ္းမွာ ဖြင့္ထားတ့ဲ ဟန္နီဆုိင္မွာ သူငယ္ခ်င္းေတြနဲ႔ပဲျဖစ္ျဖစ္ ေမာင္ႏွမေတြ စုျပီးပဲျဖစ္ျဖစ္ သြားစားျဖစ္ခဲ့တယ္။<span style=""> </span>အဲဒီအခ်ိန္တုန္းက အင္းစိန္မွာ ေၾကးအုိးဆုိင္ ေကာင္းေကာင္းဆုိလုိ႔ ဟန္နီပဲရွိလိမ့္မယ္ထင္တယ္။<span style=""> </span>ေနာက္ပုိင္းမွ ၾကိဳ႕ကုန္းမွာ ေရႊယုန္ေလး ဆုိင္ဖြင့္လာတာ။ ေရႊယုန္ေလးမွာေတာ့ ၂ ခါ ၃ ခါေလာက္ပဲ စားဖူးပါတယ္။<span style=""> </span>အဲဒီတုန္းက ေၾကးအုိး တစ္ပြဲ ဘယ္ေလာက္မွန္း အခု ျပန္စဥ္းစားတာ မမွတ္မိေတာ့ဘူး။<span style=""> </span><span style=""> </span>ေနာက္ပုိင္း ဟန္နီဆုိင္က မင္းၾကီးလမ္းဘက္ ေျပာင္းသြားတယ္။<span style=""> </span>အခုေတာ့ ဟန္နီေရာ ေရႊယုန္ေလးဆုိင္ေရာ ရွိမွ ရွိေသးရဲ႕လားေတာင္ မသိေတာ့ဘူး။</span></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><br /></span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><o:p></o:p>ေက်ာင္းျပီးလုိ႔ အလုပ္ထဲ ေရာက္ေတာ့ ရုံးက သူငယ္ခ်င္းေတြစုျပီး မၾကာခဏ ဆုိသလုိ ျမိဳ႕ထဲမွာ ေၾကးအုိး သြားစားျဖစ္ခဲ့တယ္။ ေအာင္ျမင့္မုိရ္ ၊ ေရႊေတာင္တန္းေၾကးအုိး၊ ၃၆ လမ္းက ေၾကးအုိးဘုရင္၊ Eugenia၊ Million Coins ဆုိင္ေတြမွာပါ။<span style=""> </span>Million Coins က Yangon International Hotel ၀န္းထဲမွာ ဖြင့္တာ။<span style=""> </span>Summit Park View နဲ႔ ကပ္လ်က္ ၀န္းတခုထဲလားေတာင္ မသိဘူး။<span style=""> </span>ရုံးက လခထုတ္ျပီဆုိ အုပ္စုလိုက္ ေန႔လည္ ထမင္းစားခ်ိန္ သြားစားခဲ့တာေတြ သတိရမိေသးတယ္။ တခါေတာ့<span style=""> </span>Million Coins က ေၾကးအုိးကုိ ေတာ္ေတာ္ စိတ္ပ်က္ သြားခဲ့ဖူးတယ္။ ရုံးက သူငယ္ခ်င္းတစ္ေယာက္ရဲ႕ Farewell ကုိ Million Coins မွာ လုပ္တုန္းကေပါ့။<span style=""> </span>က်မတုိ႔ သြားတဲ့ လူအုပ္ကလည္း မ်ားေတာ့ ဆုိင္က လူမႏုိင္ေတာ့လုိ႔ပဲလား မသိဘူး ၾကာဇံဖတ္ေတြက ျပတ္ထြက္ျပီး ေၾကးအုိးက လုံး၀ စားမေကာင္းဘူး။ ဒီၾကားထဲ ေကာင္ေလး တစ္ေယာက္ရဲ႕ ပန္းကန္ထဲဆုိ ခရုခြံလုိမ်ိဳးပါလာလုိ႔ မန္ေနဂ်ာကုိ ေခၚျပီးေျပာရတဲ့ အထိပါပဲ။<span style=""> </span>သူတုိ႕ကေတာ့ ေတာင္းပန္တာေပါ့။<span style=""> </span>အဲဒီေနာက္ပုိင္း Million Coins ကုိ မေရာက္ျဖစ္တာ အခုထိပဲ။ <o:p></o:p></span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><o:p> </o:p></span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><br /></span></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" >စံျပမွာ ဖြင့္ထားတဲ့ YKKO ေၾကးအုိးကေတာ့ ၀ါးတန္းလမ္းမွာ က်ဴရွင္သြားတက္ရင္း စားျဖစ္သြားတာ။<span style=""> </span>ေနာက္ပုိင္း သူငယ္ခ်င္းေတြနဲ႔ပဲျဖစျ္ဖစ္၊ အမ်ိဳးသားနဲ႔ပဲျဖစ္ျဖစ္ စံျပမွတ္တုိင္ ဆုိေတာ့ ဘတ္စ္နဲ႔ သြား လာရတာ လြယ္လုိ႔ ဆိုျပီး အဲဒီဆုိင္ပဲ အသြားမ်ားခဲ့တယ္။ အားေပးလြန္းလုိ႔ ဆုိင္က ေကာင္ေလးေတြက member card လုပ္ထားပါလား လုိ႔ေတာင္ ေျပာယူရတဲ့အထိပါပဲ။</span></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><br /><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><span style=""> </span><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" >*****<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" >ရန္ကုန္ျပန္ေရာက္တဲ့ ညေနမွာ သြား စားျဖစ္ခဲ့တဲ့ ဆုိင္က ေက်ာက္ေျမာင္းက “ေရႊေတာင္တန္း” ေၾကးအုိးဆုိင္ခြဲ မွာပါ။<span style=""> </span>က်ားကြက္သစ္လမ္းေပၚမွာ ဆုိေတာ့ ဆုိင္က ခုံေတြေပၚမွာ ဖုန္ေတြခ်ည္းပဲ။ စားပြဲထုိးကုိ ေခၚျပီး ဖုန္သုတ္ေပးဖုိ႔ေျပာေတာ့ “အင္း” လုိ႔ တခ်က္ေျပာျပီး ျပန္မလာေတာ့ဘူး။<span style=""> </span>ဒါနဲ႔ အရွက္ေျပ ကုိယ့္ဘာသာပဲ ထုိင္ခုံရယ္ စားပြဲခုံရယ္ကုိ တစ္ရႈးနဲ႔ သုတ္ပစ္လိုက္ပါတယ္။<span style=""> </span>သူ႕စိတ္ထဲ ၾကီးက်ယ္တယ္လုိ႔ေတာင္ ထင္မလား မသိဘူးရယ္။ မွာထားတာေတြ ေရာက္လာေတာ့ ေယာင္းမက ငရုတ္ဆီေတြ ထည့္မစားနဲ႔ ဆုိးေဆးေတြပါတယ္လုိ႔ ေျပာျပီး မစားဖုိ႔ တားပါတယ္။<span style=""> </span>က်မကလည္း ေၾကးအုိးစားရင္ ငရုတ္ဆီ ထည့္စားရမွ ေက်နပ္တာမုိ႔ သူလည္း စိတ္ေက်နပ္ေအာင္ ကုိယ္လည္း အာသာေျပေအာင္ နည္းနည္းေတာ့ ထည့္စားျဖစ္ပါတယ္။<span style=""> </span>မစားရတာၾကာျပီမုိ႔ အရမ္းစားေကာင္းတာပဲ။ <o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" >ေနာက္ျပီး စံျပမွာရွိတဲ့ YKKO မွာ စားခ်င္လုိ႔ အင္းစိန္ကေန စံျပအထိ <span style=""> </span>တကူးတက Taxi ငွားစီးသြားလိုက္ေသးတယ္။ ဟုိေရာက္ေတာ့ ေၾကးအုိးဆုိင္ ေပ်ာက္ေနလုိ႔ လမ္းမ်ားမွားသလား၊ မ်က္ေစ့မ်ား မွားသလားဆုိျပီး အဲဒီနားမွာ ၂ ေယာက္သား ၂ ေခါက္ ၃ ေခါက္ လမ္းေလွ်ာက္ရင္း ဆုိင္လိုက္ရွာရတာေပါ့။<span style=""> </span>ဘယ္ဟုတ္မလဲ YKKO ဆုိင္ေနရာမွာ သတုိ႔သား သတုိ႔သမီးေတြ အတြက္ ၀တ္စုံငွားတဲ့ဆုိင္ျဖစ္သြားလုိ႔ ေၾကးအုိးဆုိင္ မေတြ႕ေတာ့တာကုိး။<span style=""> </span>ကုိယ္စားေနက် ေၾကးအိုးဆုိင္ေနရာမွာ Wedding ၀တ္စုံဌားတဲ့ဆုိင္ၾကီးျဖစ္ေနတာ ၾကည့္ျပီး စိတ္ထဲ ၀မ္းနည္းသလုိလုိ ဘာလုိလုိနဲ႔။<span style=""> </span>Taxi ခ ၃၅၀၀ က်ပ္ေပးလိုက္ရတာပဲ အဖတ္တင္တယ္။ အမ်ိဳးသားက ေၾကးအုိးမဟုတ္လည္း တျခား စားစရာ တခုခု စားပါလားလုိ႔ ေျပာေပမယ့္ ဒီကလည္း မရဘူး စိတ္ၾကီးတယ္ ေၾကးအုိးပဲ စားကုိ စားရမွဆုိတာမ်ိဳး ဇြတ္ </span><img goomoji="gtalk.33D" style="margin: 0pt 0.2ex; vertical-align: middle;" src="http://mail.google.com/mail/e/gtalk.33D" /><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" >။<span style=""> </span>ေနာက္ေတာ့ ေရႊေတာင္တန္းလမ္းအထိ ဆိုက္ကားနဲ႔သြားျပီး ေရႊေတာင္တန္း ေၾကးအုိးပဲ သြားစားလိုက္ေတာ့တယ္။<span style=""> </span>အခုေတာ့ YKKO ဆုိင္ခြဲက လွည္းတန္းက ရန္ကုန္ အင္းစိန္လမ္းမၾကီးေပၚမွာ ဖြင့္ထားတယ္။<span style=""> </span>ကိုယ့္လို အျဖစ္မ်ိဳးနဲ႔ ၾကံဳေနမွာစုိးလုိ႔ YKKO ဆုိင္ေျပာင္းသြားေၾကာင္း သတင္းေပးတာပါ</span> <img goomoji="gtalk.333" style="margin: 0pt 0.2ex; vertical-align: middle;" src="http://mail.google.com/mail/e/gtalk.333" /><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" >။<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" >ျပန္တဲ့့ ၃ ပတ္အတြင္း ေၾကးအုိး ၅ ခါေလာက္ စားပစ္လုိက္တယ္။ YKKO, Eugenia နဲ႔ ေရႊေတာင္တန္း ေၾကးအုိး ဆုိင္ေတြမွာပါ။ YKKO ေၾကးအုိးကုိေတာ့ ဆရာစံလမ္းမွာ သြားစားခဲ့ရတယ္။ အင္းစိန္က ဟန္နီနဲ႔ ေရႊယုန္ေလးမွာ သြားမစားျဖစ္ခဲ့တာ ေတြးျပီး စိတ္မေကာင္းဘူး။ ဒီမွာေတာ့ စားခ်င္ရင္ Blog ေတြ Forum ေတြက ေၾကးအုိးခ်က္နည္းေတြ ၾကည့္ျပီး ခ်က္စားေနရတာပဲ။ ၀ယ္လုိ႔ရတဲ့ ပစၥည္းေတြနဲ႔ပဲ ခ်က္ရတာဆုိေတာ့ ဆုိင္မွာ စားရတာေလာက္ စားမေကာင္းဘူး။ လုံးလုံးမစားရတာထက္ စာရင္ေတာ့ အာသာေျပပါတယ္။<span style=""> </span><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" ><o:p> </o:p></span></p><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdCdjUZoOpCNtIynHhJ8x4wZO3Lw7mhufGzBMqU09FPqvxfqmiAZhyphenhyphen7e4NOLJi4fmcJGD_pp12JZE3HnYswf_LIqpy_ootWmclLOLlG5uRYKVcbAnvwQruqg2fWkKbvEV5yfw2LrOb4FY/s1600-h/EugeniaKyaeOhe.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdCdjUZoOpCNtIynHhJ8x4wZO3Lw7mhufGzBMqU09FPqvxfqmiAZhyphenhyphen7e4NOLJi4fmcJGD_pp12JZE3HnYswf_LIqpy_ootWmclLOLlG5uRYKVcbAnvwQruqg2fWkKbvEV5yfw2LrOb4FY/s200/EugeniaKyaeOhe.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5393875181410658946" border="0" /></a><br /><div style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10pt;" >ရန္ကုန္ ျပန္တုန္းက စားခဲ့ရတဲ့ Eugenia က ေၾကးအုိးေလးကုိ အမွတ္တရ ျဖစ္ေအာင္ Blog ေပၚတင္ထားလိုက္ပါတယ္။<span style=""> </span></span><br /></div><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5DVtpuVqRy7KrJZMWy6jjNW3P_khWDl4z1CQqDTBgSZpVYqn3-BkHMSZb5cMcp5nfZADc22QW4b5meFAHeCrY2A5Aapm66YNIzQM538robvLSNNTH3Wgp8Csz_q7dygtpaKrNn0-7k4s/s1600-h/MyKyaeOhe.JPG"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5DVtpuVqRy7KrJZMWy6jjNW3P_khWDl4z1CQqDTBgSZpVYqn3-BkHMSZb5cMcp5nfZADc22QW4b5meFAHeCrY2A5Aapm66YNIzQM538robvLSNNTH3Wgp8Csz_q7dygtpaKrNn0-7k4s/s200/MyKyaeOhe.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5393875272714249138" border="0" /></a><br />ဒါကေတာ့ က်မလက္ရာေပါ့..<br /><br />ေအာက္တုိဘာ ၁၈၊ ၂၀၀၉။nu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-6581252627217942658.post-92204434320011013322009-09-30T08:27:00.000-07:002009-09-30T08:52:27.975-07:00ျမန္မာ ပုိက္ဆံ<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10;" >ဂ်ပန္မွာ ေငြစကၠဴ အေနနဲ႔ဆုိရင္ ၁၀၀၀ တန္၊ ၂၀၀၀ တန္၊ ၅၀၀၀ တန္ နဲ႔ ၁ ေသာင္းတန္ေတြ သုံးပါတယ္။<span style=""> </span>၂၀၀၀ တန္ကေတာ့ အရမ္းရွားတယ္။<span style=""> </span>ေစ်းဆုိင္ေတြက ျပန္အမ္းတာပဲျဖစ္ျဖစ္၊ စက္ေတြက ျပန္အမ္းရင္ပဲျဖစ္ျဖစ္ အသစ္ခ်ပ္ခၽြတ္မဟုတ္ေတာင္ ခပ္လတ္လတ္ေတြခ်ည္းပါပဲ။<span style=""> </span>ဂ်ပန္လူမ်ိဳးေတြကေတာ့ မဂၤလာေဆာင္ လက္ဖြဲ႕ေပးတာတုိ႔၊ ေမြးေန႔လက္ေဆာင္ေပးတာ စတဲ့<span style=""> </span>မဂၤလာရွိတဲ့ ကိစၥေတြအတြက္ သုံးမယ့္ ပုိက္ဆံကုိေတာ့ အသစ္ခ်ပ္ခၽြတ္ပဲသုံးေလ့ရွိၾကတယ္။<span style=""> </span>အဲဒီပုိက္ဆံအသစ္ကုိ ဘဏ္မွာျဖစ္ျဖစ္၊ စာတုိက္မွာျဖစ္ျဖစ္ တမင္ကုိ သြားလဲယူျပီးမွ လက္ေဆာင္ေပးမယ့္ စာအိတ္ထဲ ထည့္ျပီး ေပးတတ္ပါတယ္။</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10;" ><br /><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10;" >*****<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10;" ><o:p></o:p><br />က်မမွာ ငယ္ငယ္ကတည္းက ပုိက္ဆံအသစ္ေလးေတြဆုိရင္ ႏွေမ်ာလုိ႔ မသုံးရက္ပဲ သိမ္းထားတတ္တဲ့ အက်င့္ရွိတယ္။<span style=""> </span>ခ်က္ခ်င္းမသုံးျဖစ္ပဲ သိမ္းထားတတ္တာ။ မသုံးတာလည္း မဟုတ္ဘူး။<span style=""> </span>အေဟာင္းေတြ အရင္ဆုံး သုံးလုိ႔ ကုန္မွ ပုိက္ဆံအသစ္ ထုတ္သုံးတာ။<span style=""> </span>အဲဒီအက်င့္က ေက်ာင္းျပီးလုိ႔ အလုပ္ လုပ္တဲ့ အခ်ိန္ထိပဲ ဆုိပါေတာ့။ <span style=""> </span><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10;" ><o:p> </o:p><br />မူလတန္းတုန္းကဆုိ မုန္႔ဖုိးက ငါးမူး ၊ ၁ က်ပ္တန္ ရတဲ့ အခ်ိန္ကုိး။<span style=""> </span>တရုတ္ႏွစ္သစ္ကူးမွ အန္ေပါင္းအေနနဲ႔ ၁၀၊ ၁၂ က်ပ္ ရတတ္တာ။ ႏွစ္ကူးအတြက္ အန္ေပါင္းရျပီဆုိရင္ေတာ့ ၁၀ တန္ အသစ္ေလးေတြ ၅ က်ပ္တန္အသစ္ေလးေတြ ရေလ့ရွိပါတယ္။<span style=""> </span>အဲဒီတုန္းက ဇီးထုပ္ ၁ ထုပ္မွ ၁၀ ျပား တမတ္ေခတ္ဆုိေတာ့ ၅ က်ပ္တန္ေလာက္ လက္ထဲရွိရင္ကုိပဲ သုံးမကုန္ေတာ့ဘူးလုိ႔ ထင္ေနခဲ့ဖူးတာေပါ့။<span style=""> </span>တခါတေလ အေမက သူလုိခ်င္တာေလးေတြ အိမ္နားက ေစ်းဆုိင္မွာ သြား၀ယ္ခိုင္းလုိ႔ ဆုိင္က ျပန္အမ္းတဲ့ က်ပ္တန္က စုတ္ေနတာကုိ ယူခဲ့ရင္ အဆူခံရတတ္ေသးတယ္။<span style=""> </span>“ကုိယ္ျပန္ေပးတဲ့အခါ ဘယ္သူမွ ယူမွာမဟုတ္ဘူး၊ ပုိက္ဆံကုိ စစ္ျပီး မယူရေကာင္းလား” ဆုိျပီး ဆူတာ။<span style=""> </span>ကုိယ္ေတြကလည္း ငယ္ေတာ့ နားမလည္ဘူးေလ။<span style=""> </span>ဆုိင္က ေပးရင္ ေပးတဲ့အတုိင္းပဲ ယူခဲ့လိုက္တာပဲ။<span style=""> </span>အေမ ဆူေတာ့မွ “ပုိက္ဆံစုတ္ျပဲေနရင္ မယူရဘူး၊ ဆုိင္ရွင္ကုိ ျပန္လဲခုိင္းရတယ္၊ သူမ်ားဆီက ပုိက္ဆံကုိ စစ္ျပီး ယူရတယ္” ဆုိတာ နားလည္လာခဲ့တယ္။</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br /></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10;" >*****<o:p></o:p></span></p> <p style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10;" ><br />က်မတုိ႔ ရန္ကုန္ ျပန္ေရာက္တဲ့ ညေနမွာ အိမ္နားက ေၾကးအုိးဆုိင္ မွာ ေၾကးအုိး သြားစားျဖစ္ခဲ့တယ္။ က်မက ေၾကးအုိး အရည္နဲ႔ အမ်ိဳးသားက ေၾကးအုိးဆီခ်က္ ကုိ ၀က္သားနဲ႔ မွာစားခဲ့တာပါ။ တပြဲကုိ ၂၃၀၀ က်ပ္ ေပးခဲ့ရပါတယ္ (ဧျပီလတုန္းက ေစ်းႏႈန္းပါ)။ ပုိက္ဆံရွင္းေတာ့ အမ်ိဳးသားက သူသိမ္းထားတဲ့ ေထာင္တန္ အသစ္ေလးေတြ ေပးလိုက္ပါတယ္။ ဆုိင္က အမ်ိဳးသမီးက ၂၀၀ တန္နဲ႔ ၁၀၀ တန္ေတြ ျပန္အမ္းပါတယ္။<span style=""> </span>ပုိက္ဆံေတြက အရမ္းစုတ္ေနလုိ႔ အမ်ိဳးသားက ျပန္လဲေပးဖုိ႔ ေျပာေတာ့ သူတုိ႔က ေလွာင္သလုိလုိနဲ႔ ရီၾကတယ္။ က်မတုိ႔လည္း အူေၾကာင္ေၾကာင္ေတာ့ ျဖစ္သြားတာေပါ့။ ျပီးေတာ့ ဆုိင္ရွင္ အမ်ိဳးသမီးက ေျပာလိုက္ေသးတယ္ “ပိုက္ဆံအားလုံးက ဒီအတုိင္းခ်ည္းပဲ။ လဲခိုင္းလည္း အသစ္ရမွာ မဟုတ္ဘူး” လုိ႔ေျပာပါတယ္။ အဲဒီေနာက္ပုိင္း ေစ်းသည္ေတြ ကားသမားေတြဆီက ျပန္အမ္းတဲ့ ပုိက္ဆံကုိ သတိထားၾကည့္မိတယ္။ ဟုတ္ပါတယ္ ၊ ေတာ္ေတာ္မ်ားမ်ား ပုိက္ဆံေတြက ေဟာင္းႏြမ္း စုတ္ျပဲေနျပီး တခ်ိဳ႕ဆုိ ျပဲေနတာကုိ tape ေတြနဲ႔ ကပ္ျပီး ျပန္သုံးေနၾကတယ္။ ၅၀ တန္၊ ၂၀ တန္၊ ၁၀ တန္၊ ၅ က်ပ္တန္ေတြဆုိ မေတြ႕မိသေလာက္ပဲ။ အစုတ္ေပးရင္ အရင္လုိ ဘာမွ ျပန္မေျပာေတာ့ပဲ ဒီအတုိင္းပဲ ယူလိုက္ၾကတယ္။ ပုိက္ဆံၾကီး စုတ္ေနတယ္ ျပန္လဲေပးပါ ဘာညာဆုိျပီး ေျပာသံဆုိသံ မၾကားရေတာ့ဘူး။<span style=""> </span>ကားသမားတစ္ေယာက္ကေတာ့ “အစုတ္ေပးတာ မထူးဆန္းေတာ့ဘူး၊ အသစ္ေပးရင္ေတာင္ အတုလားဆုိျပီး သံသယ ၀င္ေနဦးမယ္” ဆုိျပီး ေျပာလုိ႔ ရီရေသးတယ္။ ရန္ကုန္မျပန္ျဖစ္တဲ့ ၂ ႏွစ္ေက်ာ္ ၃ ႏွစ္အတြင္း ပုိက္ဆံေတြ ဒီလုိျဖစ္သြားတာကုိ အံ့ၾသမိတယ္။</span></p><p style="text-align: justify;"><br /><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10;" ><span style=""> </span><o:p></o:p></span></p> <p style="text-align: center;" align="center"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10;" >*****<o:p></o:p></span></p> <p style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10;" ><br />ရန္ကုန္က ျပန္လာခါနီးေတာ့ ပုိက္ဆံ အစုတ္အျပဲ၊ ဖာေထး၊ ျဖတ္ဆက္ ၊ အေဟာင္းႏြမ္းေလးေတြကုိ အမွတ္တရအေနနဲ႔ ဓာတ္ပုံရိုက္ယူထားလိုက္ပါတယ္။<span style=""> </span>က်မလည္း အင္တာနက္မွာ ပုိက္ဆံပုံေတြ ေတြ႕ရင္ စုထားဦးမယ္။ ေနာက္မ်ိဳးဆက္သစ္ေတြကုိ ျပလုိ႔ရေအာင္လုိ႔ပါ။ အဲဒီအခ်ိန္ေလာက္ဆုိရင္လည္း ျမန္မာျပည္မွာ ဂ်ပန္နဲ႔ အျပိဳင္ ၁ ေသာင္းတန္ ေတြ ၂ ေသာင္းတန္ေတြမ်ား ကုိင္ေနၾကဦးမလားပဲ၊ မၾကာခင္ ၅၀၀၀ တန္ေတာင္ ထြက္လာဦးမွာဆုိေတာ့ေလ။<span style=""> </span></span></p><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEji-A-AatXVd04pG6sJj3iw56kKKbIqOKbu-jAOSW6KIJYMkgtA6tl0mLKaepiCi825AXqoG_wkbD6OyNpCwX5x1KXKZugsTSDt8JbZ2hwOlbNUq2cWFIkOUV_DHWjlEgXUMfxnpdBq2wg/s1600-h/currency+style+in+Myanmar+005.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 112px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEji-A-AatXVd04pG6sJj3iw56kKKbIqOKbu-jAOSW6KIJYMkgtA6tl0mLKaepiCi825AXqoG_wkbD6OyNpCwX5x1KXKZugsTSDt8JbZ2hwOlbNUq2cWFIkOUV_DHWjlEgXUMfxnpdBq2wg/s200/currency+style+in+Myanmar+005.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5387283719222674290" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjb4sy7vujJgoNd713MGHv27tzfF3zjXPlXWYMgZp76FsQd6GOMNPHaGlMflyJnZMHYexCwZ-RJmAdT0wVfpR2xr2Uzdtp8fg6LiNGcWDXR3V0NNCMw7e9fPHn3PHd5AB2M_5Fv-ZFC00w/s1600-h/currency+style+in+Myanmar+016.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 112px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjb4sy7vujJgoNd713MGHv27tzfF3zjXPlXWYMgZp76FsQd6GOMNPHaGlMflyJnZMHYexCwZ-RJmAdT0wVfpR2xr2Uzdtp8fg6LiNGcWDXR3V0NNCMw7e9fPHn3PHd5AB2M_5Fv-ZFC00w/s200/currency+style+in+Myanmar+016.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5387283714267585218" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7mWn2pNOqtMnp-BG_o6VQMvvD6DQfUi2T8s_CZZiA2SqkEQv4_wmlLZZlogvjBF1g1k7ZOzYEFRRiKNzsLNo56DrwpWQ_hfkSqnI0kRPs-Rr4iZU3RJu_kQMH4CpstAId6wl296eax58/s1600-h/currency+style+in+Myanmar+020.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 112px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7mWn2pNOqtMnp-BG_o6VQMvvD6DQfUi2T8s_CZZiA2SqkEQv4_wmlLZZlogvjBF1g1k7ZOzYEFRRiKNzsLNo56DrwpWQ_hfkSqnI0kRPs-Rr4iZU3RJu_kQMH4CpstAId6wl296eax58/s200/currency+style+in+Myanmar+020.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5387283704272374818" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkwwMvfuEHfWuqEEdPNEnLPp05R2L6MLX3gxzflk1JC8Qzyb_zkiIrdYX40eXsKOoCyeaPqgSn2Elk_haxKdhmdCYnZMA3FPAGua1x4Q1ffAU1Nv4Nui0pW8dXeLYJ_hpgsEyzp2qHGnA/s1600-h/currency+style+in+Myanmar+022.jpg"><img style="cursor: pointer; width: 200px; height: 112px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkwwMvfuEHfWuqEEdPNEnLPp05R2L6MLX3gxzflk1JC8Qzyb_zkiIrdYX40eXsKOoCyeaPqgSn2Elk_haxKdhmdCYnZMA3FPAGua1x4Q1ffAU1Nv4Nui0pW8dXeLYJ_hpgsEyzp2qHGnA/s200/currency+style+in+Myanmar+022.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5387283696540046050" border="0" /></a><br /><br />ေအာက္တုိဘာ ၁၊ ၂၀၀၉nu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-6581252627217942658.post-28955963369624467262009-09-27T08:21:00.001-07:002009-09-27T08:30:05.824-07:00ရန္ကုန္ ခရီးစဥ္<p style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10;" >၂၀၀၇ ခုႏွစ္ ဇန္န၀ါရီ မွာ က်မတုိ႔ ျမန္မာျပည္ကေန ဂ်ပန္ကုိ ထြက္လာခဲ့တယ္။ တစ္ႏွစ္တစ္ခါေလာက္ ျမန္မာျပည္ျပန္လည္ခ်င္ေပမယ့္ ေလယာဥ္စရိတ္ ေစ်းၾကီးတာေရာ၊ ရုံးက ခြင့္ယူဖုိ႔ ဘာညာေတြ တြက္ခ်က္ေနတာေၾကာင့္ ျပီးခဲ့တဲ့ ဧျပီလကမွ ျမန္မာျပည္ျပန္လည္ျဖစ္ခဲ့တယ္။ ၾကားထဲ မျပန္ျဖစ္တာ ၂ ႏွစ္ေက်ာ္ေပါ့။ ဒီတစ္ေခါက္ျပန္ဖုိ႔အတြက္ ရုံးကခြင့္ေတြကုိ တတ္ႏုိင္သေလာက္ ေခၽြတာ၊ ေငြလည္း တတ္ႏုိင္သေလာက္ စုေဆာင္းျပီး မတ္လေလာက္ကတည္းက ျပန္ဖုိ႔ အစီအစဥ္ေတြ စခဲ့ရတယ္။</span></p><div style="text-align: center;"><br />*****<br /></div><p style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10;" > <o:p></o:p></span></p> <p style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10;" ><br />ျမန္မာျပည္ျပန္မယ္ဆုိ ထုံးစံအတုိင္း ျမန္မာသံရုံးကုိ အခြန္အခေတြ ေပးေဆာင္ရပါတယ္။ ၁ လ ယန္း ၁ ေသာင္း အျပင္ တျခားလုိအပ္တဲ့ စာရြက္စာတမ္းေတြ နဲ႔ Passport သက္တမ္းတုိးတာေတြ အတြက္ပါ ပုိက္ဆံအပုိ ေလးေတြ ထပ္ေဆာင္းျပီး ေပးခဲ့ရတာေပါ့။ ၂ ႏွစ္စာဆုိေတာ့ စိတ္ထဲကပဲ တြက္ၾကည့္ လိုက္ပါေတာ့ေနာ္။ ကိန္းဂဏန္းေတြကုိ ေရးျပေနရင္ ရင္ထဲ မခ်ိလြန္းလုိ႔ပါ။ ျမန္မာျပည္သံရုံးကိစၥ ျပီးျပန္ေတာ့ ဂ်ပန္ဘက္မွာ ထပ္ျပီး visa သက္တမ္းတုိး၊ multiple entry ျပန္ေလွ်ာက္နဲ႔ အလုပ္တစ္ခါ ထပ္ရႈတ္ရတယ္။ ဒီမွာ visa သက္တမ္းတုိးတာက ၁ ပတ္ေက်ာ္ေက်ာ္ေလာက္ပဲ ၾကာတယ္။ visa သက္တမ္းတုိးခ အတြက္ ယန္း ၄၀၀၀၊ multiple entry အတြက္ ယန္း ၆၀၀၀ ေပးလိုက္ရတယ္။ ဒီဘက္မွာ ေပးရတာေတာ့ အဲဒီေလာက္ပါပဲ။ အခြန္ေတြက လစဥ္ျဖတ္ေတာက္ျပီးသားဆုိေတာ့ ျမန္မာသံရုံးလုိ တစ္လုံးတည္း တခဲတည္း ေပးစရာမလုိဘူး။ လိုအပ္တဲ့ စာရြက္စာတမး္ေတြ အားလုံး အဆင္သင့္ ျဖစ္ျပီဆုိမွ ေလယာဥ္လက္မွတ္ကုိ စ စီစဥ္ ရတယ္။ <o:p></o:p></span></p> <p style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10;" ><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10;" >ေလယာဥ္လက္မွတ္က ၁ လ ခြဲေလာက္ ၾကိဳျပီး ၀ယ္တာေတာင္ ကုိယ္လုိခ်င္တဲ့ ရက္အတုိင္း အတိအက် မရခဲ့ဘူး။ <span style=""> </span>လက္မွတ္က တစ္ေယာက္ကုိ ယန္း ၈ ေသာင္း ေပးရျပီး ေလယာဥ္ဆီ၊ အခြန္ေတြ ထပ္ေပါင္းလိုက္ေတာ့ အသြားအျပန္ကုိ ယန္း ၁၀ ေသာင္းစြန္းစြန္း ေပးလိုက္ရတယ္ေပါ့။ ၂ ေယာက္ဆုိေတာ့ ေလယာဥ္လက္မွတ္တင္ ေဒၚလာ ၂၀၀၀ နီးပါး တခါတည္းျပဳတ္ပါတယ္။ ခရီးသြား Agent ကေန ၀ယ္တာမုိ႔ သူတုိ႔ကုိေတာ့ အက်ိဳးေဆာင္ခ ယန္း ၃၀၀၀ အပုိေဆာင္း ေပးလိုက္ရတယ္။ က်မတုိ႔ျပန္ခ်ိန္က ဂ်ပန္ရ႕ဲ ပိတ္ရက္ရွည္ (Golden Week) နားနီးေနတာေၾကာင့့္လည္း ေလယာဥ္လက္မွတ္ ယန္း ၈ ေသာင္း ေပးရတာပါ။ ခရီးသြားနည္းတဲ့ အခ်ိ္န္ေတြ ဆုိရင္ေတာ့ ေစ်းပုိသက္သာပါတယ္။ က်မတုိ႔က သၾကၤန္အျပီးေလာက္ ျပန္တာဆုိေတာ့ Osaka ကေန Bangkok ကုိ ေလယာဥ္လက္မွတ္ သိပ္မခက္ေပမယ့္ Bangkok ကေန ရန္ကုန္ကုိ လက္မွတ္ရဖုိ႔ ခက္တယ္။ <o:p></o:p><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10;" ><br />ေလယာဥ္လက္မွတ္၀ယ္ျပီးေတာ့မွ ၂ ဘက္ေဆြမ်ိဳးေတြအတြက္ လက္ေဆာင္ ၀ယ္ဖုိ႔ျပင္ဆင္ရတယ္။<span style=""> </span>ေနာက္ျပီး ျပန္ဖုိ႔ အထုတ္အပုိးျပင္ဆင္ရင္း အိမ္မွာလည္း သိမ္းစရာရွိတာ သိမ္းဆည္းခဲ့ရေသးတယ္။<span style=""> </span>အဲဒီလုိနဲ႔ Osaka ကေန ဧျပီလ ၂၂ ရက္ ည သန္းေခါင္္<span style=""> </span> ၁၂ နာရီေက်ာ္ ေလယာဥ္ စထြက္ျပီး ဘန္ေကာက္အထိကုိ ၅ နာရီ ခြဲေလာက္ စီးရတယ္။ <span style=""> </span>ေလယာဥ္ေပၚမွာ Breakfast ဆုိျပီး မနက္ ၂ နာရီေလာက္ အိပ္ယာက အတင္း ႏုိးေကၽြးလုိ႔ စိတ္တုိမိတာက လြဲရင္ က်န္တာ အားလုံး အဆင္ေျပပါတယ္။<span style=""> </span>Bangkok ကုိ မနက္ ၄ နာရီ ေလာက္ေရာက္ပါတယ္။ ဘန္ေကာက္အခ်ိန္ မနက္ ၇ နာရီမွာ ရန္ကုန္ကုိျပန္မယ့္ ေလယာဥ္ ဆက္စီးျဖစ္ခဲ့တယ္။ အိမ္ျပန္ခ်င္ေနတဲ့ ေဇာေတြေၾကာင့္ ပင္ပန္းတယ္လုိ႔ေတာ့ မထင္မိဘူး။ သိပ္မၾကာခင္ ရန္ကုန္ေရာက္ေတာ့မွာဆိုျပီး ေပ်ာ္တာလည္း ပါတာေပါ့ေလ။ ဧျပီ ၂၂ ရက္ မနက္ ၈း၄၅ မွာ ရန္ကုန္ေလဆိပ္ကုိ ျပန္ေရာက္ခဲ့ပါတယ္။</span></p><div style="text-align: center;"><br />*****<br /></div> <p style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10;" ><br />က်မတုိ႔ ရန္ကုန္က ထြက္လာေတာ့ ေလဆိပ္အေဆာက္အဦးအသစ္က ေဆာက္လက္စ ၾကီးပါ။<span style=""> </span>အခုျပန္ေရာက္ေတာ့ ေဆာက္ျပီးသြားတဲ့ ေလဆိပ္အသစ္ၾကီးက ဆီးၾကိဳေနပါတယ္။ ေရာက္ေရာက္ခ်င္း အေဆာက္အဦးအသစ္ၾကီးကုိ ျမင္ရေတာ့ စိတ္ထဲ အျမင္ဆန္းေနသလုိပဲ။<span style=""> </span>ဘယ္က ဘယ္လုိ သြားရမွန္းမသိလုိ႔ သူမ်ားေတြ သြားတဲ့ေနာက္ ေရာေယာင္ျပီး ခပ္သြက္သြက္ လိုက္သြားလိုက္ရတယ္။<span style=""> </span>ျပီးေတာ့ immigration မွာ ၀င္တန္းစီရတာေပါ့။<span style=""> </span>လိုအပ္တဲ့ စာရြက္စာတမ္းေတြကုိ ျပင္ဆင္ျပီး ယူလာခဲ့ေပမယ့္ immigration နဲ႔ custom ကုိေတာ့ အေပးအကမ္းေလးေတြနဲ႔ ထုံးစံအတုိင္း ေက်ာ္ျဖတ္ခဲ့ရတယ္။ စနစ္ေတြကေတာ့ အရင္အတုိင္းပါပဲ ဘာမွ မေျပာင္းဘူး။ ၈း၄၅ မွာ ထုိင္းေလယာဥ္ဆုိက္ျပီး immigration မွာ က်မတုိ႔ ေစာင့္ေနရတုန္းရွိေသးတယ္ ေနာက္ထပ္ ၉း၀၀ မွာ MAI စင္ကာပူေလယာဥ္ထပ္ဆုိက္ေတာ့ လူေတြ တန္းစီေနတာ immigration ေရာ baggage claim လုပ္တဲ့ေနရာမွာေရာ က်ိတ္က်ိတ္တုိးပဲ။ ၁ နာရီနီးပါး ေစာင့္လိုက္ရျပီးေတာ့မွ က်မတုိ႔ရဲ႕ ပစၥည္းထုပ္ေတြ ထြက္လာပါတယ္။<span style=""> </span>အဲဒီေတာ့မွ ကုိယ့္အထုပ္ကုိယ္ဆြဲလို႔ Taxi ငွားျပီး ေလဆိပ္ၾကီးထဲကေန ခပ္သြက္သြက္ ပဲ ထြက္လာခဲ့ေတာ့တယ္။<span style=""> </span>မိသားစုက ေစာင့္ေနမွာဆုိေတာ့ အိမ္အျမန္ ျပန္ေရာက္ခ်င္ျပီေလ။</span></p><p style="text-align: justify;"><br /><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10;" ></span></p><p style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10;" >စက္တင္ဘာ ၂၈၊ ၂၀၀၉<br /></span></p>nu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-6581252627217942658.post-5838848059471239522009-09-26T09:51:00.000-07:002009-09-26T09:59:09.293-07:00I'm back<p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10;" >Blog မွာ စာမေရးျဖစ္တာ အေတာ္ၾကာေနျပီ။<span style=""> </span>သိပ္မၾကာေသးပါဘူးေနာ္ ၅ လ ေလာက္ပါပဲ။<span style=""> </span>Blog မေရးျဖစ္ေတာ့ ဘာေတြ လုပ္ေနလဲ ဘာေတြ ျဖစ္ေနလဲလုိ႔ ထင္ၾကမွာပဲ။<span style=""> </span>ဒီ ၅ လ အတြင္း ဘာမွ ထူးထူးျခားျခားလည္း မလုပ္ျဖစ္ပါဘူး။ က်န္းမာေရးလည္း ေကာင္းပါတယ္္။<span style=""> </span>ရုံးအလုပ္ရယ္၊ အိမ္အလုပ္ရယ္နဲ႔ တေန႔ တေန႔ လုံးလည္လိုက္ေနတာပါပဲ။<span style=""> </span>Blog မေရးျဖစ္ေတာ့ အခ်ိန္ပုိေတြ ထြက္လာတာ အမွန္ပဲ။<span style=""> </span>ရန္ကုန္က သယ္လာတဲ့ ၀တၳဳစာအုပ္ေတြ ဖတ္လိုက္၊ ျမန္မာ ရုပ္ရွင္၊ ဗီြဒီယုိကားေတြ ၾကည့္လုိက္နဲ႔ ဇိမ္ကုိ က်ေနတာပဲ။ ျပီးေတာ့ ကုိယ္စားခ်င္တဲ့ ဟင္းခ်က္နည္းကုိ Blog ေတြမွာ ရွာဖတ္ရင္း စမ္းခ်က္ၾကည့္ျဖစ္တယ္။<span style=""> </span>ဂိမ္းေသးေသးေလးေတြ ေဆာ့တယ္။<span style=""> </span>သီခ်င္းနားေထာင္တယ္။<span style=""> </span>တခါတေလလည္း ဟုိနား ဒီနားေလွ်ာက္လည္ျပီး ေစ်း၀ယ္ထြက္တာမ်ိဳး လုပ္တယ္။ စေနေန႔မွာ ဂ်ပန္ေက်ာင္းလည္း မတက္ျဖစ္ေတာ့ ပိတ္ရက္ဆုိ အိမ္ထဲမွာပဲ အေနမ်ားျပီး အိမ္အလုပ္နဲ႔ ကုိယ္လုပ္ခ်င္တာေလးေတြ လုပ္လိုက္၊ စားခ်င္တာ လုပ္စားလိုက္နဲ႔ ၅ လဆုိတဲ့ အခ်ိန္က ခဏေလးလုိပဲ။ <span style=""> </span>Blog မေရးေတာ့ အိမ္က Editor ၾကီးလည္း အခ်ိန္ေတြ ပုိျပီး ဂိမ္းပုိေဆာ့ရတာေပါ့။ သူကေတာ့ က်ိတ္ျပီး ၀မ္းသာေနမွာ။<span style=""> </span><o:p></o:p></span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10;" ><br />စာ မေရးခ်င္လုိ႔သာ မေရးျဖစ္တာ Blog ပိတ္ဖုိ႔ေတာ့ စိတ္မကူးပါဘူး။<span style=""> </span><span style=""> </span>ဒါေၾကာင့္သူငယ္ခ်င္းေတြ လာေအာ္လည္း မ်က္ႏွာပူပူနဲ႔ျငိမ္ေနတာေပါ့။ <span style=""> </span>Blog မေရးျဖစ္ေပမယ့္ Blog ေတြေတာ့ အားရင္ အားသလုိ လည္ျဖစ္ပါတယ္။ Comment မေရးမိတာလည္းရွိတယ္။<span style=""> </span>ေရးခဲ့တာလည္းရွိတယ္။<span style=""> </span>ကုိယ္ဖတ္ေနက် Blog List မွာ အသစ္တင္တဲ့ Blog တုိင္းကုိေတာ့ ပုံမွန္ဖတ္ျဖစ္တယ္။<span style=""> </span>တျခား စိတ္၀င္စားစရာ Blog ေတြ႕ရင္ ဖတ္ျဖစ္လိုက္တာပါပဲ။<span style=""> </span><o:p></o:p></span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Zawgyi-One;font-size:10;" ><o:p> </o:p><br />Blogspot ကုိ မ၀င္ျဖစ္တာ ၾကာေတာ့ အခု ပုိ႔စ္တင္တာေတာင္ လူက အူေၾကာင္ေၾကာင္နဲ႔။<span style=""> </span>Blog နဲ႔ ပတ္သက္ျပီး လုပ္ရမယ့္ အေၾကြးေတြလည္း ရွိေသးတယ္။ Banner ေျပာင္းဖုိ႔ရွိတယ္။ ေနာက္ျပီး <a href="http://www.laynuaye.blogspot.com/">မမတန္ခူး</a> ေရးခုိင္းတဲ့ ေနာင္လာမယ့္ အႏွစ္ႏွစ္ဆယ္ ေရးေပးဖုိ႔ ရွိတယ္။<span style=""> </span>ေရးခုိင္းတဲ့ အမကေတာင္ ေမ့ေနေလာက္ျပီ ထင္တယ္။<span style=""> </span>အရင္ပုိ႔စ္က comment ေတြေတာ့ မျပန္ေတာ့ဘူး။<span style=""> </span>ၾကာပဲ ၾကာလွေနျပီဆုိေတာ့ သူငယ္ခ်င္းေတြကုိ အားလည္းနာတယ္ ခင္လည္း ခင္တယ္။ Favorite List က ျပင္ျပီးသြားျပီ။<span style=""> </span>ေနာက္ရက္ေတြမွပဲ စာျပန္ေရးျဖစ္ေအာင္ ၾကိဳးစားျပီး စာအသစ္တင္ပါ့မယ္လုိ႔....</span></p><br /><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">စက္တင္ဘာ ၂၇၊ ၂၀၀၉<br /></p>nu-sanhttp://www.blogger.com/profile/03889489818390814502noreply@blogger.com16